20. Fejezet

Sziasztok! :) Meghoztam a 20. fejezetet. Sajnálom, hogy kicsit rövid lett, de nem nagyon jött az ihlet. :/ Egyébként NAGYON köszönöm az 5000 megtekintést, és a sok kommentet. :)

Sarah. xx

Steffi szemszöge

-Ugye csak viccelsz?-nézett rám aggódva Lou.

-Hívjunk egy taxit.-javasolta Liam.

-Milyen utca ez?-kapta elő a telóját Harry.

-Várjatok, ott egy park. Onnan szerintem haza találnánk.-indultam el a fás terület felé. A fiúk követtek.

-Steffi az a Central Park.-csapott a homlokára Zayn.

-Jól van, bocsi. Nem régóta élek itt.-néztem rájuk vörös fejjel.

-Ha már itt vagyunk, nézzünk szét.-fogta meg a kezemet Louis. A fiúk összenéztek aztán bólintottak, és elindultam utánunk. Találtunk egy kisebb tisztást, ahol letelepedtünk a fűbe.

-Ki tud kosarazni?-néztem rájuk pár perc csönd után. 

-Én.-mondta egyszerre Harry és Lou.

-Van kedvetek?-böktem a kosárpályán játszó fiúkra.

-Hívjuk ki őket.-állt fel Harry, és engem is felsegített. Louis is felpattant, és elindultunk a kosárpálya felé. Megálltunk a pálya szélén, és egy ideig csak néztük őket.

-Hé, beszállhatunk?-szólalt meg hirtelen Harry.

-Nem te vagy az a cica fiú abból a bandából?-jött oda hozzánk a punk gyerek. 

-Mi van féltek kiállni?-röhögött Louis.

-Gyertek.-intett a másik punk-os gyerek.-Csak úgy játszunk, vagy van tét?

-Mondjuk ha mi nyerünk nekünk adjátok a labdát.-gondolkodott Lou.

-Ha meg mi akkor... Eljöttök a húgom születésnapjára.-mondta a punk. Értetlenül néztük rá.-Mi van? Imád titeket.-vonogatta a vállát.

-Na kezdjük.-szóltam bele. Nálunk volt a labda, középről indítottam, lepasszoltam Harry-nek, kicselezte a nagydarabot, leadta Lou-nak, és KOSÁR. Lepacsiztam velük, és folytattuk a meccset.

-Gondolom egy cicafiútól nem ezt vártátok.-röhögött Harry.

-Meglátjuk, hogy ki nevet a végén.

Fél óra játék után fáradtan rogytunk le a fűbe.

-Jók voltatok.-vigyorgott a punk.

-Ti se panaszkodhattok.-vigyorgott Harry.

-Dave.-nyújtotta a kezét a srác Harry felé.

-Harry.-ráztak kezet.

-Te pedig Louis vagy.-mosolygott a barátomra Dave. Lou bólintott, és átkarolt.-Te pedig Stephany.-nézett rám. Ezzel kissé meglepett.

-Kértek vizet?-nyújtotta felénk a másik az üveget. Bólintottam, és elvettem. Kissé furcsa lehetett, hogy egy sztár egy ismeretlen srác üvegéből iszik, de szomjas voltam, és nem is vagyok az a finnyás fajta.

-Na mi van srácok, nyertetek?-huppant le mellém Niall.-Hello.-intett Dave-nek.

-Nem, vesztettünk, így majd el kell mennünk egy szülinapra.-magyarázta Hazza.

-Kinek a szülinapjára?-vonta fel a szemöldökét a szőkeség.

-A húgoméra.-vigyorgott Dave. Niall már válaszra nyitotta volna a száját, de megcsörrent a telefonja.

-Igen? Central Park-ba. Pihenünk. Miért ne?-röhögött.-Jó, nyugi. Oké. Hello.-rakta le.

-Váárj. Kitalálom. Paul volt, kérdezte, hogy hol vagyunk, és, hogy miért, és most ki van bukva ránk mert nem szóltunk.-röhögött Louis.

-Pontosan.-tette el a telóját.-Na akkor mikor megyünk szülinapra?-nézett Dave-re Niall.

-Jövő héten, de megadom a számomat ha gondoljátok.

-Tessék.-adtam a kezébe a telefont. Pötyögött rajta egy ideig, aztán visszaadta.

-Hé, Dave gyere. Lépnünk kell.-állt meg előtte a másik srác.

-Jó megyek. Köszi srácok, tényleg. Egyébként máskor is játszhatnánk.-állt fel mosolyogva.

-Igazán nincs mit. Majd hívunk.

-Hello.-intett, és már ment is a haverja után.

-Na, mi most halunk meg srácok.-hallottam Zayn hangját mögülem. Kérdőn fordultam hátra, mire a másik irányba intett.

-Ajaj.-húzta el a száját Harry. Paul közeledett felénk, nem túl boldogan.

-Fuss ha kedves az életed.-pattant fel Louis, és elrohant. Én is felálltam, de még vártam. Paul odaért hozzám, és megállt előttem. Nem túl kedvesen nézett rám.

-Öhm. Szia Paul.-intettem bénán, és már futottam is a többiek után.

-Oké, szerintem leráztuk.-állt meg egy fánál Zayn. Majdnem igaza volt. Paul-t leráztuk, de a rajongók észrevettek. Pár sikítozó lány rohant felénk.

-Futás vissza.-fogta meg a kezemet Louis, és megint rohanni kezdtünk. Lou éppen hátra nézett, mikor nem kellett volna, ugyanis belerohantunk Paul-ba. Összefont karral mérgesen nézett ránk, de aztán leengedte a kezét.

-Gyertek menjünk haza.-indult el a másik irányba nyugodtan Paul.

-Huh, ezt megúsztuk.-sóhajtott Niall.

-Csak hazáig.-mondta Paul, hátra sem nézve. Fájdalmas arccal néztek rám a fiúk. Ezt megszívtuk. Beszálltunk a kocsiba, és kezdődhetett a fejmosás. Igaz, hogy már mindenki elmúlt 18, de azért Paul még mindig úgy kezel minket, mint az öt éveseket. Na mindegy. Mire hazaértünk szerencsére kifogyott az érvekből, úgyhogy egy 'ilyen többet ne legyen' kijelentéssel elengedett minket. Kivánszorogtunk az autóból, és Liam pedig az ajtóhoz lépett, azzal a céllal, hogy kinyissa. Csakhogy az be volt zárva.
-Van valakinél kulcs?-nézett hátra Liam. Mindenki hallgatott, mint a sír.
-Katy hozta...