40. Fejezet

Éééés elértük a 10.000 megtekintést! :D Nagyon szépen köszönöm. :) Egyébként itt a 40. Fejezet, így vége a második évadnak, úgyhogy, most lesz egy kicsi szünet. Azért remélem tetszeni fog.

Sarah. xx

Steffi szemszöge

-Elengedhetsz. Megjöttünk.-kopogtattam meg a szorosan belém kapaszkodó Niall bukósisakját.

-Túléltem?-rángatta le a fejéről a bukósisakot.

-Igen, túlélted.-mosolyogtam rá.-És bocsi, hogy nem Nando's-ba mentünk, de itt gyorsabb, és nekem öttől dolgom van.-húztam el a számat.

-Semmi baj. Nekem mindegy, csak kaja legyen.-röhögött. Eltettem a motorkulcsát, és besétáltunk a kajáldába.

-Egyébként a twittered enyhén szólva pörög.-ültem le nevetve.

-Gondolom. Azért csak a tizennyolcadik szülinapom.-vágta le magát elém a tálcával, és mintha szomorúságot láttam volna az arcán.

-Niall, minden rendben?-néztem rá.

-Persze, csak a fiúk még nem köszöntöttek fel. Azt hittem, hogy ők lesznek az elsők.-sóhajtott.

-Biztos felfognak.-simítottam meg a vállát.

-Na, együnk.-esett neki a kajának, és tíz perc alatt végzett is mindennel.

-Oké, azt hiszem mehetünk.-röhögött. Felálltam a tálcákkal, és a szemetet beleborítottam a kukába, aztán már távoztunk is. 

-Akkor állatkert?-néztem rá.

-Kíváncsi vagyok már a családodra.-vigyorgott.

-Én is arra, hogy mit keresnek az állatkertben.-ültem fel a motorra, Niall pedig röhögve karolta át a derekamat.

Húsz perc motorozás után már az állatkert előtt osztottuk az autogramokat.

-Na, most már tényleg mennünk kell srácok.-puszilta meg Niall az utolsó kislányt.

-Hol kezdjük?-sétáltunk be a kapun.

-Zsiráfok. Ez egyértelmű.-jelentette ki.

-Neked biztos az.-nevettem, és elindultunk megkeresni a zsiráfokat. Közben én elkaptam egy gondozót.

-Hello, gondolom tudod, hogy ki vagyok.-néztem a 28 év körüli lányra, mire ő bólintott.-Mennyiért lehetne megoldani, hogy Niall Horan megsimogathassa a zsiráfot?

-Egy autogramért, és egy közös képért még meg is etetheti.-vigyorgott a lány.

-Niall.-ordítottam a srác után.

-Mondjad.-jött oda hozzám.

-Akarsz zsiráfot simogatni?-húztam fel az egyik szemöldökömet.

-Ja, az jól lenne.-vigyorgott.

-Hogy hívnak?

-Alice.-mondta félénken. Csináltak egy közös képet, meg kapott a lány autogramot is, így Nialler megbírta simogatni a zsiráfot. Sőőőőőt. Még arról is készült kép, úgyhogy elégedetten sétálgattunk az állatkertbe. Néha egy-egy rajongó megállított minket, de nem nagyon zavart. Úgy fél öt fele viszont már kifele indultunk, mert ugye "dolgom" volt. Mielőtt viszont elindultunk volna felhívtam Louis-t (persze úgyhogy Niall ne sejtsen semmit se).

-Szia, most indulok az állatkerttől, úgyhogy egy olyan húsz perc és ott vagyok.-mondta Louis-nak.

-Jó, de tudod a címet?

-Persze.-tettem le.-Na, menjünk.-ültem fel a motorra.

-Egyébként egész jó ez a motorozás.-karolta át a derekamat Niall. Elmosolyodtam, és már úton is voltunk. Útközben azon gondolkoztam, hogy mivel fogom becsalogatni Niall-t. Mikor megálltunk dudáltam kettőt a biztonság kedvéért.

-Minek dudáltál?-nézett rám furcsán Niall.

-Akkor majd lejön Lisa, és lehozza a papírokat, de be kell mennem az épületbe. Viszont félek a portástól. Bejönnél velem?-néztem rá, és próbáltam nem elröhögni magamat.

-A portástól.-ismételte meg Niall kissé furcsa arckifejezéssel.

-Aham.-bólintottam.

-Hát jó.-vonta meg a vállát, és beléptünk az épületbe. Niall ment elöl, és én direkt befogtam a fülemet, hogy ne süketüljek meg.

-MEGLEPETÉS!-ordított a tömeg.

-Mi a szent...?-döbbent le teljesen Nialler.

-Boldog születésnapot tesó.-jöttek elő a fiúk. Én pedig ott álltam egy helyben Niall mögött, mint valami lúzer. És kb. úgy is éreztem magamat.

-Jó újra látni.-ölelte át a vállamat Justin.

-Aha.-bólogattam szomorúan.

-Ne legyél már szomorú. Ünnepelünk.-nyomott a kezembe egy koktélos poharat.

-Jól van. Nem leszek szomorú.-nevettem, és megittam egy huzamra a koktélt.

A hangulat nagyon ott volt, és a zene is. Igazából mindenki csuma részeg volt már kilenc óra fele, de jól elvoltunk. Én leginkább Justin-al meg Selly-vel voltam, így a fiúkat csak távolról figyeltem. Louis felém sem nézett, Harry meg Liam rám köszöntek, de semmi más. Eléggé nagy volt bennem a feszültség, mert ott volt előttem Louis, és nem érhettem hozzá. Nem csókolhattam meg. Nem ölelhettem meg. Én ezt már nem bírom.

-Valakinél van egy rohadt cigi?-néztem a kisebb társaságra.

-Zayn épp kint cigizik.-intett az ajtó felé Olly, mire én az ajtó felé vettem az irányt. Kiléptem, és rögtön észrevettem a falat támasztó Zayn-t. Mikor kiléptem kérdőn nézett rám.

-Adsz egy szálat?-álltam meg előtte.

-Cigizel?-húzta fel az egyik szemöldökét.

-Nem, de most egyet muszáj elszívnom.-sóhajtottam. Felém nyújtotta a cigis dobozt, én pedig kivettem belőle egyet. 

-Tüzet adjak?-nyújtotta felém az öngyújtót is. Bólintottam, mire ő meggyújtotta a cigimet. Én is nekidőltem a falnak, és beleszívtam a cigarettába.

-Te is haragszol rám?-néztem rá egy idő után.

-Már nem annyira. Viszont Louis annál inkább.-húzta el a száját.

-Tudom.-dobtam el a cigit, és ráléptem.-Benn találkozunk.-mentem vissza az épületbe. Szinte mindenki táncolt, én viszont levágtam magamat az egyik székre, és ittam még egy koktélt.

-Szia.-ült le mellém John.

-Szia.-mosolyogtam rá.

-Figyelj, én sajnálom ami történt. Tényleg. Nem tudom, hogy mi ütött belém.-kezdett el mentegetőzni, de félbe szakítottam.

-Nem csak a te hibád volt. Felejtsük el.

-Benne vagyok.-nevetett.

-Ezt a számot az egyik legjobb haveromnak küldeném.-szólt bele a mikrofonba Josh, és elindult egy másik szám.

-Hé, Steffi. Gyere.-intett Olly. Felálltam a székről, és elindultam utána. Kiértünk az épületből, és a srác kocsijához léptünk. Ő kinyitotta a csomagtartót, és kivett hat üveg festéket. Igen, festéket.

-És ezt minek?-néztem furcsán a dobozokat.

-Világító festék. Party kellék.-nevetett, és visszaindultunk a többiekhez. Olly rögtön DJ Malik-hoz lépett, és elkérte a mikrofont.

-Hé, srácok Jó a buli?-röhögött, mire mindenki elkezdett ordítozni.-Hoztam egy kis party kelléket. Remélem tetszeni fog.-dobálta be a tömegbe a festéket. Persze, hogy tetszett nekik.

Úgy tizenegy óra fele, a mosdó padlóján ülve vizsgálgattam a whiskys üveg maradék tartalmát, mikor valaki benyitott. Louis volt az.

-Szia.-vigyorogtam rá.

-Magadba iszogatsz?-állt meg mellettem.

-Hát. A barátom megutált, mert akaratlanul megcsaltam egy idiótával.-vontam meg a vállamat. Louis letelepedett mellém.
-Megcsalt a barátnőm.-szólalt meg pár perc után.
-Az is egy jó nagy ribanc.-bólogattam.-Kérsz?-nyújtottam felé az üveget.
-A te barátod is egy jó nagy seggfej.-ivott bele az üvegbe.
-Aranyos srác az, csak kicsit idióta. A francba még mindig szeretem.-túrtam bele a hajamba.
-Az én barátnőm is aranyos lány, csak nehéz az élete. Én is szeretem, csak ő ezt nem tudja.-húzta el a száját.
-Ugye tudjátok, hogy itt vagytok egymás mellett.-röhögött az előttünk álló Selena.
-Mióta vagy itt?-néztem fel rá.-Várj. Előtte mondanom kell valamit neki.-mutattam Louis-ra.
-Én már itt sem vagyok.-tette fel a kezét, és ki ment.
-Mit akartál mondani?-fordult felém Louis.
-Szeretlek.-néztem a szemébe.
-Sajnálom, hogy hülye voltam. Még magamnak sem mertem bevallani, hogy még mindig szeretlek.-harapott bele az alsó ajkába. Ennyi kellett. Magamhoz rántottam, és megcsókoltam. Nem ellenkezett, kapásból visszacsókolt.

39. Fejezet

Sziasztok! :) Itt a 39. fejezet, viszont a 40.-et csak elsején fogom hozni, mert még nincs teljesen kész. :) Jó olvasást.

Sarah. xx

Steffi szemszöge

-Figyelj, Steffi. Tudom, hogy nem vagyunk beszélőviszonyban, de segítened kellene. Gondolom tudod, hogy Niall-nek ma van a 18. születésnapja, és mi szerveztünk neki egy meglepetés bulit, de az csak este lesz. Két kérésem is lenne. Az egyik az, hogy Niall-t el kellene vinni Londonból, teljesen mindegy, hogy hova, de nem szabad sejtenie semmit se. A másik az, hogy jó lenne ha ott lennél a bulin.-hadarta Liam.

-Persze nagyon szívesen segítek, csak mond el, hogy mit csináljak.-mosolyodtam el.

-Tíz perc múlva nálad vagyok, és mindent megbeszélünk.-tette le. Gyorsan befaltam a reggelimet, és már mentem is felöltözni. Pár perc múlva már csöngettek is.

