31. Fejezet

Steffi szemszöge

-Hello, Dave.-intettünk az ajtóban álló srácnak.

-Gyertek gyorsan.-nyitotta ki nekünk az ajtót, mi pedig besurrantunk. A ház fel volt teljesen díszítve, bent pedig úgy 10 kis gyerek volt. Mindegyikük kikerekedett szemekkel nézett ránk, mikor beléptünk.

-Sziasztok. Mi vagyunk a One Direction.-hajolt le Harry. A kis srácok eléggé megijedtek, így kicsit hátrálni kezdtek. Csak egy kislány maradt elöl.

-Te vagy Jennifer?-hajoltam le a kislányhoz, mire ő félénken bólintott.

-Boldog születésnapot Jennifer!-mondták a fiúk egyszerre. A kislány kikerült engem, és rögtön Niall-hez futott. A srác reflexből lehajolt, és átölelte. Láttam ahogy Niall egy puszit nyom az arcára, és leguggol hozzá.

-Hány éves vagy Jennifer?-nézett rá.

-Öt.-mutatta a kezével a kislány.

-Szeretnéd, hogy énekeljünk neked?-mosolygott Nialler. Jennifer elkezdett bólogatni, így Zayn elkezdett dúdolni. Dave az ajtó félfának dőlve mosolyogva figyelte az eseményeket. Egy könnycsepp folyt le az arcán, amit rögtön le is törölt. Bement a másik helységbe, én pedig utána mentem.

-Na, mi van kemény legény?-boxoltam vállba.

-Azért én sem vagyok fából.-mosolygott.-Nagyon köszönöm Stephany, hogy eljöttetek. Nem tudjátok, hogy ez mennyit jelent nekünk.-ölelt meg.

-Hidd el tudjuk.-simogattam a hátát.

-Egyébként-hajolt le, hogy felvegyen valamit.-Ezt nektek adom.-nyomta a kezembe a labdát amivel kint játszottunk a parkba. Ütött-kopott, régi labda volt, de szándék a fontos.

-Köszi.-mosolyodtam el, és visszamentem a nappaliba, ahol a fiúk voltak. A kis Jennifer pont Louis nyakába volt, a srác pedig repülőnek képzelte magát, ezért elütött engem. Leraktam a labdát az ajtó mellé, és odamentem Zayn mellé. Ekkor egy 16 éves körüli lány sétált le a lépcsőn.

-Hé, húgi. Jó a...-kezdte volna a mondandóját, csak meglátott minket. Teljesen le volt döbbenve, ezért Zayn mosolyogva ellökte magát a faltól, és megölelte a lányt.

-El sem hiszem, hogy itt vagytok.-mondta a lány könnyezve.

-Itt vagyunk, és ez a lényeg.-simította meg a hátát Niall.

-Egyébként miért ilyen hihetetlen?-nézett rá furcsán Harry. A lány elengedte Zayn-t, és intett, hogy menjünk utána. Kimentünk a konyhába, és kérdőn néztünk rá.

-Tudjátok, azért ilyen hihetetlen, mert nekünk szinte kajára is alig telik, nem, hogy koncert jegyre. A szüleink már vagy két éve meghaltak, úgyhogy Dave a gyámom.-adta a rövid magyarázatot Dave idősebbik húga.-Egyébként Kitty vagyok.-mosolyodott el, mire bólintottunk.

-Srácok, Steffi-nek már mondta, és most nektek is mondom. Nagyon hálás vagyok, hogy eljöttetek egy hülye fogadás miatt.-nézett a fiúkra hálásan Dave.-Megkínálnálak titeket sörrel, vagy valamivel, de Jennifer tortáján kívül nincs itthon semmi.-nyitotta ki a hűtőt.

-Nem kérünk semmit.-vágta rá gyorsan Liam.

Még úgy két órát lehettünk ott, de már a gyerekek elfáradtak a srácoktól, úgyhogy bealudtak.

-Szerintem menjünk.-állt fel csendben Harry.

-Rendben.-bólintottunk. Kiosontunk a gyerekek között az ajtóhoz, ahol Dave és Kitty várt minket. A srácok már a taxit hívták a ház előtt, én viszont kivettem a táskámból a pénztárcámat. 

-Mit csinálsz Stephany?-nézett rám furcsán Dave.

-Ezt fogadd el kérlek.-nyomtam a kezébe egy kis pénzt.

-Mi? Nem, dehogy. Nem azért mondtuk, hogy megsajnáljatok.-rázták a fejüket mind a ketten.

