Steffi szemszöge
-Akkor én megyek felöltözöm.-indultam fel a fürdőbe. Gyorsan lezuhanyoztam, és megmostam a hajamat. Kiléptem köntösbe a fürdőszobából, és elindultam a szobám felé. Vagyis csak akartam, mivel szembe találkoztam Zayn-el.
-Amint felöltözöm neked annyi.-néztem rá, mire ő csak elröhögte magát. Felvettem egy fehér pólót, meg egy rövidnacit, és feldobtam egy minimális sminket.
Mikor lementem Zayn a konyhába állt a pultnál, és amint meglátott, elrohant, én pedig utána. Szerencsémre túl kómás volt még a futáshoz, úgyhogy a hátsókertben utol értem, és ráugrottam.
-Remélem nem állítod be többet az órámat.-térdeltem rá a mellkasára.
-Jójó, csak engedj el. Lécci.-nyöszörgött, mire levettem róla a lábamat.
-Egyébként jó reggelt.-indultam vissza a házba röhögve.
Más fél óra múlva már az ajtóban álltuk, és Niall-t vártuk, hogy befejezze a második reggelijét.
-Nem akarok menni.-hisztiztem.
-Amint felöltözöm neked annyi.-néztem rá, mire ő csak elröhögte magát. Felvettem egy fehér pólót, meg egy rövidnacit, és feldobtam egy minimális sminket.
-Remélem nem állítod be többet az órámat.-térdeltem rá a mellkasára.
-Jójó, csak engedj el. Lécci.-nyöszörgött, mire levettem róla a lábamat.
-Egyébként jó reggelt.-indultam vissza a házba röhögve.
Más fél óra múlva már az ajtóban álltuk, és Niall-t vártuk, hogy befejezze a második reggelijét.
-Nem akarok menni.-hisztiztem.
-De jössz Steffi, két dolog miatt is. Az egyik, mert nem hagylak itthon egyedül, a másik, hogy Adam külön kérte, hogy vigyelek el a stúdióba.-nézett rám Paul.
-Akkor útközbe kérek még egy kávét.-nyöszörögtem.
-Majd a stúdióból elmész a Starbucks-ba.-zárta le a témát. Pár perc múlva a kocsi megállt, mi pedig bebaktattunk a stúdióba. Adam mellett két szőke srác ült. Gondolom ők voltak a Jedward.
-John, Eddy!-ugrott a két srác nyakába Niall. Gondolom ismerték egymást. Levágtam magamat a fotelba, és hallgattam a beszélgetést. Állítólag a dal már meg volt, csak fel kellett a fiúknak énekelniük. Már vagy tíz perce hallgathattam a dög unalmas beszélgetést, mikor eszembe jutott, hogy én kávét akartam inni.
-Srácok, elmegyek a Starbucks-ba. Valaki jön?-néztem rájuk.
-Én megyek.-mosolygott az egyik srác (totál egyformák voltak).
-Sietünk vissza.-indultam ki kómásan az ajtón.
-Gyalog megyünk?-nézett rám furán.
-Túl fáradt vagyok, hogy vezessek.-húztam el a számat.
-Vezetek én. Utálok kutyagolni.-röhögött.
-Hát jó legyen. Ugye téged nem támadnak le a rajongók ha meglátnak?-néztem rá, mert fogalmam sem volt, hogy mennyire híresek.
-Minket még nem. Egyébként John vagyok.-nyújtotta a kezét. Na, ezt legalább sikerült megtudnom.
-Steffi.-vigyorogtam. Beültünk a kocsiba, és elindultunk a kávémért. Az út hamar eltelt (egyébként is csak 10 perc), mert végig beszélgettük. Nagyon kedves srác, majdnem olyan, mint Niall, csak talán kissé őrültebb.
-Végállomás.-röhögött. Nevetve kiszálltam a kocsiból, és bementem a kávézóba.
-Mit kérsz?-mosolyogtam rá.
-Capuccino.-állt meg mellettem.
-Mit adhatok?-vigyorgott a lány.
-Két capuccinot elvitelre.-mondtam.-Egyébként, honnan ismeritek Niall-t?-néztem John-ra.
-Egy suliba jártunk. Ő volt az egyetlen, aki nem tagadott ki minket.-mosolyodott el halványan. A lány lerakta a pultra a két műanyag poharat, én pedig gyorsan kifizettem, mivel John-t már felismerték, úgyhogy idő kérdése, és engem is felismertek volna.
-Lépjünk.-nyomtam a kezébe a poharat.
-Azért a kocsiba megihatom?-röhögött.
-Vezetés közbe?-néztem rá furán, miközben kiindultunk a kávézóból.
-Ráérünk.-vonta meg a vállát.
