14. Fejezet

Steffi szemszöge

Már jó ideje sétálhattunk a városban. Fogalmam sem volt, hogy hol vagyunk, de nem is érdekelt. Jó volt Niall-el beszélgetni. Valahogy megnyugtatott, hogy kibeszélhettem magamból. Találtunk egy kisebb parkot ahol leültünk az egyik padra.

-Haza kellene mennünk.-nézett rám Niall.

-Én nem megyek haza. Nem akarok Louis-al találkozni.

-Akkor mit csináljunk?

-Fogalmam sincs. Már tuti keresnek minket.-dőltem neki Niall-nek.-Nem fogok haza menni.

-Akkor menjünk egy szállodába mondjuk.

-Oké.-bólintottam. Idefele jövet láttunk egy kisebb hotelt, így arra vettük az irányt.

Beléptünk a szállodába, és kértünk egy két ágyas szobát. Ahogy felértünk én lerogytam az ágyra.

-Szerintem én elmegyek zuhanyozni.-indult meg a fürdő felé Niall.

-Niall.

-Tessék?-jött vissza, és leült mellém az ágyra.

-Köszönöm.-öleltem át szorosan.

-Ez a legkevesebb.-mosolyodott el.

Reggel mikor felébredtem ránéztem az órára. Kilenc óra volt. Niall még aludt, nem akartam felkelteni. Előkotortam a telefonomat, és bekapcsoltam. 34 nem fogadott hívás, zömében Louis-tól, és Adam-től. 24 üzenet, de ez leginkább csak Louis-tól. Belenéztem pár darabba, és mind azt foglalja magába, hogy mennyire sajnálja. Sokat érek a sajnálatával.

-Minden oké?-ült fel az ágyára Niall.

-Persze, csak a sajnálkozó üzeneteket olvasom.-nevettem el magamat kínomba.

-Nekem is biztos van egy csomó nem fogadottam.-húzta el a száját Niall.-Na felöltözök, lemegyek fizetni, aztán haza megyünk, jó?-állt fel.

-Hát, nem tudom. 

-Egyszer úgyis szembe kell nézned vele.-huppant le mellém.

-Jó legyen.-bólintottam.-És még egyszer köszönöm.-nyomtam egy puszit az arcára.

-Steffi, a barátoknak ez a dolguk.-mosolygott.-Na lemegyek fizetek, addig kapd össze magad, mert van egy olyan érzésem, hogy találkozni fogunk lesifotósokkal.-állt fel, és elment. Nagyjából összeszedtem magamat, és mire Niall visszajött mehettünk is. És igaza volt. Ahogy kiléptünk a hotelből szembe találkoztunk pár száz emberrel. Szerencsére Niall hívott egy taxit, úgyhogy csak odáig kellett átverekednünk magunkat. Mikor beszálltunk a kocsiba elmondtuk a sofőrnek, hogy hova vigyen, és gyorsan elhúztuk a csíkot onnan.

-Niall, félek.-néztem rá a szőke barátunkra.

-Nincs mitől.-mosolygott.

Az út nem volt hosszabb tíz percnél. Mikor kiszálltam a kocsiból, kissé meghátráltam. Féltem, hogy mit fogok kapni Adam-től, és nem akartam Louis-t látni, de Niall megfogta a derekamat, és betolt a házba. A fiúk a nappaliba ültek, és mikor megjöttek mindenki minket nézett. 

-Stephany Wernt!-lépett elő Adam. Na nekem annyi.-Hol az ördögben voltál? Már milliószor hívtunk, és nagyon aggódtunk érted! Miért nem vetted fel?

-Mert ki voltam kapcsolva. És nyugodj meg nem esett semmi bajom, csak kiszellőztettem a fejemet. Egyébként meg te nem vagy az apám, hogy itt parancsolgass nekem!-ordítottam el magamat, és felrohantam a szobámba. Bevágtam magam mögött az ajtót, és kitört belőlem a zokogás. 

Már fél órája lehettem a szobámba, mikor kopogtak.

-Steffi engedj be!-hallottam Louis hangját.

-Menj innen!-ültem fel az ágyamon.

-Beszéljük meg.-próbálkozott tovább.

-Nem vagyok rád kíváncsi!-álltam fel, és az ajtó felé vettem az irányt. Kinyitottam, ő pedig a szemembe nézett.

-Kérlek.

-Tűnj a szemem elől.-mondtam, és rávágtam az ajtót. Visszaültem az ágyamra, és gondolkoztam. Jelentettem én egyáltalán neki valamit? Ha igen, akkor meg miért csókoltam meg azt a lányt?

Megfogtam a gitáromat, és elkezdtem játszani. Nem tudom, hogy miért, de a Forever Young-ot kezdtem el játszani. Egy ideig énekeltem hozzá, de mikor hallottam, hogy valaki jön abba hagytam, és csak gitáron folytattam.

-Some are like water, some are like heat, some are a melody and some are the beat. But sooner or later they all will be gone, why don't they stay young?-hallotam Niall hangját.-Bejöhetek?

-Persze.-tettem félre a gitárt, és kinyitottam az ajtót.

-Folytasd nyugodtan.-ült le az egyik babzsák fotelbe. Folytattam gitáron, ő pedig énekelt hozzá. Mikor befejeztük az éneklést Niall felállt, és leült mellém az ágyra.

-Beszélj vele. Kérlek.-nézett mélyen a szemembe.

-Muszáj?-néztem rá fájdalmasan.

-Jó lenne. Rohadtul bűntudata van.-húzta el a száját.

-Jó beszélek vele.-álltam fel. Végig mentem a folyosón, és bekopogtam Louis szobájába.

-Igen?

-Te sírsz?-nyitottam be.

-Nem.-törölgette a szemét.-Mond.

-Beszéljük meg.-ültem le mellé.

-Szeretlek.-nézett a szemembe.

-Mi történt tegnap este?-hagytam figyelmen kívül amit mondott. Letörölte az arcát, és vett egy nagy levegőt.

-Tegnap enyhén sokat ittam, és találkoztam egy régi ismerősömmel. Az volt az a lány akivel láttál. Mikor ott a falnál beszélgettünk, megcsókolt, én pedig mire feleszméltem, hogy mi történik késő volt. Ellöktem a lányt magamtól, és láttam, ahogy te a földre rogysz, Niall felsegít, és átölel. Megindultam felétek, de mire átverekedtem magamat a tömegen már sehol sem voltatok. Kiszaladtam az utcára, és kerestelek, de már elmentetek. Késő volt. Sajnálom.-mondta a szemembe. 

-Most mit csináljak veled te idióta?-néztem rá.

-Megbocsátasz?-tárta szét a kezét.

-Hát...