29. Fejezet

Sziasztok! :) Többen is kértétek már, hogy lehetne naponta egynél több rész is. Szívem szerint én kettesével raknám fel a részeket, de félek, hogy megunnátok. :D Higgyétek elég napi egy rész. Egyébként sajnálattal tapasztaltam, hogy megint kezdünk visszaesni. Az elmúlt részeknél volt, hogy 5 komit kaptam, és a nézettségem is kevesebb lett. Talán rosszabbul írok?:o

Sarah. xx

Steffi szemszöge

Nem tudom, hogy mennyi idő telhetett el, de én bealudtam. Louis karjaiban ébresztett fel az egyik stewardess.

-Hé, Lou. Ébresztő. Leszállunk.-pusziltam meg a barátomat. Erre valahogy mindig felébred. Lehetett már 9-10 óra úgyhogy eléggé fáradtak voltunk. Bekapcsoltuk a biztonsági övünket, és leszállt a gép.

Másnap dél körül ébredtem fel. Louis már nem volt mellettem, ezért kómásan felültem az ágyamon. Kellett pár perc, amíg agyilag is felébredek, úgyhogy egy ideig csak ültem, és bambultam.

-Na, felébredtél?-lépett be a szobába Lou.

-Aha.-bólogattam kómásan.

-Öltözz fel, és gyere ebédelni.-puszilt bele a hajamba, és már ki is ment. Kivánszorogtam az ágyból, és bementem a fürdőbe. Elvégeztem a reggeli teendőimet, és felvettem a tegnapi cuccomat.

Legnagyobb meglepetésemre már mindenki fenn volt, és az asztalnál ültek. Levágtam magamat Niall mellé, és megdörzsöltem a szememet.

-Bon appétit.-vigyorgott Louis.

-Nem úgy volt, hogy kínaiul mondod?-nézett rá kérdőn Zayn.

-Azt elfelejtettem.-húzta el a száját, és nekiláttunk a kajának. Fish and chips. Az egyik kedvencem.

-Na, amíg esztek akkor mondom a menetrendet.-vette elő a táblázatát Katy.-Most van az ebéd, akkor kettőig szabadok vagytok, de nincs kószálás. Háromtól hangpróba, az úgy egy, másfél óra. Utána vacsora, és még a banda hangol. Aztán koncert, és este megint szabadok vagytok.-hadarta el az egész délutánunkat Katy. Mi szorgosan bólogattunk még mindig a kaját falva.

Miután végeztünk az ebéddel, én előkotortam a laptopomat, mivel volt még egy szabad óránk.

-Mi jót csinálsz?-vágta le magát mellém Niall.

-Twitter.-mondtam fel sem nézve a gépből. A srác előkapta a telefonját, és valamit nyomkodott rajta.

@NiallOfficial 'Wazzaaaaaaaaaa @StephanyOfficial'

Ahogy ezt megláttam, hülye fejet vágva ránéztem, mire ő elkezdett röhögni.

@StephanyOfficial 'Te nem vagy kerek... @NiallOfficial'

Lecsuktam a macbook tetejét, mert nem akartam röhögőgörcsöt kapni, ha valami hülyeséget írna vissza.

-Te mindig így kommunikálsz?-néztem rá.

-Aha. Liam-el egyszer nem tudtunk aludni, és egész este twitteren hülyültünk. Do you speaka to the munkays?-vigyorgott.

-Mi bajod?-röhögtem.

-Ez volt az egyik értelmes megnyilvánulásom akkor este. Aztán, volt még a sleepa. Jól elvoltunk.-nevetett a szőke srác.

-Aha. Értem.-bólogattam.-Nincs kedved filmet nézni? Már megakartam nézni a Project X-et.-álltam fel.

-Oké.-bólintott mosolyogva. Beszaladtam a szobámba, és előkotortam a bőröndből a DVD-t. Betettem a lejátszóba, és bekapcsoltuk a TV-t.

-Srácok, film?-ordítottam el magamat. A négy fiú rögtön ott termett. 

Sajna nem tudtuk végig nézni, mivel indulnunk kellett a hangpróbára. 

Mindjárt hat óra van, és kezdődik a koncertünk. Két külön helyen, úgyhogy én most egyedül vagyok. Nem nyugtat senki, hogy 'minden rendben lesz', vagy valami. Adam valahol a telefonokat intézi, én pedig a mikrofont szorongatom. Mivel hamarabb fogok végezni, mint a fiúk, ezért átmegyek a másik helyszínre, és a végén elénekeljük a közös számunkat.

-Stephany, gyere.-mondta egy ismeretlen srác, és kitessékelt a színpadra.

-Hello Los Angeles!-szóltam bele a mikrofonba. Minden idegességem, és kétségem elszállt, ahogy megláttam a táblákat amit a rajongóim csináltak. Szinte könny szökött a szemembe. A 'We love you Steffi!', és a 'Louis loves you, don't forget!' feliratokon át, minden volt. Elkezdtem énekelni az első számot, és teljesen felszabadult voltam. 

