30. Fejezet

Sziasztok! :) Előre is bocsánatot kérek, hogy az eleje ilyen szomorú lett (én is megkönnyeztem mikor írtam), de ilyen is kell néha. :D A következő részt viszont csak 5 kommentnél fogom hozni. :) Jó olvasást.

Sarah. xx 

Steffi szemszöge

Előkaptam a telefonomat, és azzal világítottam.

-Mindenki jól van?-forgolódott Harry.

-Azt hiszem. Már nem fáj a kezed?-nevetett Louis.

-De, néha szokott.-mosolyodott el Hazza is.

-Áram szünet vagy mi van?-húzta össze a szemöldökét Liam. Ekkor a lift megint elkezdett nyikorogni, és megmozdult, de nem úgy mintha elindulni. Inkább mintha zuhanni akarna. Niall-en láttam, hogy nagyon a sírás határán áll, ahogy Zayn is.

-És nincs térerő sem.-néztem a telefonomat.

-Nem akarok meghalni srácok.-nézett ránk könnyes szemmel Niall.

-Nem fogunk meghalni, de figyeljetek, ha bármi történne, ti voltatok a legjobb barátaim, és köszönök mindent amit értetem tettetek.-mondta Harry, és megölelt sorjában mindenki mindenkit. A lift megint nyikorogni kezdett.

-Szeretlek Louis.-néztem a barátomra.

-Én is szeretlek.-ölelt át szorosan. Átöleltem még utoljára Niall-t, és letelepedtünk a lift padlójára, ami még mindig nyikorgott. Nekem már folytak a könnyeim a félelemtől. 

Már vagy húsz perce ülhettünk néma csendben, mikor valami hatalmas csattanást hallottunk. Itt kimaradt egy ütem a szívemben, annyira megijedtem. Ekkor az ajtót szétfeszítették, és egy tűzoltó feje jelent meg az ajtóban. Kisegített minket a liftből, én pedig rögtön Louis nyakába ugrottam.

-ÉLÜNK!-ordított Niall, és ránk ugrott. A többiek is ránk vetődtek, és együtt nevettünk. Már nyoma sem volt az előbbi szomorúságnak.
-Soha többet nem utazunk lifttel.-röhögtem, mire a fiúk csak bólintottak.
Hosszas lépcsőzés után felértünk a lakosztályunkba, ahol én rögtön a fürdő felé vettem az irányt.

A fürdő után még várt rám repülőjegy foglalás, amit gyorsan lezavartam.
-Srácok, holnap háromkor indulunk a bulira.-álltam be a TV elé.
-Aha, jó, de nem vagy átlátszó.-röhögött Zayn, én pedig megdobtam a párnával.
-Én szerintem lefekszek. Sok volt nekem az a liftes dolog.-állt fel Niall.
-Én is lefekszek. Louis?-néztem Lou-ra.
-Megyek.-állt fel mosolyogva. Bedőltünk az ágyba, én pedig szorosan hozzá bújtam. A mai halál közeli élmény eléggé megrázott mindenkit, de a fiúknak már csak a szemén lehet látni azt a félelmet.
-Szeretlek.-suttogta a fülembe.
-Én is szeretlek.-néztem a szemébe.

Valahogy hamar elnyomott az álom, és másnap sem volt semmi dolgunk a bulin kívül, így megint dél körül keltem, de most Louis is. Kipattantam az ágyból, és felvettem valami bulis ruhát.

Louis még javában az ágyban fetrengett, én viszont már teljesen készen voltam.
Az ágy végén ülve nyomkodtam a laptopomat, közben pedig a hétalvó is felkelt.
-Reggelt.-fordultam hátra. Nem válaszolt, csak oda mászott hozzám, és megcsókolt.-Ezt most miért kaptam?-néztem rá vigyorogva.
-Mert a pólód azt mondta.-bökött a 'Kiss Me' feliratra.
-Egyébként nem kapnék?-vágtam be a durcát.
-Miért ne kapnál?-kezdte el puszilgatni a nyakamat, amitől kirázott a hideg.
-Na, öltözz, mindjárt ebéd. Basszus ma én vagyok a soros.-kaptam észbe.-Mondj egy nyelvet.-néztem rá.
-Lepd meg Niall-t, és mond írül.-mosolyodott el Louis. Ez a mosoly a halálom, komolyan.
-Oké.-mosolyodtam. Gyorsan beírtam a gugle fordítóba, és elolvastam párszor. Félre tettem a laptopot, és lementem a többiekhez. Vagyis az üres asztalhoz, ugyanis senki sem volt még ott. Bekopogtam a legközelebb eső szobába (ami Zayn-é volt), és vártam a választ.
-Meghaltam!-ordított a srác, szerintem még álmában.
-Zayn, dél múlt.-nyitottam be.
-Mi van?-ült fel.
-Dél múlt.-ismételtem meg lassabban.
-Aha. És?-nézett rám furán.
-Kettőkor már el kell indulnunk a reptérre, és egyébként is. Ebéd van mindjárt.-csuktam be az ajtót. Ekkor Niall sántikált oda hozzám kómásan, és amikor megállt mellettem a fejét a vállamra hajtotta, és szerintem elaludt.
-Hé, szőkeség. Ébresztő. Nem vagyok én párna.-paskoltam meg az arcát.
-Én viszont álmos vagyok.-dörzsölte a szemét.
-Erre jó a kávé.-mosolyodtam el, és levágtam magamat az asztalhoz. Elővettem a telefonomat, és megnéztem, hogy mi újság. Hát Niall tuti nem normálisnak nézett, de nem érdekelt. Felpattantam, és elkezdtem ugrálni örömömben.
-Hé, Steffi. Minden oké?-fogott le Nialler.
-Be-köve-tett Ka-ty Perry.-dadogtam sokkolódva.
-Aha. Engem is, lassan féléve. És?-mosolygott.
-Ő a példaképem.-ordítottam rá.-Bocs, ez csak jött.-vakartam a tarkómat.
-Niall rosszabb volt, mikor először találkoztunk Justin Bieber-el.-ült le mellém Liam.
-Le lehet szállni rólam.-nyújtotta ki a nyelvét Niall. Lerakták elénk az ebédet (a pincér nő feje enyhén vörös volt mikor meglátta a fiúkat póló nélkül), és neki láttunk.
-Taitneamh as do bhéile.-tettem el a telefonomat.
-Aranyos vagy Steffi.-ölelt meg Niall, és megpuszilt. Elmosolyodtam, és nekiláttam az evésnek.

A további másfél-egy órát, azzal a töltöttem, hogy próbáltam mindenkit felébreszteni. Hát, kisebb nagyobb sikerrel, de indulás előtt Harry is felöltözött.
-Gyertek, mert elkésünk.-szaladtam le a lépcsőn.
-Lifttel gyorsabb lett volna.-jött utánunk Paul. Kapott pár 'eztmostnemmondodkomolyan?' fejet, és kiszaladtunk a taxihoz.
-Egyébként adunk valami ajándékot?-gondolkodott hangosan Zayn.
-Mi leszünk az ajándék te ész.-röhögtem.
-Ja, azt hittem, hogy odamegyünk, megnéz, azt cső jöhetünk.-nevetett Harry.
-Adtok egy kis koncertet, és szerintem ennyi.-vonta meg a vállamat.
-Egyébként, hogy hívják a csajt?-nézett rám Louis.
-Jennifer, és még kicsi. Négy-öt éves.-mosolyogtam.