9. Fejezet

Steffi szemszöge

Felpattantunk Niall-al, és Louis után indultunk. Fogalmam sem volt, hogy hova megyünk, csak vakon követtem Lou-t. És meg is bántam, ugyanis egy majdnem függőleges csúszdához vezetett. Mikor lenéztem elkapott egy kisebb szívroham.
-Ugye nem gondoltad komolyan, hogy ezen le is fogok csúszni?-néztem Louis-ra riadtan.
-Nyugi, nem lesz semmi baj. Itt vagyok.-fogta meg a kezemet, mire totál elpirultam. Leültem, de nem mertem magamat elengedni.
-Nem merem.-szorítottam a csúszda szélét.
Ekkor valaki hátulról meglökött. Kisebb szívroham közepette, de élve bele placcsantam a medencébe.
-Louis William Tomlinson! Neked annyi!-ordítottam vissza az épp lecsúszó Louis-nak. Aki pont akkor landolt a vízben, teljesen lefröcskölve. Hirtelen nem láttam semmit sem, csak éreztem ahogy valaki megfogja a derekamat.
-Bocsánat.-mondta aranyosan Louis. Megfordultam, és ezáltal szemtől-szembe kerültem vele.-Megtudsz nekem bocsátani?-nézett mélyen a szemembe. Erős kényszert éreztem rá, hogy megcsókoljam, de nem tehettem. Túl sokan voltak. Botrány lenne belőle. Egyébként is Adam-nak azt mondtam, hogy nem kavarok vele. De Louis mintha olvasna a gondolataimban, egyre közelebb húzott magához, és végül megcsókolt. A csók nem tartott tíz másodpercnél tovább, de nekem egy örökké valóságnak tűnt. Hallottam, ahogy Niall, Harry és Liam mellettünk fütyülnek, és tapsolnak. Gyönyörű pillanat volt, de aztán egyszerre több dolog is történt. Ahogy elengedtem Louis-t, láttam úgy kb. tíz vaku villanást, és éreztem, hogy valaki elölről meglök, de nem láttam, hogy ki az. Neki estem a falnak, és innentől se kép, se hang.

Louis szemszöge

Ahogy elengedtem Steffi-t, egy lány rontott neki, és oda lökte a falhoz. Harry-ék megfogták a lányt, és kivitték, én pedig Steffit rántottam fel a víz alól. Nem volt eszméleténél.

-Zayn hívd a mentőket!-ordítottam a parton álló barátunknak. Nagyon megijedtem. Kivittem Steffi-t a vízből, és lefektettem az egyik napágyra.

Pár percen belül megérkeztek a mentők, és bevitték a kórházba. Leültem az egyik napágyra. Egy könnycsepp folyt végig az arcomon. Életembe nem voltam még ennyire ideges.

-Haver, nyugi. Minden rendben lesz.-ült le mellém Harry, és megölelt.

Már lassan két órája ülök a kórházba, és még mindig nem mondtak semmit sem. Nagyon aggódok Steffi miatt. Nem veszíthetem el. A fiúk is eléggé idegesek, ők sem mozdulnak mellőlem.

-Srácok, fel kéne hívni Adam-et.-szólalt meg hirtelen Liam. A neten már tuti fenn van, hogy Steffi kórházban van, nem értem, hogy Adam miért nincs itt. Bólintottam, és elővettem a telefonomat. Ugyanis csak nekem volt meg a száma. Kicsöng.

-Szia Adam. Figyelj, gáz van. Igen. Beverte a fejét, és eszméletét vesztette. Lenox Hill kórház. Jó, siess. Szia.-raktam le. Akkora gombóc volt a torkomban, hogy levegőt alig kaptam, de most erősnek kell lennem.

-Ki megyek levegőzni.-álltam fel, és kiindultam. A kórház egy forgalma út sarkán állt, de most az érdekelt a legkevésbé, hogy felismernek. A közelbe volt egy tea ház, gondoltam beülök. Egy tea jó fog tenni. Elindultam, de megállított egy lány.

-Szia Loui, bocsi a za.... Hé, jól vagy?-nézett rám kedvesen. Megráztam a fejemet, és elővettem egy tollat.

-Ha adsz egy lapot adok autogramot.-mondtam.

-Nem kell, köszi. Viszont nem tudom, hogy mi a baj, de remélem, hogy jobban leszel.-ölelt meg.

-Köszönöm.-mosolyogtam rá, és bementem a tea házba. Leültem az egyik asztalhoz, és kértem egy sima kamilla teát. Itt is biztos vagyok benne, hogy felismertek, csak nem akartak zaklatni.
Miután megittam a teát, sokkal jobban éreztem magamat, így visszaindultam a kórházba. Mikor beléptem, Adam már ott volt. Nagyon idegesnek tűnt, és magyarázatot várt. Tőlem.
-Louis mi a fene történt?-támadott le rögtön. Na köszi. Megint előjött a bűntudat. Leültem, lehajtottam a fejemet, és idegességembe beletúrtam a hajamba. Szépen elmeséltem Adam-nek a történteket, és mikor a végére értem a doki jött oda hozzánk.