Megköszöntem a rajongóknak, hogy eljöttek, és lementem a színpadról. Az előtérben úgy ötven rajongó kezdett el sikítozni, mikor megláttak. Mosolyogva odasétáltam hozzájuk, és aláírtam pár füzetet. Kissé meglepődtem, mikor egy korombeli srác lépett elém, hogy képet akar velem csinálni, így mellém állt.

-Ez így olyan...snassz.-húztam el a számat.-Felugorhatok a hátadra?-néztem rá. Kicsit meglepődött, de bólintott. Ez a kép már sokkal jobb lett. 

Még csináltam pár fotót (azok is ilyen őrültek lettek), és már siettem is a fiúkhoz. Még volt két számuk hátra, úgyhogy Katy be rakott az első sorba, hogy onnan nézzem őket addig. Hát ez kicsit másképp történt, mint ahogy ő tervezte, ugyanis a What Makes You Beautiful elején Louis kiszúrt, és felrángatott a színpadra, úgyhogy velük énekeltem. Mikor véget ért a szám, minden elsötétült, és a fiúk hátra futottak (mivel Louis fogta a kezemet, ezért engem is hátra rángatott), hogy átöltözzenek.

-Már csak egy szám van.-mosolygott Zayn felvéve az ingét. 

-Gyere.-nyomott a kezembe Lou egy másik mikrofont, és rákulcsolta az ujjait, az enyéimre. Hát ezek szerint mennem kellett velük énekelni.

A színpad közepén egy asztal állt öt főre megterítve, gyertyákkal meg mindennel. Louis és Liam az asztal előtt álltak meg, mi pedig mögötte. Niall a gitáros srác mellé lépett, és valamit nagyon sutyorogtak.

-Eltudod játszani gitáron az I want-ot?-állt meg mellettem a szőkeség.

-Aha. Miért?-néztem rá furán. Niall nem válaszolt, csak intett a gitárosnak, aki mellém lépett, és átadta a gitárt (?).

-Hajrá csajszi.-mosolygott.

-Kösz tesó.-intett a srácnak Niall. Mivel a szám zongorával kezdődött, ezért vártam. A dobos (azt hiszem Josh) elkezdett, játszani, mire ránéztem. Bólintott, hogy kezdhetem, én pedig elkezdtem. Louis mellém lépett, és előre tolt a közönség elé. A lányok sikítozásban törtek ki, amin elmosolyodtam.

A szám végén odasétáltam ahhoz a sráchoz aki adta a gitárt, és a nyakába akasztottam.

-Köszönöm.-mosolyogtam rá, mire ő csak bólintott. A fiúk közben megint vissza mentek öltözni, de én most nem mentem. 

-Hello Directionerek!-szóltam bele a mikrofonba.-Nagyon köszönjük, hogy mind eljöttetek a fiúk koncertjére, ezért készültünk még egy meglepetéssel. Gondolom tudjátok, hogy már egy jó ideje a srácokkal dolgozunk az új számokon, és most előszeretnénk adni az egyiket.-mondtam. A fiúk kisétáltak a színpadra, és elkezdődött a zene.

Életembe nem voltam ennyire felszabadult. A számnak egy részénél majdnem rám jött a röhögőgörcs, mikor Niall lekezdett táncolni, de valahogy kibírtam, szóval a végén hatalmas tapsvihar volt.

A koncertjük végén valamilyen terembe mentünk ahova a falra fel volt aggatva a ONE DIRECTION felirat. Gondolom itt lesz a fotózkodás. Ide most nem pofátlankodtam be (azért ne lógjak állandóan a nyakukon), had élvezzék a rajongók. Egyébként nem csak én szeretek viccesen pózokban képeket csinálni. A fiúk is mindenféle pózt kitaláltak, és olyan arcok voltam, hogy sírtam a nevetéstől.

-Steffi gyere már egy képre, mint rajongó.-nézett rám Harry.

-Miért én Directioner vagyok?-indultam el feléjük.

-Annak számítasz lassan.-puszilt bele a hajamba Louis, és felkapott. Hát ez is vicces kép lett. Még kiosztottak a fiúk pár autogramot, és már léptünk is.

-Kész, végem. Hulla vagyok.-terültem ki a kocsiban.

-Ügyes voltál a koncerteden?-játszott a hajammal Louis.

-Remélem.-nevettem.-Ha visszaértünk a szállásra, én beülök egy kád forró vízbe.-jelentettem ki, mire Harry arcára kiült az a perverz vigyora. Ezen már csak röhögni tudok.

-Valaki nem akar felvinni?-állt meg a kocsi.

-Ez az utolsó.-nézett rám Louis, és kiszállt, én pedig odacsúsztam az ülés szélére, hogy kibírjon venni. Adam, Katy, meg Paul már nem fértek be a liftbe, ezért csak mi utaztunk. Beszálltunk a liftbe, ami elindult. Aztán egyszer csak megállt.

-Mi történt?-nézett ijedten ránk Niall.

-Még nem lehetünk fent.-riadtam meg én is. A lift elkezdett nyikorogni, amitől még jobban megijedtem. Aztán leoltódtak a fények.