-Nyitom.-szaladtam az ajtó felé. Legnagyobb meglepetésemre nem Liam állt az ajtóba, hanem Louis. Ahogy megláttam a gyomrom görcsbe rándult, és alig bírtam megszólalni.

-Bejöhetek?-nézett rám.

-Persze.-álltam félre az útból, és becsuktam után az ajtót.-De Liam azt mondta, hogy ő jön.-néztem rá furcsán.

-Közben rájött, hogy neki kell elmennie a tortáért, mert én én ki vagyok tiltva abból a cukrászdából.-ült le Louis.

-Értem. Szóval mit kell csinálnom?-ültem le vele szembe.

-Niall úgy dél körül fog felkelni, úgyhogy majd akkor felhívod, hogy találkozzatok, és valahogy le kéne foglalni ötig.-húzta el a száját.

-Elvihetném állatkertbe.-nevettem.

-Az nem rossz ötlet, csak kérdés, hogy mit szól hozzá.-mondta. Ekkor tűnt fel, hogy mióta itt van egyszer sem mosolygott. Totál fura volt. Az a Louis akit én ismertem folyton mosolygott, és nevetett. Vagy csak azért csinálja ezt, mert velem van?

-Szerintem el fog jönni. Majd addig nyaggatom amíg be nem adja a derekát. Egyébként is. Több, mint két hónapja nem beszéltem vele. Vagyis a tegnapot leszámítva.-röhögtem el magamat megint.

-Akkor menni fog?-tért vissza a tárgyra.

-Persze. És ötkor hova vigyem?

-Itt a cím, és nekem mennem kell. Még a vendégeket is össze kell szednem.-állt fel. Szomorúan bólintottam, és én is felálltam, hogy kiengedjem.

-Louis, figyelj. Én annyira sajnálom azt ami történt.-kezdtem, de nem hagyta, hogy befejezzem.

-Niall miatt vágok ahhoz jó képet, hogy te is és az ikrek is ott legyenek a bulin. Azt szeretném, hogy tökéletes napja legyen, és kérlek te se cseszd el.-nézett a szemembe, amitől teljesen elolvadtam. Bólintottam, mire ő megfordult, és elment. Becsuktam az ajtót, és nekidőltem. Szépen lassan lecsúsztam a földre, és az arcomat a kezembe temettem. Utál. Tényleg utál.

Pár perc után összeszedtem magamat, és felkeltem. Még csak kilenc óra volt, úgyhogy visszamentem a szobámba, és elővettem a laptopomat. Twitteren mindenki ezerrel trendelt, és millió meg egy 'Happy Birthday Nialler!' üzenet volt a falon. Viccből én is írtam egyet neki, aztán megnéztem a többiek falát is. 

@Louis_Tomlinson "Most már tudom, hogy milyen érzés." 

Ezt nem nagyon értettem, de lehet, hogy jobb is.

Igazából annyira belemerültem a twitterbe, hogy fel sem tűnt, hogy mindjárt dél van. Előkotortam a telefonomat, és tárcsáztam.

-Igen?-hallottam Niall álmos hangját.

-Szia, Niall. Steffi vagyok. Ugye nem ébresztettelek fel?-húztam el a számat.

-De, viszont jobb is, mert már dél van.-nevetett.

-Ezek szerint én leszek az első.-mosolyodtam el.

-Miben is?-kérdezte furcsán.

-Boldog szülinapot.-nevettem.

-Ja, hogy ebben. Köszönöm szépen.-hallottam a hangján, hogy mosolyog.

-Nincs kedved elmenni valahova?

-Például?

-Állatkertbe mondjuk.

-Mi az beakarsz mutatni a szüleidnek?-röhögött.

-Igen, nekik is. Meg a zsiráfoknak.

-Rendben, és mikor?

-Mondjuk most. Elmegyek érted, beülünk valahova kajálni, aztán bemutatlak a szüleimnek.-mondtam, de nem bírtam visszatartani a nevetést.

-Oké, akkor várlak.-tette le. Kikapcsoltam a laptopomat, és eltettem a telefonomat.

-Charlie, hol van a moci kulcsa?-kerestem a motor kulcsát.

-A zakóm zsebébe.-hallottam a bátyám hangját.

-Te hordasz zakót?-röhögtem, és a fogashoz léptem.

-Miért? Tök jól áll.-állt meg mellettem, és levette a zakót a fogasról. A kezembe nyomta a kulcsot, a ruhadarabot pedig felvette.

-Tényleg jól áll.-mértem végig.-Na, majd holnap jövök. Puszi.-nyomtam egy puszit az arcára.

-Aztán ne, hogy leitassanak.-szólt utánam, mire én csak bemutattam neki, és bevágtam magam mögött az ajtót. Feltettem magamra a bukósisakot, és felültem a motorra.

Tíz perc múlva már Niall háza előtt várakoztam.

-Na, ideje volt.-nevettem, mikor a srác kilépett az ajtón.

-Mocival megyünk?-nézett rám furcsán.

-Aha. Tessék itt a bukód.-nyomtam a kezébe a bukósisakot.-Ohh elfelejtettem valamit. Boldog szülinapot.-öleltem át nevetve.

-Már egyszer mondtad.-értetlenkedett.

-Ez a személyes verzió.-vigyorogtam.

-És lesz még más "verzió" is?-húzta fel az egyik szemöldökét.

-Majd a majmokkal elénekeltetem a "boldog szülinapot" dalt.-röhögtem.

-Arra kíváncsi leszek.-ült be mögém.-Öhm, izé. Nem baj?-ölelte át a derekamat.

-Hát ha nem akarsz leesni, akkor kapaszkodj.-néztem rá a vállam fölött, mire ő bólintott.

38. Fejezet

Sziasztok! :D Mivel feldobtátok az ötletet, hogy legyen ma extra rész, ezért indítottam egy szavazást. Hát eléggé egyértelmű lett a végeredmény. xd
Sarah. xx

Steffi szemszöge

Charlie kissé furcsán nézett rám, aztán egyszerűen kiröhögött. Ekkor csöngettek.

-Hozzád jöttek?-néztem rá kérdőn.

-Nem.-rázta meg a fejét. Kíváncsian az ajtóhoz léptem, és kinyitottam.

-Meglepi!-ordított fel az ajtóban álló Justin és Selena.

-Hát ti meg mit kerestek itt?-öleltem át őket.

-Megleptünk téged.-nevetett Justin.

-Bejöhetünk?-vigyorgott Selena.

-Persze, gyertek.-álltam félre az ajtóból, hogy betudjanak jönni. Charlie tanácstalanul, és leginkább sokkolódva állt a nappaliban.

-Justin Bieber és Selena Gomez? Ez most komoly?-nézett rám.

-Igen.-vigyorogtam. -Kértek valamit inni?-léptem a hűtőhöz.

-Igen, én egy kólát elfogadok.-ült le Justin.

-Én semmi, köszönöm.-mosolygott Selly.

-És mit csináltok itt Londonba?-raktam le a poharakat az asztalra.

-Öhm, neked nem szóltak a fiúk?-húzta össze a szemöldökét Justin.

-Miről, és kik?-ültem le én is.

-Niall-nek szerveznek meglepetés bulit. Téged nem hívtak meg?-húzta el a száját Selly.

-Már vagy két hónapja nem beszéltem velük. Vagyis, ma találkoztam Niall-el, de a többiekkel nem vagyok beszélő viszonyba.-ittam bele a kólámba.
-Szóval ezért jöttünk Londonba. Ha minden igaz, akkor holnap este lesz a buli.-mondta Justin.
-És honnan tudtátok, hogy én hol lakom?-néztem rájuk furcsán.
-Louis mondta. Biztos hiányzol neki.-mosolygott Selly.
-Ki nem állhat.-álltam fel, hogy töltsek még egy pohár kólát.
-Nem lehetsz benne biztos.-lépett be a konyhába Charlie. Megint kezdődik.
-Niall mondta, hogy Harry, Zayn és Louis kivannak rám rendesen. Szerinted hazudna?-fordultam felé.
-Van olyan mikor ki nem állhatlak, de attól még szeretlek, mert a húgom vagy.-tárta szét a karját.
-Csak te rokon vagy. Louis-hoz viszont semmi sem köt már.-mondtam, mire Charlie kifogyott az érvekből.
-Viszont valahol igaza van a bátyádnak. Azt senki se mondta, hogy már nem szeret téged.-simította meg a vállamat Selena.
-Lehet, hogy igazatok van, lehet, hogy nem. Ez az amit sosem fogunk megtudni.-vontam meg szomorúan a vállamat.
Justin-ék még egy jó ideig nálunk voltak (Charlie autogramot is kért tőlük), aztán valamikor este fele elmentek.
Fáradtan feküdtem végig az ágyamon, és a sírás kerülgetett. Miért nem hívtak meg a bulira? Hisz Niall még mindig az egyik legjobb barátom. Oké, hogy haragszanak rám. Oké, hogy utálnak. De Niall akkor is a haverom.
A gondolataimból a telefonom zökkentett ki.
-Igen?-emeltem a telót a fülemhez.
-Szia Steff. Csak azt akartam mondani, hogy holnap nem kell bejönnöd stúdiózni, mert valami meghibásodott.-hallottam Lisa hangját.
-Rendben. Majd hívj mikor sikerült megcsinálniuk.-mondtam unottan.
-Oké, jóéjt.-tette le. Sóhajtottam egyet, és visszaraktam az éjjeliszekrényemre a telefonomat. Ekkor valami ordítozást hallottam. Leszálltam az ágyamról, és elindultam a hangirányába.
-ÚRISTEN. ÚRISTEN. ÚRISTEN.-ugrált Charlie.
-Mi az?-néztem rá furán, mire ő elkezdte mutogatni a Selena-tól kapott autogramot.-Igen, ez Selena aláírása. És?
-Selena Gomez itt járt a lakásunkban.-mondta.
-Aha. Tudom.-röhögtem. Ezek szerint Charlie Selena fan. Jó tudni. Visszamentem a szobámba, és befeküdtem az ágyba. Ezzel a mozdulattal el is nyomott az álom.

