6. Fejezet

Köszönöm szépen a megtekintéseket, és a kommenteket! :) Nagyon jól estek. Viszont a kövi részt csak akkor hozom ha legalább 4 kommentet kapok. :D Itt a kövi rész. Remélem tetszeni fog. jó olvasást. xx ♥

Steffi szemszöge

-Louis William Tomlinson.-indult meg Loui felé Katy, egy újságot tartva a kezében.-Alig három napja jöttünk meg, és már címlapon vagy?! Louis ne kavarj itt nekem!-ordítozott a menedzserük.

-Katy. Nyugodj meg. Vegyél mély levegő. Ülj le szépen, és meséld el, hogy miről van szó.-nyugtatta Liam. Katy leült a kanapéra, és hoztunk neki vizet.

-Szóóóóóval. Miről van szó?-ült le mellé Louis. Katy csak a kezébe nyomta az újságot. Louis pár másodpercig csak nézte, aztán kitört belőle a röhögés.-Steffi ezt muszáj megnézned!-dugta az orrom alá a magazint. Pletyka lap. Sejthettem volna. Viszont mikor megláttam a címlapot, hát. Én is röhögőgörcsöt kaptam. "Louis Tomlinson és új barátnője" ez állt a címlapon. Oké, hogy a kávézóba azt hitték, hogy járunk, mert megfogta a kezemet (bocsánat, a csuklómat), de ez már kissé gáz. Annyi látszik, hogy beszállok Loui kocsijába.

-Ez azért nem kifejezetten vicces.-fonta össze a karját maga előtt Katy.

-Steffi, Louis hagyjátok abba.-szólt ránk Adam. Nem bírtam. Végem volt. Az elmúlt két napban olyan híreket közöltek velem, hogy ezen már csak röhögni tudtam. És szerintem Louis is.

Tíz perc múlva már levegőt is alig kaptam, ezért valahogy abba kellett hagynom a röhögést. Nem nagyon ment. Hoztak nekem vizet, hátha attól sikerül abba hagynom. Ez valamennyire bejött. A fotelban ülve kortyolgattam a vizet mosolyogva. Valahogy a mosolygást nem bírtam abba hagyni. Nem tudom, de valamiért ez az egész olyan abszurdnak tűnt. Én és Louis? Képtelenség. Nekem bejön Louis, talán túlzottan is, de valahogy nem tudnám elképzelni velem, vagy nem tudom.Lehet, hogy beleszerettem Louis-ba?

Louis szemszöge 

A kanapén ültem, és még mindig mosolyogva figyeltem Steffi-t. Nem azt mondom, hogy nem esett jól, hogy a barátnőmnek nevezték, csak ez az egész kissé furcsa volt. Alig két napja ismerem, és máris megy a kavarás. Először ez a kávézós sztori, most meg ez. Nem kifejezetten érdekel, de ahogy Katy rám támadott, az egy kicsit aggasztó volt. Most ez tényleg ennyire fontos? Vagy csak én fogom fel ilyen lazán? Nem tudom, hogy Steffi ezt most hogyan fogta fel. Lehet, hogy igazából neki is jól esett, mint nekem? Ezt a röhögőgörcsét se nagyon értettem. Én azért röhögtem el magamat, mert ez képtelenség. Én és Steffi? Ez lehetetlen.

