39. Fejezet

Sziasztok! :) Itt a 39. fejezet, viszont a 40.-et csak elsején fogom hozni, mert még nincs teljesen kész. :) Jó olvasást.

Sarah. xx

Steffi szemszöge

-Figyelj, Steffi. Tudom, hogy nem vagyunk beszélőviszonyban, de segítened kellene. Gondolom tudod, hogy Niall-nek ma van a 18. születésnapja, és mi szerveztünk neki egy meglepetés bulit, de az csak este lesz. Két kérésem is lenne. Az egyik az, hogy Niall-t el kellene vinni Londonból, teljesen mindegy, hogy hova, de nem szabad sejtenie semmit se. A másik az, hogy jó lenne ha ott lennél a bulin.-hadarta Liam.

-Persze nagyon szívesen segítek, csak mond el, hogy mit csináljak.-mosolyodtam el.

-Tíz perc múlva nálad vagyok, és mindent megbeszélünk.-tette le. Gyorsan befaltam a reggelimet, és már mentem is felöltözni. Pár perc múlva már csöngettek is.

-Nyitom.-szaladtam az ajtó felé. Legnagyobb meglepetésemre nem Liam állt az ajtóba, hanem Louis. Ahogy megláttam a gyomrom görcsbe rándult, és alig bírtam megszólalni.

-Bejöhetek?-nézett rám.

-Persze.-álltam félre az útból, és becsuktam után az ajtót.-De Liam azt mondta, hogy ő jön.-néztem rá furcsán.

-Közben rájött, hogy neki kell elmennie a tortáért, mert én én ki vagyok tiltva abból a cukrászdából.-ült le Louis.

-Értem. Szóval mit kell csinálnom?-ültem le vele szembe.

-Niall úgy dél körül fog felkelni, úgyhogy majd akkor felhívod, hogy találkozzatok, és valahogy le kéne foglalni ötig.-húzta el a száját.

-Elvihetném állatkertbe.-nevettem.

-Az nem rossz ötlet, csak kérdés, hogy mit szól hozzá.-mondta. Ekkor tűnt fel, hogy mióta itt van egyszer sem mosolygott. Totál fura volt. Az a Louis akit én ismertem folyton mosolygott, és nevetett. Vagy csak azért csinálja ezt, mert velem van?

-Szerintem el fog jönni. Majd addig nyaggatom amíg be nem adja a derekát. Egyébként is. Több, mint két hónapja nem beszéltem vele. Vagyis a tegnapot leszámítva.-röhögtem el magamat megint.

-Akkor menni fog?-tért vissza a tárgyra.

-Persze. És ötkor hova vigyem?

-Itt a cím, és nekem mennem kell. Még a vendégeket is össze kell szednem.-állt fel. Szomorúan bólintottam, és én is felálltam, hogy kiengedjem.

-Louis, figyelj. Én annyira sajnálom azt ami történt.-kezdtem, de nem hagyta, hogy befejezzem.

-Niall miatt vágok ahhoz jó képet, hogy te is és az ikrek is ott legyenek a bulin. Azt szeretném, hogy tökéletes napja legyen, és kérlek te se cseszd el.-nézett a szemembe, amitől teljesen elolvadtam. Bólintottam, mire ő megfordult, és elment. Becsuktam az ajtót, és nekidőltem. Szépen lassan lecsúsztam a földre, és az arcomat a kezembe temettem. Utál. Tényleg utál.

Pár perc után összeszedtem magamat, és felkeltem. Még csak kilenc óra volt, úgyhogy visszamentem a szobámba, és elővettem a laptopomat. Twitteren mindenki ezerrel trendelt, és millió meg egy 'Happy Birthday Nialler!' üzenet volt a falon. Viccből én is írtam egyet neki, aztán megnéztem a többiek falát is. 

@Louis_Tomlinson "Most már tudom, hogy milyen érzés." 

Ezt nem nagyon értettem, de lehet, hogy jobb is.

Igazából annyira belemerültem a twitterbe, hogy fel sem tűnt, hogy mindjárt dél van. Előkotortam a telefonomat, és tárcsáztam.

-Igen?-hallottam Niall álmos hangját.

-Szia, Niall. Steffi vagyok. Ugye nem ébresztettelek fel?-húztam el a számat.

-De, viszont jobb is, mert már dél van.-nevetett.

-Ezek szerint én leszek az első.-mosolyodtam el.

-Miben is?-kérdezte furcsán.

-Boldog szülinapot.-nevettem.

-Ja, hogy ebben. Köszönöm szépen.-hallottam a hangján, hogy mosolyog.

-Nincs kedved elmenni valahova?

-Például?

-Állatkertbe mondjuk.

-Mi az beakarsz mutatni a szüleidnek?-röhögött.

-Igen, nekik is. Meg a zsiráfoknak.

-Rendben, és mikor?

-Mondjuk most. Elmegyek érted, beülünk valahova kajálni, aztán bemutatlak a szüleimnek.-mondtam, de nem bírtam visszatartani a nevetést.

-Oké, akkor várlak.-tette le. Kikapcsoltam a laptopomat, és eltettem a telefonomat.

-Charlie, hol van a moci kulcsa?-kerestem a motor kulcsát.

-A zakóm zsebébe.-hallottam a bátyám hangját.

-Te hordasz zakót?-röhögtem, és a fogashoz léptem.

-Miért? Tök jól áll.-állt meg mellettem, és levette a zakót a fogasról. A kezembe nyomta a kulcsot, a ruhadarabot pedig felvette.

-Tényleg jól áll.-mértem végig.-Na, majd holnap jövök. Puszi.-nyomtam egy puszit az arcára.

-Aztán ne, hogy leitassanak.-szólt utánam, mire én csak bemutattam neki, és bevágtam magam mögött az ajtót. Feltettem magamra a bukósisakot, és felültem a motorra.

Tíz perc múlva már Niall háza előtt várakoztam.

-Na, ideje volt.-nevettem, mikor a srác kilépett az ajtón.

-Mocival megyünk?-nézett rám furcsán.

-Aha. Tessék itt a bukód.-nyomtam a kezébe a bukósisakot.-Ohh elfelejtettem valamit. Boldog szülinapot.-öleltem át nevetve.

-Már egyszer mondtad.-értetlenkedett.

-Ez a személyes verzió.-vigyorogtam.

-És lesz még más "verzió" is?-húzta fel az egyik szemöldökét.

-Majd a majmokkal elénekeltetem a "boldog szülinapot" dalt.-röhögtem.

-Arra kíváncsi leszek.-ült be mögém.-Öhm, izé. Nem baj?-ölelte át a derekamat.

-Hát ha nem akarsz leesni, akkor kapaszkodj.-néztem rá a vállam fölött, mire ő bólintott.