Reggel nyolc óra. A vekker megint szól, mert nem kapcsoltam ki.
-Charlie.-ordítottam a párnát a fejembe húzva.
-Mi van?-állt meg az ajtómba.
-Kapcsold ki azt a vackot.-mondtam komásan.
-Mert te, aki fél méterre vagy tőle nem bírod.-kapcsolta ki a vekkert.
-Nem.-ráztam a fejemet.
-Ha már felkeltél, kérsz reggelit?-nézett rám kedvesen.
-Aha.-kászálódtam ki az ágyamból. Szeptember 13.-a van. Niall születésnapja. Majd tíz körül felhívom. Levágtam magamat az étkező asztalhoz, és a telefonomat vizsgálgattam.
-Jó reggelt kicsim.-nézett rám anyu.
-Neked is.-aludtam az asztalon.
-Palacsinta jó lesz?-nézett rám Charlie.
-Egy jóóóó erős kávéval tökéletes.-mosolyodtam el halványan. Ekkor megcsörrent a telefonom. Ki zaklat reggel nyolckor?
-Igen?
-Szia Steffi, itt Liam.
-Öhm, szia. Mond.

37. Fejezet

Sziasztok! :) Köszönöm szépen a 9000 megtekintést, és a kommenteket. Meghoztam a következő részt. Remélem tetszeni fog. :) 

Sarah. xx

Steffi szemszöge

Két hónap telt el azóta, hogy John megcsókolt. Azóta se vele, se a fiúkkal nem beszéltem. Biztos vagyok benne, hogy mind nagyon haragszanak rám. Jelenleg itthon tartózkodom, Londonba, és folyamatosan stúdiózok. A fiúk ha minden igaz ma értek haza a közös turnénkról.

-Steffi, ne bambulj el. Próbálj meg koncentrálni.-nézett rám Lisa, a menedzserem.

-Nem tehetek róla. Nem megy.-sóhajtottam.

-Csak azt az egy részt próbáld meg felénekelni.-kérlelt. Bólintottam, és újra elkezdődött a zene.

-'Cause this is your destiny.-kezdtem el énekelni.-Nem megy.-hagytam abba megint.
-Öt perc szünet.-mondta Lisa. Levágtam magamat az egyik székre, és gondolkoztam. Csak Louis-on járt az eszem. Egyszerűen nem bírtam kiverni a fejemből.
-Steffi, figyelj. Vissza kell térned az életbe. A rajongóid számítanak rád.-simította meg az arcomat Lisa.
-Tudom, de nem megy.-fejeltem le az aszalt.
-Attól még, hogy betöröd a fejedet nem lesz jobb.-nevetett.
-Nem vagy vicces.-néztem rá.
-És mi lenne ha megpróbálnád a fájdalmadat az éneklésbe kiélni?-ült le mellém Cody, a stúdiós.
-Ezt, hogy érted?-húztam össze a szemöldökömet.
-Fáj, hogy Louis-al nem beszélsz. Hiányzik. Igaz?-nézett rám, mire én bólintottam.-Ezt a fájdalmat ki lehet engedni, sírással, hisztivel, vagy akármivel. Próbáld meg az éneklésbe beleadni a fájdalmat.-magyarázta. Eléggé furcsa ötlet volt, de bólintottam, és felpattant a székről. Megpróbáltam beleadni mindent az éneklésbe, és nagyon koncentrálni.

Tíz perc múlva fáradtan, de mosolyogva rogytam vissza a székre. Ekkor megcsörrent a telefonom. Ismerős szám villogott a képernyőn.

-Stephany.-emeltem a telefont a fülemhez.

-Bocs, téves.-hallottam Louis hangját, és már le is tette. Szomorúan néztem a képernyőt, és egy könnycsepp folyt le az arcomon.

-Stephany. Ne csináld.-nézett rám Lisa. Az arcomat a kezembe temettem, ő pedig felállt, és oda ült mellém.-Muszáj elfelejtened.-ölelt át.

-Szeretem. Nem bírom elfelejteni.-szipogtam.
-Pedig már jó lenne.-simogatta a hátamat.-Menj haza. Aludj egyet. Mára végeztünk.-tolt el magától.
-Rendben.-bólintottam, és a mosdó felé vettem az irányt, hogy rendbe szedjem magamat. Gyorsan  megcsináltam a sminkemet, és hazaindultam. Kiléptem az épületből, és elindultam a hosszú, de csendes utcán. A telefonomat böngésztem, amikor valamiben felbuktam, és orra estem. Na, én is hozom a formámat.
-Minden oké?-állt meg mellettem egy srác. Ismerős hangja volt. Túl ismerős.
-Igen, persze.-tápászkodtam fel.
-Steffi?-nézett rám egy kék szempár.
-Niall?-lepődtem meg én is.
-De jó téged újra látni.-ölelt meg. Ezt nem nagyon tudtam hova tenni. Azt hittem, hogy teljesen megutáltak, és, hogy látni sem akarnak többé.
-Niall, te nem haragszol rám?-toltam el magamtól egy idő után.
-Az Louis és a te ügyed. Ellenem igazából nem tettél semmi rosszat. Vagy igen?-nézett rám furcsán, amitől elmosolyodtam.
-Nem tudok róla. Nincs kedved meginni egy kávét?-mosolyogtam.
-Miért ne.-vonta meg a vállát, és elindultunk a közeli kávézó felé. Vagy háromszor meg kellett állnunk autogramot osztani, de nem zavart. Már megszoktam.
Beültünk a kávézóba, és beszélgettünk.
-Egyébként, most nem akarok bele menni ebbe a témába, de nem értem, hogy miért csókoltad meg John-t.-vakarta a tarkóját.
-Ő mászott rám, de inkább hagyjuk. Egyébként nem is nagyon értem Louis-t. Mikor ő csókolt meg egy lányt akkor én hamar megbocsátottam neki.-értetlenkedtem.

-Akkor én mondtam, hogy beszélj vele, és tudom, hogy ez nem kifogás, de Louis akkor nem keveset ivott. Egyébként meg mindenki másképp éli meg ezeket a dolgokat.-kortyolt bele a kávéjába.

-És te mióta lettél ilyen bölcs?-néztem rá nevetve.

-Csak elmondtam a véleményemet.-mosolygott.
-Egyébként Demi-vel mi van?-érdeklődtem. Niall nem válaszolt, hanem félre nézett.-Sajnálom, nem tudtam.-simítottam meg a vállát.
-Semmi baj.-mosolyodott el halványan.
-És a többiek merre vannak?
-Harry meg Liam golfozni vannak azt hiszem, Zayn moziba, Louis meg hazament.-gondolkodott a szőkeség.
-Ők is így állnak a dologhoz, mint te?-néztem rá.
-Liam tudod, hogy nem tud senkit sem utálni, Zayn, Louis meg Harry viszont eléggé kivannak rád.-húzta el a száját.
-Értem.-bólintottam.-Szerintem én megyek. Még van egy csomó dolgom.-füllentettem.
-Hazakísérjelek?-ajánlotta fel kedvesen.
-Nem, nem kell.-álltam fel, de egy kicsit meginogtam.
-Biztos? Az előbb is szépen orra estél.-nevetett ki.
-Csak hoztam a formámat.-mosolyogtam.-Remélem még összefutunk.-öleltem meg.
-Én is.-mosolyodott el halványan. Még intettem egy utolsót, és kimentem a kávézóból.
Húsz perc múlva már a házunknál kotorásztam a kulcsomat.
-Megjöttem.-nyitottam be a kis lakásba.
-Csőőő.-intett Charlie a kanapéról.
-Anya?-dobtam le a táskámat.
-Dolgozik, viszont te is korán jöttél. Megint hazaküldtek, mer kiakadtál?-nézett rám. A fenébe. Túl jól ismer.
-Aha.-vágtam le magamat mellé.
-Steffi. Felejtsd már el. Annak vége. Elbasztad. Kész, nincs tovább. Úgy sem bírod már visszacsinálni.-vigasztalt Charlie a sajátos módszerével.
-Tudom, hisz mindennap a fejemhez vágod, hogy elbasztam, és nem tudom visszacsinálni, de szeretem.-tártam szét a karomat.
-Jól van. Egyébként jött neked valami.-intett a konyha asztalon lévő csomag felé.
-Honnan?-álltam fel.
-Los Angeles-ből.-vonta meg a vállát. Felemeltem a kis csomagot, és megráztam. Semmi hangja nem volt. Felbontottam, és kiesett belőle egy kis cédula. Felvettem a földről, és halványan elmosolyodtam.
Ezt nálunk hagytad... BJ. xx
Vigyorogva hajtottam szét a fekete Green Day feliratú pólót.
-Jó póló. Kitől jött?-állt meg mellettem Charlie. Nem szóltam semmit, csak az orra elé nyomtam a kis cédulát.-Ki az a BJ?-húzta fel az egyik szemöldökét.
-Billie Joe Armstrong. Az az ember aki felsegített, mikor leginkább padlón voltam.

36. Fejezet

Sziasztok! :) Ez egy kissé rövidke rész lett, de most ennyi tellett tőlem. Komizzatok ha tetszett. 

Sarah. xx

Steffi szemszöge

Ott álltam tanácstalanul a szálloda előtt. 

-Sajnálom.-szólalt meg John pár perc után.

-Sajnálhatod is.-néztem rá, és elindultam az utcán. 

A szállodától nem volt messze a tengerpart, ezért arra vettem az irányt. 

