5. Fejezet

Louis szemszöge

-Igen?-vette fel Steffi. Hatalmas kő esett le a szívemről.

-Úristen de jó, hogy felvetted. Ugye jól vagy?

-Igen, persze. Csak izééé. Ellopták a kocsimat. De miért baj van?

-Majd személyesen. Érted megyek. Hol vagy?-elmondta a címet. Mikor letettem a fiúk kérdőn néztek rám.-Jól van, csak ellopták a kocsiját. Gondolom az karambolozott.-mondtam. Látszott rajtuk, hogy nagyon megkönnyebbültek. Nem csodálom. Elindultam Steffi-ért. Megálltam a pláza előtt, és vártam. Próbáltam nem túl feltűnő lenni. Steffi-t egy csapat rajongó üldözte, ezért gyorsan bepattant a kocsiba, és már indultunk is haza.

-Bakker, szerinted Adam nagyon fog haragudni?-nézett rám.

-Engem nem kifejezetten érdekel most a kocsi, csak az, hogy jól vagy.-mosolyogtam. Nem tudom, valami nagyon megfogott Steffi-ben. Talán a gyönyörű kék szemei? Vagy a szép barna haja? Louis ébresztő! Bilibe lóg a kezed. Mit álmodozol itt? A gondolat menetemből Steffi zökkentett ki.

-Louis! Hahó. Hogy érted, azt, hogy jól vagyok? Mikor eljöttem akkor is jól voltam. Mi történt amiről tudnom kéne?-nézett rám komolyan. Úristen azok a szemek!

-A híradóban volt, hogy a kocsidat összetörte valaki, és a felismerhetetlenségig égett.-magyaráztam. Steffi csak lesokkolódva nézett rám. Nem tudom, hogy miért.

-Vé-gem-van.-fejelte le a műszerfalat.

-Az a lényeg, hogy neked semmi bajod.-simítottam meg a vállát. Ahogy hozzá értem, olyan furcsa érzés fogott el. Mintha áramütés ért volna egy pillanatra. Érdekes.

Ahogy haza értünk Adam rohant elénk, és megölelte Steffi-t.

-Úristen, de örülök, hogy jól vagy.-mondta kissé idegesen. Kicsit furcsa volt látni, hogy egy menedzser ölelgeti az énekesét, de gondolom náluk ez normális. Katy (a mi menedzserünk) nem ölelget minket. Talán jobb is. 

Bementünk a házba, és mindenki átölelte Steffi-t, és közölte vele, hogy nagyon örül, hogy jól van.

-Srácok, elég lesz az ölelésből. Meg fogtok fojtani.-röhögött Steffi. Ezen én is elmosolyodtam. Mindenki elvonult a szobájába elfoglalni magát, csak én ültem a nappaliban, és bámultam a TV-t. Csöngettek.

-Hagyd majd én. Biztos a pizza.-indult meg az ajtó felé Adam.-Louis szólnál a többieknek, hogy vacsora?-jött be a nappaliba.

-Persze.-álltam fel. Felmentem az emeletre, és Harry szobája felé vettem az irányt. Benyitottam, neki szaladtam, és ráugrottam.

-VACSORA!-röhögtem.

-Jól van te idióta. Leszállhatsz rólam.-röhögött ő is. A többieknek már kulturáltabban szóltunk, ami azt jelenti, hogy csak szimplán elordítottam magamat minden ajtó előtt, hogy vacsora. Az étkező közepén egy nyolc személyes asztal volt. Én Steffi és Harry közé ültem be. Muszáj volt. Ha nem Harry mellé ülök megsértődik és addig nem hajlandó megbocsájtani, amíg azt nem mondom, neki, hogy 'szeretlek'. Mindenki elvett egy szelet pizzát (kivéve persze Niall-t, aki kapásból hármat vett.), és neki láttunk. Steffi folyton a sajttal bajlódott, mivel még meleg volt a pizza. Akaratlanul is de elmosolyodtam rajta. Olyan aranyos volt. Louis mi a franc ütött beléd? Ma már másodjára csinálod ezt. Steffi nagyon tetszik. Lehet, hogy beleestem? 

-Adaaam.-szólalt meg hirtelen Steffi.-Ugye nem haragszol a kocsi miatt?-húzta el a száját. Adam csak halványan elmosolyodott.

-Örülök, hogy jól vagy. Majd a héten kapsz egy új kocsit.

-Szerintem teljesen felesleges.-vágott közbe Liam.-Itt van három kocsi. Pont elég egyenlőre.

-Egyet értek.-bólogatott Harry. Mindenki egyet értett abban, hogy nem kell Steffi-nek külön kocsi. Majd használja vagy az enyémet, vagy Harry-ét. A kajálás után leültünk sorozatot nézni. Niall választott, a Két pasi meg egy kicsit néztük. Nagyban röhögtünk egy poénon, mikor Katy rontott be az ajtón.