27. Fejezet

Steffi szemszöge

-Valaki megsérült?-riadtam meg.

-Az ugye nem...vér?-lépett be Paul.-Te jó isten. Hogy néztek ki?-döbbent le teljesen.

-Mindenki jól van?-forgolódott Justin. Felálltam, közben viszont beleléptem valamibe. Valami vörösbe... Lehajoltam, hogy megnézzem mi az.

-Valakinek nem piros a haja véletlen?-vizsgáltam a földön lévő valamit.-Justin, fordulj.-néztem a srácra. Megfordult, és már meg is volt, hogy mi ez a piros cucc. A fiú hajában volt két piros festékcsík.

-Hajfesték.-vigyorgott Zayn.

-Hogy szedjük ki ezt a fejünkből?-aggodalmaskodott Eddy.

-Így legalább megbírunk titeket különböztetni.-röhögött Chris.

-Szerintem inkább nem kérdezem meg, hogy mi történt.-mondta magának Paul, és elviharzott.
-Na jó. Demi, segíts.-néztem a lányra.-Justin, és Selly a tied, az enyémek az ikrek. Ott van jobbra a fürdő.-mutattam a fürdőszoba irányába. Demi bólintott, és elindult az említett személyekkel.
-Srácok, mi felmegyünk.-intettem nekik.
-Hazza, miért van egy H betű a lábamba borotválva?-nézett kérdőn Harry-re Niall.
-Drága Niall. Azt sem tudom, hogy hogyan kerültem ide, nem, hogy miért van neked H betű a lábadba borotválva.-mondta totál nyugodtan Harry. Közben mi már a lépcső tetejét jártunk.
-Ki kezdi?-néztem a srácokra.
-Majd én.-lépett be a fürdőbe John.
-Ez fürdőgatya?-böktem a rajta lévő nadrágra.
-Aha.-bólogatott.
-Akkor vedd le a pólódat, és csüccsenj be a kádba.-adtam ki az utasítást. John egy ideig hülyén nézett rám, aztán bólintott. Levette a pólóját, és beült a kádba. Meg kell hagyni, nincs rossz teste. Úristen. Miket beszélek itt? Hisz én Louis-al vagyok együtt.
-Csukd be a szemed szerintem.-néztem rá, mire ő engedelmeskedett. Fél üveg sampont nyomtam a srác fejére, és elkezdtem dörzsölni.
Hát kellett vagy 20 perc mire teljesen sikerült kiszednem a kék festéket a fejéből.
-Azt hiszem teljesen kijött.-vizsgáltam a haját.
-Köszi.-mosolygott, miközben törülközött. Miután megszárítkozott, ledobta a törülközőt, és elém lépett. Hirtelen nem tudtam, hogy mit akar csinálni, úgyhogy zavarodottan álltam egy helyben. Még nem volt rajta póló, ezért széttárta a kezét.-Megölelhetlek?-nézett rám.
-Persze.-mosolyodtam el. Figyelmen kívül hagyva, hogy nincs rajta semmi, szorosan magához ölelt.
-Most már elengedhetsz.-szólaltam meg úgy egy perc után.
-Bocs.-engedett el a tarkóját vakarva.
-Vedd fel a pólódat.-nyomtam a kezébe a ruhadarabot.-Edward, gyere.-ordítottam.
-Oké.-nyitott be, és totál ledöbbent.-Nekem is kitudod így hozni?-csillant fel a szeme.
-Hát reméljük.-húztam el a számat.-Fürdőgatya?-böktem a másik srác gatyájára.
-Aha.-bólintott.
-Póló le, kádba csüccs.-adtam a gyors utasítást. Eddy levette a felsőjét, és beült a kádba.