Ahogy leértem a tengerpartra, feltűnt, hogy senki sincs ott. Egy lélek sem. A víz mentén kezdtem el sétálni, ki a városból. A hajam össze volt fogva, így a szél nem bírt belekapni. A tengerpartnak egy sziklás részéhez értem, ahol már nem homok volt, hanem föld. Felmásztam az egyik kőre, és onnan néztem a tengert. Nyugodt volt. Talán túl nyugodt is, de nem törődtem vele. Leugrottam a szikláról, és tovább sétáltam. Egy idő után egy kiszáradt erdőben találtam magamat. Eléggé félelmetes volt, így hét óra fele. Kisétáltam az erdő szélére, ahol egy hosszú aszfalt út volt. Letelepedtem a fűbe, és a kezembe temettem az arcomat. Néha elhaladt mellettem egy-egy autó, de nem kifejezetten érdekelt. Ezt elbasztam. Nagyon elbasztam.
Már egy órája ülhettem ott, és kezdtem fázni. A könnyeim megállás nélkül folytak. Egyszerűen nem bírtam abba hagyni a sírást. Ekkor egy fekete kocsi ment el mellettem, aztán lefékezett, és visszatolatott. Egy ismerős alak ugrott ki a kocsiból, és egy lámpával közelített felém.
-Stephany? Te meg mi a fenét keresel itt ilyenkor?-hallottam Billie hangját.
-Nem tudom.-szipogtam. Billie felém nyújtotta a kezét, és felsegített.
-Teljesen ágyfagytál. Gyere. Haza viszlek.-indult el a kocsi felé engem is magával húzva.
-Nem megyek haza.-álltam meg.
-Mégis miért?-húzta fel az egyik szemöldökét.
-Hosszú történet, de a fiúkhoz nem megyek haza. Ma nem.-ráztam a fejemet.
-Összevesztél Louis-al?
-Rosszabb.-nyeltem egy nagyot.
-Akkor gyere hozzánk, de nem hagylak itt.-jelentette ki, mire én bólintottam, és elindultam után. Beszálltam hátra a kocsiba, és össze húztam magamat.
-Tessék, itt egy pulcsi.-nyújtott felém egy pulcsit.
-Köszönöm.-bújtam bele a meleg pulóverbe.
-Szóval, mi történt?-nézett rám. Sóhajtottam egy nagyot, és ma már harmadjára belekezdtem a kis történetembe.
Fél óra múlva kiszálltunk a kocsiból, és elcsodálkoztam Billie-ék hatalmas házán. Ahogy beléptünk a házba a kis Jacob szaladt Billie felé.
-Szia prücsök.-kapta fel a srácot, és átölelte.
-Stephany, te mit keresel itt?-nézett rám furcsán Adrienne.
-Hosszú történet, de ma itt alszik ha nem baj.-nyomott egy puszi Adrienne arcára Billie.
-Persze, nyugodtan. Gyere megmutatom, hogy mi hol van.-intett, én pedig követtem. Megmutatta, hogy mit, hol találok, és, hogy hol fogok aludni.
-Adjak egy pólót amiben aludhatsz?-mosolygott rám Adrienne.
-Köszönöm, nem kell.-mosolyogtam vissza.
-Biztos? Van egy rakásnyi Green Day-es póló amit a büdös életben nem fogunk használni.-nevetett.
-Ez esetben elfogadok egyet.-mondtam, mire ő bólintott, és pár perc múlva visszatért egy XL-es pólóval.
-Csak ekkor volt.-nyújtotta át a ruhadarabot.-Jó éjszakát.-mosolygott, és kiment. Ledobtam a pólót az ágyra, és elmentem tusolni.


Másnap semmi erőm nem volt felkelni, de muszáj volt. Megnéztem a telefonomat, és kissé meglepődtem. Összesen 128 (!!) nem fogadott hívás, és 32 üzenet. Kaptam hívást Adam-től, anyutól, John-tól, Katy-től, és még a fiúktól is. Csak Louis-tól nem. Még csak nyolc óra volt, de nem tudtam, hogy a többiek fenn vannak-e már. Letettem az éjjeliszekrényre a telefont, és felhúztam a gatyámat (azért ne egy szál pólóba menjek ki). Kisettenkedtem a konyhába, ahol legnagyobb meglepetésemre Billie-t találtam.
-Jó reggelt.-mosolygott rám.
-Jobbat.-ültem le az asztalhoz.
-Hogy aludtál?-rakott le elém egy bögre teát.
-Pocsékul.-kortyoltam bele a teába.
-Nem is nézel ki jól.-nézett rám.
-Gondolom azaz egy óra alvás megtette a hatását.-vizsgálgattam a bögrét.
-Egyébként jó a pólód.-bökött a fehér GREEN DAY feliratra.
-Ugye?-nevettem.
-És, ezután mi lesz?-ült le elém.
-Fogalmam sincs. Lehet, hogy hazautazok Londonba, és abba hagyom az éneklést.-mondtam szomorúan.
-Az a baj, hogy a hírnevet már nem tudod levakarni magadról. Ez örökké rajtad marad.-húzta el a száját.
-Tudom.-hajtottam le a fejemet.
-Stephany, figyelj rám.-nyúlt felém a kezével, és felemelte az államat, ezzel elérve, hogy ránézzek.-Nem szabad elhagynod magadat. A rajongók számítanak rád. Tudom, hogy nehéz, meg fáj, de túl kell lépned.-mondta.
-Rendben, és köszönöm.-mosolyodtam el halványan.

35. Fejezet

Steffi szemszöge

Louis vállára hajtottam a fejemet, és vártam, hogy haza érjünk. Nagyon rosszul estek Adam szavai. Biztos vagyok benne, hogy van vagy 50 nem fogadottam, Adam-től, meg anyutól is, de ez érdekelt a legkevésbé. Nagyon elvoltam kenődve. Ami pedig a vagdosós részt illeti... Tizenhárom lehettem, mikor jelentkeztem egy kisebb tehetség kutatóra. Nem kell ilyen hatalmas dolgot elképzelni, mint például az X Factort. Akkor még apu is velünk élt. Nagyon szerettem apával lenni valamiért. Ő volt a mindenem. Szóval jelentkeztem, és meg is nyertem a tehetségkutatót. Mikor az utolsó fordulóról hazamentem, aput kerestem, hogy elmeséljem neki mi történt, de csak egy levelet találtam. Elment. Ott hagyott. Az osztálytársaim folyton csesztettek amiért indultam azon a tehetségkutatón, és igazából egy barátom sem volt. Adam-el évekkel később találkoztam, mikor elkezdett beindulni a karrierem. Ő volt az első ember akinek teljes mértékben megnyíltam. Úgy néz ki kár volt.

-Megjöttünk.-mondta Paul, mire én felébredtem a bambulásból. Kiszálltam a kocsiból, és nyújtózkodtam egyet.

-Gyere Steffi.-intett Louis.

-Szerintem sétálok egyet. Kiszellőztetem a fejemet.-mondtam, mire ő bólintott. Elindultam a forgalmas úton, és csak sétáltam. Fogalmam se volt, hogy hol voltam, csak mentem előre. Valahogy egy kis parkhoz keveredtem, és ott levágtam magamat a padra. Elővettem a telefonomat, és bekapcsoltam. 32 nem fogadott hívás, és 18 üzenet. Zömében Adam-től, és anyutól, de volt pár üzenet Charlie-tól is. Elraktam a telefonomat, és felálltam a padról. Valamennyire szerencsére tudtam, hogy merről jöttem, így elindultam abba az irányba. Épp egy úton akartam átkelni, de nem néztem szét. Mikor az út közepén lehettem, akkor vettem észre, hogy egy autó közelít felém megállás nélkül. Teljesen lesokkolódtam, és mozdulni sem bírtam. A lábam földbegyökerezett. Ekkor valaki teljes erőből rám ugrott, így átestünk a másik oldalra. A kocsi sofőrje kiszállt, és hozzánk sietett.

-Jézusom, jól vagytok?-segített fel.

-Igen, azt hiszem.-köhögtem, mert felszippantottam egy kis port.

-John, úristen. Te teljesen megzakkantál?-hallottam egy ismerős hangot.

-Ugye nem gondoltad komolyan, hogy végig fogom nézni, ahogy elütik Steffi-t?-mondta ingerülten a mellettem álló John. Én közben nagyokat pislogtam, mert úgy néz ki, hogy minden hova jutott a porból.

-Jó, igazad van. Steffi, jól vagy?-kérdezte aggódva Eddy.

-Persze, és köszönöm.-néztem hálásan John-ra.

-Máskor szerintem nézz szét.-röhögött.
-Megfogadom a tanácsodat.-mosolyodtam el.
-Ha már így "összefutottunk", meghívhatlak egy teára?-váltott témát.
-Nekem még le kell szerveznem a koncertet, úgyhogy ketten mentek.-röhögött Eddy.-Jó teázást.-intett, és már el is tűnt a tömegben.
-Úgy is beszélni szerettem volna veled.-mondta John.
-Miről?-néztem rá furcsán.
-Erről.-fogta meg a csuklómat, és úgy fordította, hogy én is lássam a vágásokat.
-Nagyon jól tudod, hogy mik ezek.-hajtottam le a fejemet.
-Szeretnél róla beszélni?-nézett mélyen a szemembe.
-Valakivel úgyis beszélnem kell róla.-sóhajtottam.-De nem akarom, hogy Louis megtudja.-jelentettem ki. John bólintott, és elindultunk a sarkon lévő teaház felé. Útközben egyszer megállítottak minket autogramért, de nem zavart minket. Beültünk a teaházba, és elmeséltem John-nak az egészet. Nem kíméltem, mindent elmondtam neki, és jól esett megnyílni neki.
-Huh.-szaladt fel a szemöldöke mikor befejeztem.
-Úgyhogy most új menedzser után kell néznem.-kortyoltam bele a teámba.
-Sajnálom.-kavargatta a teáját.
-Ne sajnáld. Lehet, hogy jobb is így.-vontam meg a vállamat. Ekkor megcsörrent a telefonom.-Bocsi, ezt fel kell vennem.-néztem a telóm kijelzőjét, mire ő bólintott.
-Igen?-emeltem a készüléket a fülemhez.
-Szia kincsem. Adam hívott, hogy mi történt.-hallottam anyu hangját.-Ő elmondta az ő szemszögét. Most azt szeretném hallani, hogy igazából mit vágott a fejedhez.-mondta, mire én elmosolyodtam. Anyu tudja, hogy ok nélkül nem vágok pofán senkit sem. Ahhoz tényleg nagyon nyomós ok kell, hogy én verekedjek. Elmondtam, hogy miket vágott a fejemhez az én drága menedzserem.
-Értem. Akkor mond meg neki, hogy ki van rúgva. Puszi.-rakta le. Elröhögtem magamat, és eltettem a telefonomat.
-Anyám úgy döntött, hogy kirúgom Adam-et.-néztem John-ra nevetve. John furcsán nézett rám, aztán ő is elröhögte magát. Kifizettük a teákat, és elindultunk haza. Vagyis én csak akartam, mert fogalmam sem volt, hogy hol vagyok.
-Melyik szállodába szálltatok meg?-röhögött ki John.
-Fogggalmam sincs.-tártam szét a karomat.
-Na. Egyre jobb.-vigyorgott, és elővette a telefonját. Valamit beszélte, de nem értettem, mert írül (?) mondta. Pár perc múlva eltette a telefonját, és intett, hogy kövessem.
-Most hova megyünk?-húztam össze a szemöldökömet.
-A szállodátokhoz.-adta a rövid magyarázatot John. Bólintottam, és az út hátralévő részében csöndben voltunk.
-Hát itt is volnánk.-állt meg mosolyogva a hatalmas hotel előtt.
-Köszönöm, hogy megmentettél, és a teát is.-néztem rá hálásan. John csak bólintott, és közelebb lépett hozzám. Azt hittem megakar ölelni, mint a múltkor, de nem. Zavarodottan álltam egy helybe, közben John arca vészesen közelített az enyémhez. Végül megcsókolt. Fogalmam sem volt, hogy miért, de visszacsókoltam, aztán észbe kaptam, és ellöktem magamtól.
-Mit művelsz?-néztem rá.
-Bocs, nem tudom mi ütött belém.-vakarta a tarkóját.
-Steffi.-hallottam Louis hangját. Megfordultam. Louis döbbenten nézett hol rám, hol John-ra.
-Louis, én...-kezdtem, de reménytelen volt. Louis lesajnáló tekintete kiégette a mellkasomat. Megfordult, és visszament a szállodába. Nem mentem utána. Mozdulni sem bírtam, ma már nem először. Minden összejött.

