11. Fejezet

Külön kérésre itt a kövi rész. Köszönöm megint a komikat! :D

ui: Zsófi remélem most örülsz! xd

Sarah. xx

Steffi szemszöge

-Elmész te a francba! Nem megyek sehova innen. Steffi mellett maradok!-ordította Louis.

-De hát nincs semmi baja! Teljesen jól van, fogalmam sincs, hogy miért tartják bent!-hallottam Adam hangját. Felültem az ágyra, és már indultam is volna ki, de valaki megfogta a kezem.

-Inkább maradj.-mosolygott rám Niall. Bólintottam, és visszamásztam. Közben észrevettem, hogy Liam és Zayn is itt vannak még.

-Hol van Harry, és miért ordítozik Louis?-néztem rá. Niall sóhajtott egy nagyot, aztán belekezdett.

-El kellene utaznunk Los Angeles-be pár napra, és Louis meg Harry teljesen kiakadtak. Louis nem fog itt hagyni, Harry meg Louis-t nem fogja itt hagyni.-magyarázta.

-És mióta tart?-húztam el a számat.

-Úgy tíz perce.-szólalt meg hirtelen Liam. Ha itt hagynak a kis Jacob-on kívül tényleg nem lesz társaságom. Basszus.

Pár perc múlva Louis lépett be elégedett fejjel, és levágta magát az egyik székre. Nyolc szempár kérdőn nézett rá.

-Nem megyünk sehova.-jelentette be ünnepélyesen. Életemben nem voltam még ilyen hálás senkinek sem. Ekkor kopogtak. Mr. Turner volt az. Azt mondta, hogy ha szeretnék holnap reggel haza mehetek. Jeee nem kell végre itt poshadnom. 

-Srácok én haza megyek átöltözni. Jön valaki?-állt fel Zayn. Harry, Niall és Liam utána mentek, Louis viszont maradt.

-Te nem mész?-néztem rá furán.

-Nem. Csak akkor megyek haza ha te is.-mosolygott rám, és felült az ágyra. Odabújtam hozzá, ő pedig átkarolt, és szorosan magához ölelt. A szívem majd kiugrott a helyéről. Most már teljesen biztos. Beleszerettem Louis Tomlinson-ba. Loui kissé eltolt magától, hogy lássa az arcomat. Rám mosolygott, és mélyen a szemembe nézett. A nyomrom görcsbe rándult, és alig kaptam levegőt a tekintetétől. Közelebb hajoltam hozzá, és megcsókoltam. Ezt a csodálatos pillanatot kopogás zavarta meg. 

-Gyere.-távolodtam el csalódottan Louis-tól.

-Megjötteeeeeeem!-rontott be Jacob. Ez a kis srác folyton megtud nevettetni.-Hát te ki vagy?-nézett furcsán Louis-ra.

-Ő a barátom Louis.-mosolyogtam rá.

-Szóval igazak a pletykák.-jött be vigyorogva Billie.

-Hát igen.-mosolyodtam el én is.

-Billie Joe Armstrong.-nyújtotta a kezét Louis fele.

-Louis Tomlinson.-ráztak kezet. Közben Jacob már az ágyon ült, és valami felettébb érdekes dologról magyarázott, ami a haverjaival történt. Nagyon aranyos kölyök. Imádom. Ő, Joseph (a bátyja), és Billie azok az emberek akikre bárhol, bármikor számíthatok. Ha Billie nincs karrierem sem lenne. Sajnos megint elzavarta őket a nővér (bezzeg a fiúkat nem zavarja el. talán ők lefizették a nővért?), úgyhogy nem tudtam velük sokat beszélni.

Már este fele járhatott mikor a szeretett menedzserem is betévedt. Kivételesen nagyon nem örültem neki.

-Hogy vagy Steffi?-nézett rám.

-Élek nyugodj meg.

-Most miért vagy ilyen?

-Hogy miért? Hogy miért vagyok ilyen? Elakartad vinni a srácokat mi tudom én mennyi időre, és akkor én mi a fészkes fenét csináltam volna itt egyedül?-háborodtam fel.

-Jó. Oké. Igazad van. Egyébként ti most Loui-val...?-nézett ránk arra célozva, hogy most mi van köztünk.

-Együtt vagyunk.-vágta rá gondolkodás nélkül Loui. Adam rám nézett, én pedig bólintottam, és nyomtam egy puszit Louis arcára. 

-Okés, csak ennyit akartam tudni.-mosolyodott el, és kiment.

Másnap arra ébredtem, hogy a One Direction-t akarja valaki. Vagyis valakik. Fel keltem, és kinéztem az ablakon. És abban a pillanatban el is léptem tőle, mert megvakultam.

-Öhm, srácok.-dörzsöltem a szememet.-Titeket akarnak.-mutattam az ablak felé. Tíz kérdő szempár nézett rám, aztán pedig egy emberként álltak fel, és léptek az ablakhoz. Hát ők is megvakultak. 

-Steffi öltözz. Indulni kéne.-jött be Adam a szobába. Fogalmam sincs, hogy hogyan akarta ezen a tömegen kijutni, de az ő dolga. A kezembe nyomott egy táskát amibe a cuccaim voltak. Gondolom. Ki tessékeltem a fiúkat, és becsuktam az ajtót. Éppen a pólómat akartam fel venni, mikor valaki kilépett a WC-ből. Egy szál melltartóban álltam előtte.

-Öhm. Bocs.-fordult meg Louis.-Egyébként sexy a melltartód.-röhögött.

-Kösz.-sziszegtem vörös fejjel.

Nem is figyeltem, hogy milyen pólót hoztak, csak felkaptam. Mikor Louis megfordult ránézett a pólómra, és elmosolyodott. Én csak kérdőn néztem rá.

-Én is szeretlek.-lépett hozzám, és megcsókolt.

-Is?-toltam el magamtól. Ő csak tovább vigyorgott, és rábökött a pólómra. A felsőmre az volt ráírva, hogy "Love Louis".

 

-Harry Styles neked annyi!-ordítottam el magamat. Odaléptem a táskámhoz, és szerencsére találtam még egy pólót, meg egy levelet is.

  Drága Steffi

Gondolom most tiszta ideg vagy amiért azt a pólót raktam be, de nem bírtam ki. Remélem azt veszed fel.

ui.: Azért nem vagyok én olyan gonosz. Tettem be még egy pólót, de ha nagyon szereted Louis-t az elsőbe mész le. Hidd el, jól fog neki esni.

     Puszi Harry.

Visszatettem a pólót, meg a többi cuccot a táskába, és odaléptem Louis-hoz.

-Bírom a haverodat.-néztem a szemébe, és megcsókoltam.

-Nem veszed át a pólót?-tolt el magától.

-Nem. Jó ez is.-öleltem meg. Mikor elengedtük egymást, kézen fogva kimentünk a váróba ahol Mr. Styles várt minket ördögi vigyorral a képén.

-Ezt még vissza kapod, de köszönöm.-öleltem meg, és elindultunk a kijárat felé. Paul és Adam már vártak minket.

-Jó napot Mr. és Mrs. Tomlinson.-hülyült Paul. Én csak kinyújtottam a nyelvemet rá. Bevártuk még Niall-t aki a büfében volt, aztán elindultunk ki.