Reggel 8 óra van. Alig aludtam, egész éjjel azon gondolkoztam, hogy hogyan bírtam beleszeretni Steffi-be pár nap alatt. Ekkor valaki belépett a szobámba, és leöntött egy vödör vízzel.
-Mi a..?-ugrottam ki az ágyból.
-Jó reggelt.-röhögött Steffi. Valahogy nem bírtam rá haragudni.
-Most ezt miért kaptam?-néztem rá aranyosan.
-Mert a többiek már ébren vannak.-röhögött még mindig. Éjszaka sokszor szomjas szoktam lenni, ezért mindig van az ágyam mellett egy más fél literes üveg. Ami tele volt most is vízzel. Megfogtam és ráöntöttem.
-Na most már jobb.-röhögtem én is.
-És én miért kaptam?-nézett rám csípőre tett kézzel.
-Mert jól esett.-mosolyogtam.-Reggeli?
-Mindjárt, csak megszárítkozom.-indult ki a szobámból.
-Minek? Majd megszáradsz.-mosolyogtam.
-Végülis.-vonta meg a vállát. Lementünk reggelizni. Harry ült az étkezőben, egy szál alsógatyában. Ilyenkor még teljesen kómás.
-Jó reggelt.-ültem le mellé.
-Neked is.-válaszolt álmosan. Szerintem fel sem tűnt neki, hogy Steffi is itt van. Vagy csak nem érdekelte, hogy egy szál alsógatyában látja.
-Mi a kaja?
-Rántotta.-rakta le elénk a két tányért Steffi. Miután megreggeliztünk indulni kellett az interjúra. Meg kellett mondanunk a rajongóknak, hogy Steffi nem a barátnőm. Őszintén szólva, én nem akartam azt mondani, hogy nem az. Valahol jól esett, hogy azt hitték, hogy együtt vagyunk. Nem tudom miért.
-Vége a reggelinek. Öltözzetek indulunk. Steffi és Louis ti meg szárítkozzatok meg.-jött be a konyhába Katy.
-Neked is jó reggelt.-bólogatott Harry. Szerintem ezt álmában mondta.
-Hazza ébresztő. Interjú lesz, és te még egy szál alsógatyában ülsz a konyhában.-próbáltam felkelteni.
-Felviszel?-nézett rám aranyosan. Felálltam az asztaltól, és egy kicsit lehajoltam, hogy felbírjon ugrani a hátamra.
-Na gyere.-néztem rá. Felugrott a hátamra, és nagy nehezen felvittem. Steffi közben dőlt a röhögéstől. Nem csodálom. Gyorsan átcseréltem a ruhámat, és már indultunk is. Volna. Csak Steffi még a haját szárította.
-Steffi elkésünk!-ordított fel az emeletre Adam.
-Jövök már, jövök. Na.-szaladt le a lépcsőn Steffi. Gyönyörű volt mint mindig.
Elindultunk az interjúra. Egész végig totál ideges voltam, pedig nem ez az első interjúm. Nem is értem miért izgulok ennyire. Csak annyit kell elmagyaráznom, hogy Steffi nem a barátnőm. De ez miért ilyen nehéz?

Végülis túlestünk rajta. Megmondtuk a rajongóknak, és a sajtónak, hogy Steffi NEM a barátnőm. Fájt. Nagyon fájt. Nem is értem, hogy miért. Louis, ne is reménykedj. Ha lenne is valami, és rosszul sülnének el a dolgok? Akkor meg jó pocsék nyarad lesz. Most melyik a jobb? Na jó. Ezt a kérdést nem tettem fel.
Mikor hazaértünk fáradtan rogytunk le a kanapéra. Hosszú volt ez a más fél óra kérdezgetés.
-Srácok, ne nagyon lazuljatok el. Egy óra múlva dedikálás lesz.-jött be Adam a nappaliba, kezében egy tálcával amin 6 üveg limonádé volt. Mindenki döbbenten nézett Adam-ra. Más fél órán át ültünk egy szobában, és kérdezgetek minket, és még dedikálás is lesz?-Ne nézzetek rám úgy, mint aki nem normális. Nem én találtam ki.-tette fel a kezét védekezés képen, aztán kiment.
-Én ezt már nem bírom, ezt már nagyon unom, lapos az életem, valaki vigyen innen el.-mondta Steffi énekelve. Nem bírtam tovább, elröhögtem magamat.
-Ez meg mi volt?-röhögött Niall.
-Egy magyar számnak egy részlete.-nevetett Steffi is.