34. Fejezet

Steffi szemszöge

-Szerintem én megyek. Megígértem uncsitesómnak, hogy segítek neki ruhát választani a randijára.-állt fel nevetve Sophie.
-Kikísérlek.-pattant fel Harry, és ketten elindultak az ajtó felé. Én is csöndben felálltam, és úgy utánuk lopóztam, hogy nem láttak.
-Remélem máskor is találkozunk.-vigyorgott Harry.
-Én is.-mosolyodott el Sophie. Harry közelebb hajolt hozzá, és megcsókolta. Halványan elmosolyodtam, és visszamentem a többiekhez.
-Elcsattant a csók.-vágtam le magamat Louis mellé.
-Ideje volt.-vihogott Zayn.
-Most miért kellett tönkre tenni a randimat?-ült le a fotelba Harry fáradtan.

-Hidd el, így jobban jártál.-mosolygott Liam.

-Megmagyarázná valaki, hogy miért is?-fonta össze a kezét maga előtt Hazza.

-Ki a One Direction frontembere?

-Én.-válaszolt unottan Harry.

-Ki az akinek a legtöbb követője van Twitteren?

-Én.-forgatta a szemét.

-Ki az akiért leginkább odavannak a rajongók?

-Én vagyok, de bökd már ki amit akarsz Liam.

-Valaki folyton a nyakatokon lett volna, és címlapon lettetek volna. "Harry Styles és új barátnője".-magyaráztam el röviden. Harry egy ideig csak bámult maga elé, aztán mosolyogva felnézett.

-Köszönöm.-nézett ránk.

-Igazából nem segíteni akartunk, hanem megszivatni, de nincs mit.-nevetett Louis.
-Egyébként elköszöntél tőle rendesen?-húzogatta a szemöldökét Niall.
-Attól függ, hogy mi neked a rendes elköszönés.-nézett rá furán Hazza.
-Megcsókoltad vagy nem?-tért a lényegre Liam. Harry már válaszra nyitotta volna a száját, de Louis megelőzte.
-Tudjuk, hogy megcsókoltad, úgyhogy mindegy.-nevetett.
-Honnan tudjátok?-szaladt fel Harry szemöldöke.
-Meg vannak a forrásaink.-puszilt bele a hajamba Lou, mire Harry rám nézett. Ördögi vigyor ült ki az arcomra, amin elröhögte magát.
-Srácok, indulás a dedikálásra. Steffi, érted mindjárt itt lesz Adam.-állt be a TV elé Paul.
-Paul, te mindig tudod, hogy hova kell állnod.-röhögött Louis.
-Egy-kettő. Elkésünk.-tapsolt kettőt Paul. A fiúk felálltak, és mindenki elindult az ajtó irányába. Kivéve Louis-t.
-Jó legyél.-nyomott egy puszit a homlokomra.
-Nem ígérem, hogy az leszek.-nevettem. A fiúk elmentek, én pedig elővettem a laptopomat, és felnéztem twitterre. Átnéztem a fiúk profiljára is, de egyikük sem írt.
-Steffi, itt vagy?-hallottam Adam hangját az ajtó irányából.
-Igen.-csuktam le a laptop tetejét.
-Gyere. Menjünk.-állt meg a szobám ajtajába.
-Jó, de mégis hova?-álltam fel, és becsúsztattam a zsebembe a telefonomat.
-Klippet forgatni.-mondta mosolyogva.
-Klippet?-néztem rá furcsán. Ő csak bólintott, és lesietett a lépcsőn. Becsuktam magam mögött azt ajtót, és utána mentem. A szálloda előtt fotósok voltak, így azokon átvágva sikerült beszállnom a kocsiba.
-Szóval. Azt találtuk ki, hogy lehetne a Let's do that számodhoz csinálni a tengerparton egy klippet.-mondta Adam. Mellette egy korombeli srác ült, aki az ablakon bámult ki.
-Aha. És ő ki?-böktem a srác felé.
-Cody Christian vagyok. Színész. Benne leszek a klippedben, de a most következő rész nem fog tetszik.-nézett rám.
-Milyen most következő rész?-kérdeztem zavarodottan.
-Csak annyi, hogy a szám ugye szerelmes szám.-nézett rám Adam, mire én bólintottam.-Ezért meg kellene csókolnod Cody-t.-mondta, mire nekem felszaladt a szemöldököm.
-Tessék?-döbbentem le teljesen.
-Látod, mondtam, hogy nem fog neki tetszeni. Miért kell ezt a hülyeséget erőltetni?-akadt ki Cody.
-Fogd be Cody, neked ehhez semmi közöd.-csitította le durván a srácot Adam.-Steffi, kibírod. Csak egy csók.-mondta nyugodtabban Adam.
-Csak egy csók.-ismételtem meg.-Nem csinálom meg. Nem csalom meg Louis-t.-jelentettem ki.
-De megcsinálod.-emelte fel Adam a hangját.
-Miért, különben mi lesz? Emlékeztetnélek Adam, hogy még mindig nem vagy az apám.-emeltem fel én is a hangomat.
-Tudod, örülök is, hogy nem vagyok az apád. Szófogadatlan, és szemtelen vagy. Még szinte gyerek. Fogalmad sincs, arról, hogy ezzel a klippel mennyit kereshetnél. Ezzel még híresebb lehetnél, értsd már meg. Csak egy egyszerű csók. Egyszer ebbe a büdös életbe csináld már azt amit mondok. Louis-t is csak kihasználod. Nyár végén elmennek, aztán mi lesz? Keresel új sztárocskát? Vagy megint elkezded vagdosni magad?-mondta ingerülten. Az utolsó mondatnál a csuklómhoz kaptam. A kocsi éppen állt, így tudtam, hogy mit fogok tenni. Egy mozdulattal pofán vágtam Adam-et.
-Dögölj meg.-néztem a szemébe.-Gyere Cody.-nyitottam ki az ajtót, és kiszálltam. A srác engedelmesen követett. Kifutottunk a járdára, én pedig neki dőltem a falnak. Csak Adam szavai jártak a fejemben.
-Hé, Steffi. Jól vagy?-nézett a szemembe Cody. Csak megráztam a fejemet, és egy könnycsepp folyt le az arcomon. Cody nem szólt semmit, csak magához ölelt. Életemben nem láttam még ezt a srácot, de most jól esett egy ölelés.
-Fogjunk egy taxit, és menjünk el a plázába.-töröltem le az arcomat.
-Vásárolni akarsz?-nézett rám furcsa vigyorral az arcán.
-Nem. Louis-ék a plázában vannak. Dedikálnak.-magyaráztam, mire Cody bólintott. Fogtunk gyorsan egy taxit, és elindultunk a pláza felé.
-Sajnálom.-nézett rám Cody.
-Mégis mit?-szaladt fel a szemöldököm.
-Nem kellett volna belemennem ebbe az egész hülyeségbe. Akkor ez nem történt volna meg.-túrt bele a hajába idegesen.
-Nem a te hibád. Akkor Adam talált volna másik idiótát. Már bocs.-nevettem.
-Semmi baj.-mosolyodott el.
Húsz perc múlva megérkeztünk a plázához, és a hátsóbejárathoz mentünk, ahol pont jöttek ki a fiúk.
-Louis.-indultam el a srác felé.
-Steffi, te meg mit keresel itt?-ölelt át szorosan.-Hé, te sírsz?-tolt el magától, mire csak bólintottam.-Mi történt?-nézett a szemembe.
-Adam.-mondtam, de elcsuklott a hangom. Louis zavarodottan fürkészte az arcomat, majd megint magához ölelt.-Gyere menjünk haza.-indult el a kocsi felé.
-Várj egy kicsit.-fordultam meg, és Cody-hoz léptem.-Köszönöm.-mosolyogtam rá.
-Mit is?-húzta össze a szemöldökét.
-Hogy nem hagytál egyedül.
-Ez a legkevesebb. Adam-et meg szerintem kerüld el nagy ívben.-nevetett.-Remélem még találkozunk.-mondta, és elindult a másik irányba. Elmosolyodtam, és odasétáltam a kocsihoz. Beültem hátra, ahol Paul eléggé furcsán nézett rám.
-Neked nem a tengerparton kéne lenned?-szaladt fel a szemöldöke.
-Milyen tengerpart?-nézett rám Louis. Nyeltem egy nagyot, és elmeséltem, hogy mi történt. Végig a csuklómon volt a kezem, de azt a részt nem mondtam el nekik. Erre még nem állok készen. Mikor befejeztem, Louis átkarolt, és belepuszilt a hajamba.
-Azért az durva amiket hozzád vágott.-húzta el a száját Niall.
-És ki volt az a srác akihez visszamentél?-nézett rám Louis.
-Cody volt az, akit meg kellett volna csókolnom. Miután felpofoztam Adam-et inkább nem hagytam ott vele, mert tuti, hogy kinyírta volna.-mondtam, mire Louis bólintott.
-És akkor most mi lesz?-kérdezte komolyan Liam.
-Új menedzsert kell keresnem.-vontam meg a vállamat szomorúan.
-Srácok, ha hazaértünk beszélni szeretnék veletek.-mondta Louis, mire a fiúk bólintottak.

33. Fejezet

Steffi szemszöge

-ÉBRESZTŐ!-rontott be hozzánk Paul, ahogy tegnap megígérte. Kómásan felültem az ágyon, és megdörzsöltem a szememet.

-Na, most miért? Olyan jót aludtam.-döntöttem kicsit oldalra a fejemet.

-Mert nem fogtok délig aludni. Öltözzetek fel, mindjárt reggeli.-mondta, és bevágta az ajtót.

-Louis, ébresztő.-kezdtem el rázni a srác vállát.

-Hagyjáááááál.-húzta a fejébe a párnát.

-Muszáj felkelni. Paul mindjárt visszajön, és ha meglátja, hogy még alszol kiakad.-húztam el a számat.

-Jó fenn vagyok.-ült fel ő is, és átkarolt. Nyomtam egy puszit az arcára, és a szekrényhez léptem.

-Nem tudom, hogy mit vegyek fel.-dobáltam a pólókat.

-Majd én kiválasztom neked.-állt fel, és elkezdett kotorászni.

-Akkor ma Tomlinson-ba nyomuljak?-nevettem.

-Aham.-bólintott Louis.

-Hát jó.-vontam meg a vállamat, és felvettem az általa választott ruhadarabokat.