-Végül is ja.-szálltam be röhögve a kocsiba. Nem tudom, hogy mi, de valami nagyon megfogott John-ban.
Belekortyoltam a kávémba, ami már annyira nem is volt meleg, ezért egy huzamra végeztem vele.
-Az igen.-vágott egy 'not bad' fejet John, mire én elröhögtem magamat.
-Kell az energia.-vigyorogtam. Ekkor a zsebemben elkezdett rezegni a telefonom. Adam idegeskedett, hogy hol vagyunk már.
-Vissza kellene menni?-nézett rám kérdőn.
-Ja. Aggódnak értünk.-nevettem. John megittam a kávéját, és elindultunk vissza a stúdióba. Mikor megállt az autó, én már kiakartam volna szállni, de John megfogta a csuklómat.
-Steffi, várj már.-rángatott vissza, és elővette a pénztárcáját.
-Ne szórakozz.-röhögtem.-Meghívtalak.
-Nem, nem.-nyomta a kezembe a kávé árát, és még egy papír fecnit. A papír fecnin a telefonszáma volt. Kérdőn néztem rá.
-Majd máskor is összefuthatnánk.-mosolygott.
-John, Louis a barátom.-mondtam komolyan.
-Mi? Ja, nem. Nem akarok tőled semmit nyugi.-rázta a fejét. Mosolyogva bólintottam, és kiszálltam a kocsiból. Ahogy beléptünk az épületbe, hangos röhögésre, és Katy Perry E.T. számára lettem figyelmes. Eddy éppen a telefonján mutatott valami videót (gondolom), amin a fiúk nagyon röhögtek.
-Mi ilyen vicces?-indultam el féléjük.
-John a vicces.-röhögött Louis. Ezt nem nagyon értettem, ezért a telefon fölé hajolva néztem én is a videót. Nem telt bele két másodperc, én is dőltem a röhögéstől.
-Na mizu?-jött be John az ajtón. Mikor megláttuk még jobban elkezdtünk röhögni.
-Hallod, Johny. Jó lett az E.T-s videó klipp.-röhögött Niall. John egy pillanatra összezavarodott, aztán kapcsolt, és ő is elröhögte magát.
-Mikor a kádban "habozok"?-nevetett.
-Na srácok, elég volt a mókából. Kezdjünk végre.-szólt Katy. A fiúk bólintottak, és próbálták abba hagyni a röhögést.
Két órás punnyadás. Így jellemezném a stúdiózást. Én a kanapén fetrengve hallgattam John meg Eddy számait, amik meg kell hagyni nem rosszak. A fiúk jól elszórakoztak. Louis néha odajött hozzám, hogy feldobjon kicsit, ami általában sikerült is neki.
-Kész vagyunk már?-emeltem fel a fejemet.
-Közel sem.-rázta a fejét Katy. Vissza tettem a fejemet a kanapé karfájára, és tovább szenvedtem.
-Nagyon szenvedsz?-ült le röhögve John.
-Aham.-néztem rá fájdalmasan.
-Miért nem csinálsz valami értelmeset?-nézett rám furán. Ekkor olyan dalszöveg ötletem támadt, amilyen még sosem.
-Adam adj egy lapot meg tollat gyorsan.-pattantam fel. Adam unottan a kezembe nyomtam a tollat meg a jegyzet füzetet, én pedig írni kezdtem. Láttam a szemem sarkából, ahogy John elmosolyodik, és visszamegy a többiekhez.
Fél óra írás után, vigyorogva néztem a dal szöveget.
-Johnathan imádlak.-ordítottam a stúdió másik végében álló srácnak. Halványan elmosolyodott, és bólintott. Louis úgy nézett rám, mint aki nem normális.
-Nekem miért nem mondasz ilyeneket?-huppant le mellém az említett személy.
-Mert te tudod, hogy imádlak.-nyomtam egy puszit a szájára. Vagyis csak akartam, mert ő csókot csinált belőle.
-Menjetek szobára.-röhögött Zayn, mire csak bemutattam neki
http://www.youtube.com/watch?v=bz5phmp-3yo&feature=endscreen&NR=1 itt van John-nak a produkciója akit érdekel xd
http://www.youtube.com/watch?v=bz5phmp-3yo&feature=endscreen&NR=1 itt van John-nak a produkciója akit érdekel xd
Imádom az egész sztorit!:)*-*
VálaszTörlésgyorsan következőt!:$
nagyon jó lett! csak így tovább.. a habozáson besírtam.xdddd:D :)xx
VálaszTörlésKíváncsi vagyok mit akar John :D ránéznél a Blogomra, kíváncsi vagyok a véleményedre és egy díjat is "küldtem" neked :$
VálaszTörléshttp://live-mydream.blogspot.hu/