15. Fejezet

Sziasztok! :) Itt a következő rész, és egy kis segítséget szeretnék tőletek kérni. Lenne még egy blog, csak nem tudom, hogy kiről szóljon. Jobb oldalt lehet szavazni, és holnap zárom. :) Amint kész lesz az első rész belinkelem.

Sarah. xx

Steffi szemszöge

-Hát?-nézett rám aranyosan Louis.

-A fenébe is szeretlek.-csókoltam meg. Hallottam ahogy a fiúk az ajtóban állnak, tapsolva, és fütyülve. Okvetlenül is belemosolyogtam a csókba.-De lesz majd ezért bünti is.-toltam el magamtól.
-Milyen bünti?-nézett rám fájdalmasan.
-Azt még nem tudom, de estére kitalálom.-vigyorogtam.
-Hát jó. Legyen.-mondta szomorúan.

-Most, hogy kibékültetek elindulhatnánk a stúdióba.-lépett be Adam az ajtón. Megfogtam Louis egyik párnáját, és teljes erőmből hozzá vágtam.
-Elmész te a francba.-álltam fel röhögve, és felsegítettem Lou-t.

Lementünk megkajálni, aztán pedig felmentem átöltözni, mert még a tegnapi cuccomba voltam.

Ahogy végeztünk az ebéddel elindultunk a stúdióba.
Mikor beléptem az épületbe, teljesen lesokkolódtam. Egy olyan személy ült a stúdiósok mellett akit nem vártam.
-Charlie!-ugrottam a bátyám nyakába.
-Hé, mizu hugi?-ölelt át szorosan.
-Te meg mi a fenét keresel itt?-néztem rá értetlenül.
-Meglátogatlak. Ha szeptemberig úgysem jössz haza.-röhögött.
-Sajnálom.-húztam el a számat. Aztán észbe kaptam, hogy a fiúk nem is ismerik Charlie-t.-Egyébként fiúk, ő itt Charlie a bátyám. Charlie, ők itt Niall, Harry, Liam, Zayn...és hol van Louis?-forgolódtam értetlenül.
-Bakker hol van Louis?-kezdett el pánikolni Harry. Előkaptam a telefonomat, és tárcsáztam. Kicsöngött.
-Louis hol a pokolban vagy?-vette fel a barátom.
-Őőő. Izé eltévedtem. A Starbucks-ba vagyok. 72 Spring Street.-röhögött.
-Oké, mindjárt ott vagyok.-tettem le. Mindenki kérdőn nézett rám.-Eltévedt.-röhögtem el magamat.
-Hol van?-indult el Harry az ajtó felé.
-Egyedül úgysem találsz el oda. Veled megyek.-mentem utána. Beültünk a kocsiba, és ekkor jött a baj. Úgy 30 sikítozó lány vette körül a kocsit, így nem bírtunk el indulni. Harry elkezdett dudálni, de ez sajnos nem használt.
-Na most mi lesz?-néztem fájdalmasan Harry-re.
-Fogalmam sincs.-dudált tovább.
Tíz perc múlva nagyjából eloszlott a tömeg, így elhúztuk a csíkot onnan, és egyenes Louis-ért mentünk. Mikor már közel voltunk felhívtam Louis-t, hogy legyen készenlétben, mert nem akarunk feltűnést. Megálltunk a kávézó előtt, Lou pedig bepattant a kocsiba.
-Kösz.-röhögött.
-Egyáltalán, hogy kerültél te a Starbucks-ba?-néztem rá értetlenül.
-Hát az úgy volt, hogy ti bementetek a stúdióba, én meg elakartam menni egy kávét inni, de nem találtam egy kávézót sem ami vasárnap is nyitva lett volna, és arra emlékeztem, hogy a Starbucks hol van.-hadarta el a választ.
-Te nem vagy normális.-röhögtem el magamat.
-Nem baj az.-vonta meg a vállát.
Visszamentünk a stúdióhoz, és bementünk. Louis még mindig kávét iszogatva ült le a többiekhez, mintha mi sem történt volna.
-Na kié az első szóló?-kérdezte Patrick (az egyik stúdiós).
-Liam.-mondtuk mind az öten egyszerre.
-Ezek szerint én.-állt fel röhögve a srác a szöveggel a kezében.
Felénekelte a szólóját, aztán szép sorjában mindenki (Liam, Niall, Louis, és Én). Párszor újra kellett venni az én részemet, mert Louis olyan fejeket vágott közbe, hogy elröhögtem magamat, de végülis sikerült. A közös részeket csak a legvégén vettük fel.
-Összességében egész jó lett.-vigyorgott Zayn.
-Aham. Nekem is tetszik.-bólogatott Niall.
-Ügyes voltál.-puszilt bele a hajamba Louis. Charlie szemében láttam egy kis idegességet, de leginkább meglepettséget. A bátyám olyan típus aki megakar óvni a csalódástól, ezáltal nem sok srácot enged a közelembe. Lehet, hogy korai lett volna neki elmondani? Csak sajnos már késő. Látta, hogy Louis belepuszilt a hajamba.