-Reggeli.-hallottam Paul hangját. Louis gyorsan felöltözött, és már mentünk is kajálni. Igazából nem is néztem, hogy mit vett fel. Levágtam magamat Nialler mellé, és ekkor vettem észre, hogy mindenki minket néz.

-Mióta van két Tomlinson-unk?-húzta fel a szemöldökét Liam. Ránéztem Louis-ra, és ekkor esett le, hogy rajta is ugyan ez az összeállítás van.

-Steffi, hallod. Úgy nézel ki, mint Louis lányba.-nevetett Harry.

-Jól van na. Lou választotta ki a ruhámat.-mondtam, de éreztem, hogy elkezdek pirulni.

-Ki, mit csinál a dedikálás előtt?-váltott témát Niall.

-Harry Starbucks-ba megy 2kor.-nevetett Louis mellettem.

-Mégis minek? Itt is van kávé.-vigyorgott Liam.

-Találkozik valakivel.-mondtam a reggelimet falatozva.

-Hazza, nem hagyhatsz itt minket két Louis-al.-nézett rá Zayn.

-Paraszt.-dobtam meg egy kanállal.

-Hé, ne dobálózz kanállal.-nevetett.

-De itt hagylak titeket Steffi-vel meg Louis-al.-állt fel Harry, és bevonult a szobájába.

-Srácok, szívassuk meg Harry-t.-suttogta Lou.

-Hallgatunk.-bólintottak a fiúk egyszerre.

-Csináljuk azt, hogy Zayn mondjuk te lefoglalod Harry-t, úgy, hogy egy tíz percet késsen. Mi előre odaérünk, és elhozzuk hozzánk Sophie-t, így Hazza azt hiszi, hogy túl sokat késett. Aztán mikor visszér meglepődik, hogy itt van a lány.-magyarázta Louis.

-Ez nem is rossz ötlet, csak van vele egy kis baj.-húzta el a száját Niall.-Mit mondunk Sophie-nak?

-Hát, hogy megvicceljük Harry-t.-tártam szét a karomat.

-Oké. Most van fél 11. Egykor lesz az ebéd, az fél óra, aztán Harry megy készülődni. Akkor én "segítek" neki kiválasztani a ruháját, amíg ti elmentek Sophie-ért.-vigyorgott Zayn.

Úgyis lett ahogy kiterveltük. Ebéd után Harry elment készülődni, Zayn meg utána ment. Mi utánuk szóltunk, hogy elmentünk "moziba", és lerohantunk a szálloda mögé. Elkaptuk az első taxit, és száguldottunk a Starbucks felé.

-Tényleg úgy nézel ki, mint egy igazi Tomlinson.-játszott a hajammal Louis.

-Hát szeretem a répát, és csíkos felső van rajtam piros gatyával.-gondoltam át.

-Szereted Kevin-t?-nézett rám Niall.

-Ki az a Kevin?-húztam össze a szemöldökömet.

-Majdnem tökéletes. Majdnem.-veregette meg a vállamat Louis. A taxi megállt, én pedig kiugrottam a kocsiból, és bementem a Starbucks-ba. Sophie az egyik asztalnál ült, én pedig rögtön elindultam felé.

-Szia Sophie.-álltam meg mellette mosolyogva.

-Steffi? Szia. Mit keresel itt, miért nézel ki úgy, mint Louis, és hol van Harry?-nézett rám értetlenül.

-Gyere menjünk, és útközben mindent elmagyarázok. Egyébként Louis választotta ki a ruhámat.-vigyorogtam tovább, és intettem neki, hogy kövessen. Behuppantunk a taxiba, én pedig beültem Louis ölébe, mivel szűkösen voltunk.

-Szia Sophie.-intettek a fiúk egyszerre.

-Mi ez az egész?-húzta össze a szemöldökét.

-Most elrabolunk, és felviszünk hozzánk, így Hazza azt hiszi, hogy túl sokat késett, de mikor visszaér rájön, hogy csak megvicceltük.-magyarázta Niall az anyósülésről.

-Oké, benne vagyok.-vigyorgott Sophie. 

Nem telt bele tíz perc, már a szállodába ültünk a TV előtt, és valami értelmes sorozatot bámultunk.

-Ez Harry, gyorsan bújj el a WC-be.-toltam be Sophie-t a mosdóba.

-Hé, Hazza. Ez gyors volt.-nézett rá Louis.

-Ti nem moziba mentetek?-kérdezte meglepetten.

-A fotósok miatt nem bírtunk.-húztam el a számat.

-Szóval mi volt, hogy ilyen gyorsan végeztél?-tért vissza az előző témához Niall.

-Most vagy kikosarazott, vagy pedig öt perc után lelépett.-vágta le magát Harry szomorúan a fotelba.

-Na jó. Én nem bírom nézni, hogy ilyen szomorú vagy.-álltam fel, és kinyitottam a WC ajtót. Sophie vigyorogva sétált ki a helységből, és megállt Harry előtt.

-Te meg, hogy kerülsz ide?-fürkészte zavarodottan Sophie-t.

-Úgy, hogy megszívattunk Hazza.-röhögte el magát Zayn.

-Mi van?-szaladt fel Harry szemöldöke.

-Zayn direkt húzta el a ruha választást, mi pedig nem moziba mentünk, hanem Sophie-ért a kávézóba.-magyarázta Liam nevetve.

-Tényleg azt hitted, hogy egy Directioner nem várna rád öt percet se?-kérdezte mosolyogva Sophie.

-Nem hiszem el, hogy elrontottátok a randimat.-röhögött Harry.

-Szerintem így jobban jártál.-mosolyogtam, és odabújtam Louis-hoz.

-Nézzünk már meg valami filmet.-nyomkodta tovább a TV-t Zayn.

-Harry!-ordított valaki a TV-ből, mire Hazza odakapta a fejét.

-Nézd már a kedvenced megy. Harry Potter.-röhögött Louis.

-Már azt hittem, hogy valaki nekem szólt a TV-ből.-nevetett Harry is.

-Sophie ülj már le.-néztem a lányra, aki még mindig Harry mellett ácsorgott.

-De nincs hely.-húzta el a száját.

-Ülj az ölebem.-mondta Harry habozás nélkül. Mindenki értetlenül nézett rá, aztán kapcsolt.-Vagy inkább leülök a földre.-állt fel, és lehuppant a szőnyegre. 

Egy biztos, Harry nem ilyen randira gondolt, mikor tegnap megbeszélte Sophie-val, de mind a ketten jobban jártak így, mert nem zavarta őket semmilyen rajongó, és semmilyen lesifotós. Csak mi.

32. Fejezet

Sziasztok! :) Meghoztam a következő részt, és mellette csináltam egy kisebb blog ajánlót is (ha megunnátok az enyémet xd). Egyébként köszönöm a 8000 megtekintést. :)

http://my1dfanstory.blogspot.hu/

http://itookmylife.blogspot.hu/

http://ourlovebyangelgirl.blogspot.hu/

http://wejustwannalondon.blogspot.hu/

(ez az egyetlen ami nem 1D-s)

Sarah. xx

Harry szemszöge

-Srácok, felszállás van.-indult el Zayn.
-Lányok, bocsi, de mennünk kell. Majd bepótoljuk.-intettem a rajongóknak. Még egy kislányt átöleltem, és már futottam is a többiek után.
-Lou, megígérted, hogy mellém ülsz.-szóltam a Louis után, mikor már a repülőn voltunk.
-Jó, oké.-vágta le magát mellém.
-Szia Harry. Kaphatnék egy autogramot?-jött oda mosolyogva hozzám egy lány. Igen, ez a hátránya, ha a középső sorban ülsz. Mindenki rád lát.
-Persze.-mosolyogtam vissza, és aláfirkantottam neki egy papírt. Ezután kényelembe helyeztem magamat, és már majdnem sikerült elaludnom, mikor valaki odajött hozzánk.
-Szia kicsim.-hallottam Louis hangját. Ezek szerint Steffi van itt. Valamit súgott Lou fülébe, amit nem értettem.
-Hé, Hazza ébresztő.-kezdett el ütögetni Louis.
-Na, mi van már?-pislogtam nagyokat, hogy lássak is valamit.
-Írd alá.-nyomta a kezembe a magazint, amibe egy poszter volt rólunk.
-Ki az a Sophie?-néztem rá furán.
-Fogalmam sincs.-röhögött Lou. Aláírtam a posztert, és tovább adtam Zayn-nek.
-Mit kezdjek vele?-vonta fel a szemöldökét.
-Firkáld alá.-vágtam hozzá röhögve a filcet.
-Ezt még visszakapod.-fogta a fejét. Louis még egy ideig szórakoztatott, aztán elnyomott az álom.