-Kérlek. Ez az egyetlen kérésem.-hajtottam rá a pénzre Dave ujjait, mire ő csak elmosolyodott, és bólintott. Szorosan megöleltek mind a ketten, én pedig már rohantam is a taxihoz.
-Steffi, ugye vissza útra is foglaltál jegyet?-nézett rám Harry. Tudtam, hogy valamit elfelejtettem.
-Basszus.-csaptam a homlokomra.
-Nyugi. Ott is lehet venni...Nem?-nézett rám Louis.
-Fogalmam sincs. Remélem.-húztam el a számat.
-Ha nem érünk vissza éjfél előtt, Paul kinyír minket.-röhögött Harry.
-Engem meg Adam, de mindegy.-legyintettem. Kifizettük a taxit, és bementünk a reptérre.
Legnagyobb szerencsénkre, lehetett venni jegyet, de a leghamarabbi járat csak egy óra múlva indult.
-Ez is jobb, mint a semmi.-vágta le magát az egyik padra Zayn.
-Igen, csak az a baj, hogy felismertek.-böktem pár lány felé, akik vigyorogva rohantak hozzánk. Kaptak egy-egy idióta fényképet (Niall és Harry meg is puszilták őket), meg autogramot, és már el is mentek. Ekkor jött a következő csapat.
Őszintén szólva, egész hamar eltelt azaz egy óra hossza, mert folyamatosan dedikáltunk mindenféle cuccot (gitárt, posztert, könyvet, és stb.), meg folyamatosan kattogtak a vakuk.
-Srácok, felszállás van.-indult el Zayn.
-Lányok, bocsi, de mennünk kell. Majd bepótoljuk.-intett a rajongóknak Harry. Elindultunk Zayn után, és felszálltunk a repcsire. Mivel Louis beígérte Hazza-nak, hogy mellé ül, ezért én valahogy egy korombeli csaj mellé keveredtem (nem is értem, hogy hogyan, hisz párosan vagyunk...).
-Szia, Sophie vagyok.-mosolygott rám a szőke lány.
-Stephany.-mosolyogtam vissza.
-Valahogy olyan ismerős vagy.-fürkészte az arcomat. Levettem a napszemüveget, Sophie pedig döbbenten nézett rám.
-Directioner vagy?
-Igen.-bólogatott, és elővett egy újságot a táskájából. A címlapon én, és Louis voltunk (mostanság általában én vagyok címlapokon). Sophie kinyitotta az újságot a közepénél, ahol egy poszter volt rólam.-Aláírnád?-nézett rám kedvesen.
-Persze.-vigyorogtam, és előhalásztam el filcet a táskámból. Gyorsan aláírtam, és átlapoztam az újságot. Volt még a fiúkról egy poszter, meg még egy filmről is.-Szabad?-fogtam meg az újságot.
-Nyugodtan.-dőlt hátra. Felálltam, és odamentem Louis-hoz.
-Szia kicsim.-mosolygott Lou, és megpuszilt.
-Írjátok alá a posztert. Sophie a lány neve.-súgtam a fülébe, és a kezébe nyomtam az újságot, meg a tollat. Vigyorogva bólintott, és elkezdte ütögetni Harry-t, hogy ébredjen fel. Nyomtam én is egy puszit az arcára, és visszamentem a helyemre.
-Hol az újság?-nézett rám furán.
-Mindjárt visszajön.-helyeztem magamat kényelembe.
-Hé, Steffi. Itt az újság.-fordult hátra Niall pár perc múlva. Ezek szerint végig előttem ült. Láttam, hogy Sophie arcszíne egészségesről, elkezd falfehérré változni.
-Kösz Nialler.-kaptam ki a kezéből a papírköteget.
-Te vagy Sophie?-nézett a mellettem ülő lányra kérdőn.
-I-i-i-gen.-dadogta a szőke lány még mindig sokkolódva.
-Sophie, nyugi. Tessék víz.-nyomtam a kezébe egy palackot. Remegő kézzel vette el az üveget, és ivott belőle egy kicsit. Máris jobb színe volt.
-Hé, Nialler. Hajolj oda Sophie-hoz.-vettem elő a telefonomat. A srác engedelmeskedett, és odahajolt a lányhoz. Nyomott egy puszit az arcára (pont jó pillanatot kaptam el), és visszahuppant a helyére.
-Imádlak Stephany.-ölelt meg Sophie.
-Steffi, küld majd át a képet. Feltenném twitterre.-fordult hátra megint Niall.
-Oké, majd átküldöm ha leszálltunk, és neked is Sophie.-mosolyogtam a lányra.
-Nagyon köszönöm. Egyébként mindenki itt van a gépen?-csillant fel Sophie szeme.
-Szerintem igen.-fordult meg a Niall mellett ülő Liam.
-Zayn hol van?-húztam össze a szemöldökömet.
-Megcsalja Perrie-t.-bökött nevetve a másik oldalra Niall. Odakaptam a fejemet, és elmosolyodtam. Zayn épp egy (gondolom) rajongót ölelt meg, és írt alá egy lapot.
-Szia, gondolom te vagy Sophie.-mosolygott Liam.
-Ezen már túl vagyunk.-röhögött Niall.
-Tényleg?-szaladt fel Liam szemöldöke.
-Már vagy öt perce.-nevetett Sophie. Ekkor Louis tipegett oda hozzánk.
-Hello, Sophie. Nincs kedved Hazza mellé ülni?-nézett a szőke lányra Lou.
-Persze, hogy van.-pattant fel Sophie, Lou pedig megmutatta, hogy hol ül az alvó Harry.
-Kedves lány.-mosolygott Liam.
-Hazza kicsit megfog lepődni.-vágta le magát Louis mellém, és átkarolt.
-Szóval ezért akartál te annyira mellém ülni.-mosolyogtam rá, és megcsókoltam.