Szerintem már vagy fél órája sikálhattam a fejét, és még mindig volt benne.
-Na, kész vagyok már?-nyöszörgött.
-Még van egy tincs amiből nem jön ki.-húztam el a számat.
-Jó, az maradhat, de nem érzem a nyakamat.-röhögött.
-Oké, akkor kész vagy.-mosolyodtam el én is, és a kezébe nyomtam egy törülközőt.
-Köszi.-mosolygott.-Egyébként Steffi, lehet, hogy nem tudod, de...-kezdte, mire én kérdőn néztem rá.-John-nak enyhén szólva bejössz.-mondta a tarkóját vakarva.
-Lehetett sejteni.-mosolyodtam el.-Öltözz fel, lent találkozunk.-indultam ki a fürdőből. Lebattyogtam a konyhába, és megakartam keresni Louis-t. Hát nem nagyon kellett keresnem, ugyanis a konyhában állt, szétárt karokkal, és valamit nagyon mutogatott, úgyhogy elkezdtem szaladni, és azzal a lendülettel rá is ugrottam.
-Na, ki vagy?-takartam el a szemét.
-A barátnőm.-puszilta meg a kezemet.
-Steffi, mit ígértél tegnap nekem?-nézett rám Niall.
-Azt, hogy hozok neked mekiből kaját. Tudom, de akkor már mindenki itt ebédel. Igaz?-néztem a többiekre, mire ők bólintottak. Azért, jó, hogy ekkora házban élünk.
-Louis, eljössz velem? Semmi kedvem vezetni.-nyöszörögtem.
-Megy a fene filccel rajzol szakállal az utcára.-mondta.
-Hazza?-néztem a göndörkére.
-Tízperced van elkészülni.-ült le a fotelba.
-Addig írja fel mindenki, hogy mit kér.-szaladtam fel a lépcsőn, és bementem a szobámba. Felvettem egy lenge cuccot, és feltettem egy nagyon minimális sminket.

-Mehetünk.-jöttem le a lépcsőn.

-Itt a lista.-nyomta a kezembe Louis a listát, és mellé még egy csókot is kaptam.

-Sietünk.-indultam ki az ajtón.

-Éhen veszek!-ordított utánam Niall, amin elmosolyodtam. Bepattantam a kocsiba, és bevágtam az ajtót.

-Szép szívecske.-mutattam a bal karján lévő szívecskére.

-Basszus, az ugye filc?-dörzsölte az ujjával.-Huh. Már azt hittem tetkó.-röhögött.

-Na, induljunk, mert Nialler éhen hal.-löktem oldalba.

-Jól van, csak ne lökdöss.-indította be a motort.-Egyébként jó a tatyód. Domo kun.-bökött a táskámra mosolyogva.

-Londonból van.-mosolyodtam el én is. Istenem, de hiányzik. A sok szép emlék, meg a barátok.

-Steffi, ugye nem sírsz?-fürkészett.

-Nem, dehogy.-törölgettem a szememet.-Na, induljunk.-boxoltam vállba, mire ő bólintott.
-Egyébként ma ki a soros a 'Jó étvágyat' dologban?-állt meg Harry a pirosnál.
-Nem tudom. Majd max én mondom németül.-nevettem.
-Mindjárt ott vagyunk, úgyhogy napszemcsit fel.-halászott elő két szemüveget, és az egyik a kezembe nyomta, miközben leparkolt. Kiszálltunk a kocsiból, és lazán bementünk. Harry-t már a pénztárnál felismerték, úgyhogy én kértem a kaját. Hát a csaj kissé hülyének nézett, de bólintott.
-Harold, hallod, tuti, hogy hülyének fognak minket nézni ennyi kajával.-nevettem.
-Nem baj az. Nem is vagyunk normálisak.-mosolygott, mire én kérdőn néztem rá.-A tegnapi után nem hiszem, hogy normálisnak mondhatjuk magunkat.-röhögött.
-Igazad van.-bólintottam átgondolva.
-Tessék.-tette le a csaj a nagy adag kaját a pultra.
-Amíg fizetek vidd ki a felét.-nyomtam Hazza kezébe a kajának egy részét. Kifizettem a nem kis mennyiségű ételt, közben Harry visszaért, így már minden kaja a kocsiban volt.
-Szerintem ebből egy hadsereg is jól lakna.-csapta be az ajtót.
-Abba biztos vagyok, de ne felejtsd el, hogy Niall mire képes.-nevettem, miközben elindultunk haza.