Az egyik stewardess keltett fel, hogy leszállunk. Megdörzsöltem a szememet, és bekapcsoltam az övet.
-Te, Lou...-fordultam a barátom felé, de legnagyobb meglepetésemre, egy lány ült mellettem.-Hát te ki vagy?-szaladt fel a szemöldököm.
-Sophie vagyok.-vigyorgott a lány. Gyönyörű szőke haja volt, és kék szeme. Mintha Niall-t láttam volna, csak lányba. Komolyan.
-Értem.-bólintottam mosolyogva.
-Mi van Hazza felébredtél?-dobott fejbe Louis egy összegyűrt papírral.
-Hallod Niall. Ő az eltitkol ikertesód?-röhögtem Sophie-ra mutatva.
-Nem. Miért?-csodálkozott az ír barátunk.
-Directioner vagyok, és Stephany mellett ültem, csak Louis nem fért oda.-adta a magyarázatot a lány.
-Aha. Mi a twitter neved?-vettem elő a telefonomat. Sophie elmondta, én pedig bekövettem.
-Hé, Harry. Gyere.-állt meg mellettem Zayn.
-Jó, mindjárt. Lent találkozunk.-néztem rá.-Nincs kedved eljönni hozzánk?-néztem Sophie-ra.
-Hát, majd máskor szívesen, de most meg kell keresnem az uncsitesómat.-állt fel mosolyogva.-Szia Harry.-intett, és már el is tűnt a tömegben.
-Szia.-mosolyodtam el én is, és felálltam.
-Harold, itt vagyunk!-kiáltott Steffi egy taxi ablakából.
-Ez gyors volt.-huppantam be a nagy taxiba.
-Lefizettek, azért volt gyors.-röhögött a fiatal taxis.
-Az más.-nevettem én is.
-Mi tartott ilyen sokáig?-húzogatta a szemöldökét Niall.
-Sophie-t áthívtam hozzánk, de azt mondta, hogy majd máskor.
-Juj, Hazza szerelmes.-vigyorgott Louis.
-Nem vagyok szerelmes.-néztem rá. Éreztem, hogy elkezdek pirulni, amitől mindenki röhögni kezdett.
-Hagyjátok már szegényt.-fordult hátra az anyósülésen ülő Liam.
-Kösz tesó.-mosolyogtam rá.
-Egyébként tényleg látszik, hogy szerelmes vagy.-fordult vissza röhögve.
-Ott vagyunk már? Éhes vagyok.-nyöszörgött Niall.
-Na jó. Tesó, irányt váltunk. Menjünk a legközelebbi Nanod's-ba, vagy mekibe.-kopogtatta meg Louis a taxis vállát.
-Oké.-bólintott a srác, és megfordult.
Pár perc múlva megállt a kocsi a McDonald's előtt.
-Kaja!-ugrott ki a kocsiból Niall.
-Na, kérjünk elvitelre valamit, azt lépjünk.-indultam be Niall-el.
-Harry, te inkább maradj. Majd én.-húzott vissza Steffi, mire én bólintottam, mert ha engem felismernek, akkor gáz van. Visszahuppantam a kocsiba, Louis pedig rögtön átkarolta a nyakamat, és magához húzott.
-Megcsalsz Hazza?-nézett rám.
-Te is megcsaltál.-röhögtem.
-Igazad van.-engedett el. Zayn és Liam nevetve figyelték, ahogy Louis-al elhülyéskedünk. Nem is kívánhatnék Lou-nál jobb barátot.
-Srácok, Sophie amúgy tényleg nagyon hasonlít Niall-re.-néztem rájuk komolyan.
-Szerintem nem nagyon.-rázta a fejét Liam.
-Mármint kinézetileg. Szőke haj, gyönyörű kék szem, és nagyon aranyos, akárcsak Niall.-nevettem.
-Van benne valami.-bólogatott Louis.
-Kiről van szó?-kapkodta a fejét Zayn.
-Steffi mellett ült egy Sophie nevű lány, akit Louis Harry mellé ültetett, mert Steffi mellett akart ülni.-magyarázta Liam.
-Tényleg, ezért még kapsz. Azt ígérted, hogy mellém ülsz.-néztem Louis-ra mérgesen.
-De azt nem, hogy végig.-vigyorgott a srác, mire ráugrottam.
-Fiúk, ne szedjétek szét a kocsit.-fordult hátra a taxis.
-Bocs Bob.-röhögött Zayn.
-Pucolás!-ugrott be a kocsiba Niall és Steffi. Bob (ezek szerint) gázt adott, és már úton is voltunk haza.
-Egyébként hány óra van?-vettem elő a telefonomat.
-Úristen mindjárt éjfél.-fogta a fejét Zayn.
-Húzz bele Bob.-sürgette a srácot Liam.
-Jó, nyugi. Sietek ahogy tudok.-koncentrált a taxis.
-Egyébként a meki éjfélig nyitva van?-néztem rájuk furán.
-Az a lényeg, hogy Niall kapott kaját, úgyhogy nem eszi meg a kezemet, mint múltkor.-röhögött Zayn.
-Akkor azért akartam megenni a kezedet, mert te megetted a kajámat.-nézett rá Niall, mire mindenkiből kitört a röhögés.
Mire a szállodához értünk, Paul már az épület előtt állt, az óráját vizslatva. Gyorsan kifizettük Bob-ot, és kiugrottunk a kocsiból.
-Itt vagyunk.-vigyorgott Liam.
-Pont időben.-mosolyodott el Paul, és elindult be.-Holnap négykor még lesz egy dedikálás, aztán másnap reggel, vagy délután megyünk Vegas-ba.-nézett ránk.
-Las Vegas-ba?-szaladt fel Zayn szemöldöke.
-Igen.-bólintott Paul, és elindult fel a lépcsőn. A srácok arcára kiült az a tipikus 'ottmegmutatjukhogykivagyunkmi' mosoly, amit szegény Steffi nem értett.
Mikor felértünk, én letusoltam, és előkotortam a laptopomat. Bekövettem pár embert, meg visszaírtam a rajongóknak, de egy üzeneten megakadt a szemem.
@SophieLoves1D: 'Szia Harry. Én vagyok, Sophie a repülőről. Lehet, hogy nem fogod meglátni ezt az üzenetet a sok más rajongóé között, de azért megírtam. Valamikor összefuthatnánk, ha van kedved. Tudom kissé furcsán hangzik ez egy Directioner szájából, de megszeretnélek ismerni, mert tudom, hogy ki Harry Styles az One Direction-ből, de azt nem tudom, hogy ki az igazi Harry. Azért remélem, hogy eljut hozzád ez az üzenet. xx'
Elmosolyodtam, és rögtön visszaírtam neki, hogy négy órától dedikálásunk van, de előtte szabad vagyok. Rögtön jött is a válasz, úgyhogy kettőkor randim lesz a Starbucks-ba.
-Jövöööööök!-rontott be az ajtómon Louis, és rám ugrott.
-Ezt most miért?-néztem fel rá röhögve, ugyanis én voltam alul, én pedig fölül. Eléggé félre érthető helyzetben.
-Mert jól esett.-röhögött.
-Louis, megcsalsz?-állt meg az ajtóban Steffi csípőre tett kézzel.
-Nem, csak letepertem Harry-t.-vigyorgott Louis, mire én lelöktem magamról.-Áúú. Ez fájt.-röhögött.
-Így jártál.-nyújtottam a kezemet, hogy felsegítem.
-Srácok, lefekvés. Holnap tízkor ébresztő.-hallottuk kintről Paul hangját.
-Most mért?-nyöszörgött Louis.
-Mert nem akarok megint délbe úgy bejönni, hogy még alszotok.-nézett be az ajtón Paul bácsiiii.
-Harry-nek amúgy is randija lesz.-nyomkodta a laptopomat Louis.
-Köszönöm, hogy megnézed az üzeneteimet.-néztem rá röhögve.
-Szívesen, máskor is.-mondta, úgy, hogy fel sem nézett a gépből.
-Nem zavar, hogy a magánéletedben turkál?-ült le az ágyamra Steffi.
-Nem, mert ami fontos volt azt úgyis elolvasta már.-vontam meg a vállamat. -Mást nem nagyon fog találni.-nevettem.
-A twittereden lehet, hogy nem, de a gépeden?-nézett rám kérdőn.
-Semmi újat nem találnék, de nem is keresek, mert elmond nekem mindent.-ölelt át Louis, és nyomott egy cuppanósat az arcmora.

31. Fejezet

Steffi szemszöge

-Hello, Dave.-intettünk az ajtóban álló srácnak.

-Gyertek gyorsan.-nyitotta ki nekünk az ajtót, mi pedig besurrantunk. A ház fel volt teljesen díszítve, bent pedig úgy 10 kis gyerek volt. Mindegyikük kikerekedett szemekkel nézett ránk, mikor beléptünk.

-Sziasztok. Mi vagyunk a One Direction.-hajolt le Harry. A kis srácok eléggé megijedtek, így kicsit hátrálni kezdtek. Csak egy kislány maradt elöl.

-Te vagy Jennifer?-hajoltam le a kislányhoz, mire ő félénken bólintott.

-Boldog születésnapot Jennifer!-mondták a fiúk egyszerre. A kislány kikerült engem, és rögtön Niall-hez futott. A srác reflexből lehajolt, és átölelte. Láttam ahogy Niall egy puszit nyom az arcára, és leguggol hozzá.

-Hány éves vagy Jennifer?-nézett rá.

-Öt.-mutatta a kezével a kislány.

-Szeretnéd, hogy énekeljünk neked?-mosolygott Nialler. Jennifer elkezdett bólogatni, így Zayn elkezdett dúdolni. Dave az ajtó félfának dőlve mosolyogva figyelte az eseményeket. Egy könnycsepp folyt le az arcán, amit rögtön le is törölt. Bement a másik helységbe, én pedig utána mentem.

-Na, mi van kemény legény?-boxoltam vállba.

-Azért én sem vagyok fából.-mosolygott.-Nagyon köszönöm Stephany, hogy eljöttetek. Nem tudjátok, hogy ez mennyit jelent nekünk.-ölelt meg.

-Hidd el tudjuk.-simogattam a hátát.

-Egyébként-hajolt le, hogy felvegyen valamit.-Ezt nektek adom.-nyomta a kezembe a labdát amivel kint játszottunk a parkba. Ütött-kopott, régi labda volt, de szándék a fontos.

-Köszi.-mosolyodtam el, és visszamentem a nappaliba, ahol a fiúk voltak. A kis Jennifer pont Louis nyakába volt, a srác pedig repülőnek képzelte magát, ezért elütött engem. Leraktam a labdát az ajtó mellé, és odamentem Zayn mellé. Ekkor egy 16 éves körüli lány sétált le a lépcsőn.

-Hé, húgi. Jó a...-kezdte volna a mondandóját, csak meglátott minket. Teljesen le volt döbbenve, ezért Zayn mosolyogva ellökte magát a faltól, és megölelte a lányt.

-El sem hiszem, hogy itt vagytok.-mondta a lány könnyezve.

-Itt vagyunk, és ez a lényeg.-simította meg a hátát Niall.

-Egyébként miért ilyen hihetetlen?-nézett rá furcsán Harry. A lány elengedte Zayn-t, és intett, hogy menjünk utána. Kimentünk a konyhába, és kérdőn néztünk rá.

-Tudjátok, azért ilyen hihetetlen, mert nekünk szinte kajára is alig telik, nem, hogy koncert jegyre. A szüleink már vagy két éve meghaltak, úgyhogy Dave a gyámom.-adta a rövid magyarázatot Dave idősebbik húga.-Egyébként Kitty vagyok.-mosolyodott el, mire bólintottunk.

-Srácok, Steffi-nek már mondta, és most nektek is mondom. Nagyon hálás vagyok, hogy eljöttetek egy hülye fogadás miatt.-nézett a fiúkra hálásan Dave.-Megkínálnálak titeket sörrel, vagy valamivel, de Jennifer tortáján kívül nincs itthon semmi.-nyitotta ki a hűtőt.

-Nem kérünk semmit.-vágta rá gyorsan Liam.

Még úgy két órát lehettünk ott, de már a gyerekek elfáradtak a srácoktól, úgyhogy bealudtak.

-Szerintem menjünk.-állt fel csendben Harry.

-Rendben.-bólintottunk. Kiosontunk a gyerekek között az ajtóhoz, ahol Dave és Kitty várt minket. A srácok már a taxit hívták a ház előtt, én viszont kivettem a táskámból a pénztárcámat. 

-Mit csinálsz Stephany?-nézett rám furcsán Dave.

-Ezt fogadd el kérlek.-nyomtam a kezébe egy kis pénzt.

-Mi? Nem, dehogy. Nem azért mondtuk, hogy megsajnáljatok.-rázták a fejüket mind a ketten.

-Kérlek. Ez az egyetlen kérésem.-hajtottam rá a pénzre Dave ujjait, mire ő csak elmosolyodott, és bólintott. Szorosan megöleltek mind a ketten, én pedig már rohantam is a taxihoz.
-Steffi, ugye vissza útra is foglaltál jegyet?-nézett rám Harry. Tudtam, hogy valamit elfelejtettem.
-Basszus.-csaptam a homlokomra.
-Nyugi. Ott is lehet venni...Nem?-nézett rám Louis.
-Fogalmam sincs. Remélem.-húztam el a számat.
-Ha nem érünk vissza éjfél előtt, Paul kinyír minket.-röhögött Harry.
-Engem meg Adam, de mindegy.-legyintettem. Kifizettük a taxit, és bementünk a reptérre.
Legnagyobb szerencsénkre, lehetett venni jegyet, de a leghamarabbi járat csak egy óra múlva indult.
-Ez is jobb, mint a semmi.-vágta le magát az egyik padra Zayn.
-Igen, csak az a baj, hogy felismertek.-böktem pár lány felé, akik vigyorogva rohantak hozzánk. Kaptak egy-egy idióta fényképet (Niall és Harry meg is puszilták őket), meg autogramot, és már el is mentek. Ekkor jött a következő csapat.
Őszintén szólva, egész hamar eltelt azaz egy óra hossza, mert folyamatosan dedikáltunk mindenféle cuccot (gitárt, posztert, könyvet, és stb.), meg folyamatosan kattogtak a vakuk.
-Srácok, felszállás van.-indult el Zayn.
-Lányok, bocsi, de mennünk kell. Majd bepótoljuk.-intett a rajongóknak Harry. Elindultunk Zayn után, és felszálltunk a repcsire. Mivel Louis beígérte Hazza-nak, hogy mellé ül, ezért én valahogy egy korombeli csaj mellé keveredtem (nem is értem, hogy hogyan, hisz párosan vagyunk...).
-Szia, Sophie vagyok.-mosolygott rám a szőke lány.
-Stephany.-mosolyogtam vissza.
-Valahogy olyan ismerős vagy.-fürkészte az arcomat. Levettem a napszemüveget, Sophie pedig döbbenten nézett rám.
-Directioner vagy?
-Igen.-bólogatott, és elővett egy újságot a táskájából. A címlapon én, és Louis voltunk (mostanság általában én vagyok címlapokon). Sophie kinyitotta az újságot a közepénél, ahol egy poszter volt rólam.-Aláírnád?-nézett rám kedvesen.
-Persze.-vigyorogtam, és előhalásztam el filcet a táskámból. Gyorsan aláírtam, és átlapoztam az újságot. Volt még a fiúkról egy poszter, meg még egy filmről is.-Szabad?-fogtam meg az újságot.
-Nyugodtan.-dőlt hátra. Felálltam, és odamentem Louis-hoz.
-Szia kicsim.-mosolygott Lou, és megpuszilt.
-Írjátok alá a posztert. Sophie a lány neve.-súgtam a fülébe, és a kezébe nyomtam az újságot, meg a tollat. Vigyorogva bólintott, és elkezdte ütögetni Harry-t, hogy ébredjen fel. Nyomtam én is egy puszit az arcára, és visszamentem a helyemre.
-Hol az újság?-nézett rám furán.
-Mindjárt visszajön.-helyeztem magamat kényelembe.
-Hé, Steffi. Itt az újság.-fordult hátra Niall pár perc múlva. Ezek szerint végig előttem ült. Láttam, hogy Sophie arcszíne egészségesről, elkezd falfehérré változni.
-Kösz Nialler.-kaptam ki a kezéből a papírköteget.
-Te vagy Sophie?-nézett a mellettem ülő lányra kérdőn.
-I-i-i-gen.-dadogta a szőke lány még mindig sokkolódva.
-Sophie, nyugi. Tessék víz.-nyomtam a kezébe egy palackot. Remegő kézzel vette el az üveget, és ivott belőle egy kicsit. Máris jobb színe volt.
-Hé, Nialler. Hajolj oda Sophie-hoz.-vettem elő a telefonomat. A srác engedelmeskedett, és odahajolt a lányhoz. Nyomott egy puszit az arcára (pont jó pillanatot kaptam el), és visszahuppant a helyére.
-Imádlak Stephany.-ölelt meg Sophie.
-Steffi, küld majd át a képet. Feltenném twitterre.-fordult hátra megint Niall.
-Oké, majd átküldöm ha leszálltunk, és neked is Sophie.-mosolyogtam a lányra.
-Nagyon köszönöm. Egyébként mindenki itt van a gépen?-csillant fel Sophie szeme.
-Szerintem igen.-fordult meg a Niall mellett ülő Liam.
-Zayn hol van?-húztam össze a szemöldökömet.
-Megcsalja Perrie-t.-bökött nevetve a másik oldalra Niall. Odakaptam a fejemet, és elmosolyodtam. Zayn épp egy (gondolom) rajongót ölelt meg, és írt alá egy lapot.
-Szia, gondolom te vagy Sophie.-mosolygott Liam.
-Ezen már túl vagyunk.-röhögött Niall.
-Tényleg?-szaladt fel Liam szemöldöke.
-Már vagy öt perce.-nevetett Sophie. Ekkor Louis tipegett oda hozzánk.
-Hello, Sophie. Nincs kedved Hazza mellé ülni?-nézett a szőke lányra Lou.
-Persze, hogy van.-pattant fel Sophie, Lou pedig megmutatta, hogy hol ül az alvó Harry.
-Kedves lány.-mosolygott Liam.
-Hazza kicsit megfog lepődni.-vágta le magát Louis mellém, és átkarolt.
-Szóval ezért akartál te annyira mellém ülni.-mosolyogtam rá, és megcsókoltam.

30. Fejezet

Sziasztok! :) Előre is bocsánatot kérek, hogy az eleje ilyen szomorú lett (én is megkönnyeztem mikor írtam), de ilyen is kell néha. :D A következő részt viszont csak 5 kommentnél fogom hozni. :) Jó olvasást.

Sarah. xx 

Steffi szemszöge

Előkaptam a telefonomat, és azzal világítottam.

-Mindenki jól van?-forgolódott Harry.

-Azt hiszem. Már nem fáj a kezed?-nevetett Louis.

-De, néha szokott.-mosolyodott el Hazza is.

-Áram szünet vagy mi van?-húzta össze a szemöldökét Liam. Ekkor a lift megint elkezdett nyikorogni, és megmozdult, de nem úgy mintha elindulni. Inkább mintha zuhanni akarna. Niall-en láttam, hogy nagyon a sírás határán áll, ahogy Zayn is.

-És nincs térerő sem.-néztem a telefonomat.

-Nem akarok meghalni srácok.-nézett ránk könnyes szemmel Niall.

-Nem fogunk meghalni, de figyeljetek, ha bármi történne, ti voltatok a legjobb barátaim, és köszönök mindent amit értetem tettetek.-mondta Harry, és megölelt sorjában mindenki mindenkit. A lift megint nyikorogni kezdett.

-Szeretlek Louis.-néztem a barátomra.

-Én is szeretlek.-ölelt át szorosan. Átöleltem még utoljára Niall-t, és letelepedtünk a lift padlójára, ami még mindig nyikorgott. Nekem már folytak a könnyeim a félelemtől. 

Már vagy húsz perce ülhettünk néma csendben, mikor valami hatalmas csattanást hallottunk. Itt kimaradt egy ütem a szívemben, annyira megijedtem. Ekkor az ajtót szétfeszítették, és egy tűzoltó feje jelent meg az ajtóban. Kisegített minket a liftből, én pedig rögtön Louis nyakába ugrottam.

-ÉLÜNK!-ordított Niall, és ránk ugrott. A többiek is ránk vetődtek, és együtt nevettünk. Már nyoma sem volt az előbbi szomorúságnak.
-Soha többet nem utazunk lifttel.-röhögtem, mire a fiúk csak bólintottak.
Hosszas lépcsőzés után felértünk a lakosztályunkba, ahol én rögtön a fürdő felé vettem az irányt.

A fürdő után még várt rám repülőjegy foglalás, amit gyorsan lezavartam.
-Srácok, holnap háromkor indulunk a bulira.-álltam be a TV elé.
-Aha, jó, de nem vagy átlátszó.-röhögött Zayn, én pedig megdobtam a párnával.
-Én szerintem lefekszek. Sok volt nekem az a liftes dolog.-állt fel Niall.
-Én is lefekszek. Louis?-néztem Lou-ra.
-Megyek.-állt fel mosolyogva. Bedőltünk az ágyba, én pedig szorosan hozzá bújtam. A mai halál közeli élmény eléggé megrázott mindenkit, de a fiúknak már csak a szemén lehet látni azt a félelmet.
-Szeretlek.-suttogta a fülembe.
-Én is szeretlek.-néztem a szemébe.

Valahogy hamar elnyomott az álom, és másnap sem volt semmi dolgunk a bulin kívül, így megint dél körül keltem, de most Louis is. Kipattantam az ágyból, és felvettem valami bulis ruhát.

Louis még javában az ágyban fetrengett, én viszont már teljesen készen voltam.
Az ágy végén ülve nyomkodtam a laptopomat, közben pedig a hétalvó is felkelt.
-Reggelt.-fordultam hátra. Nem válaszolt, csak oda mászott hozzám, és megcsókolt.-Ezt most miért kaptam?-néztem rá vigyorogva.
-Mert a pólód azt mondta.-bökött a 'Kiss Me' feliratra.
-Egyébként nem kapnék?-vágtam be a durcát.
-Miért ne kapnál?-kezdte el puszilgatni a nyakamat, amitől kirázott a hideg.
-Na, öltözz, mindjárt ebéd. Basszus ma én vagyok a soros.-kaptam észbe.-Mondj egy nyelvet.-néztem rá.
-Lepd meg Niall-t, és mond írül.-mosolyodott el Louis. Ez a mosoly a halálom, komolyan.
-Oké.-mosolyodtam. Gyorsan beírtam a gugle fordítóba, és elolvastam párszor. Félre tettem a laptopot, és lementem a többiekhez. Vagyis az üres asztalhoz, ugyanis senki sem volt még ott. Bekopogtam a legközelebb eső szobába (ami Zayn-é volt), és vártam a választ.
-Meghaltam!-ordított a srác, szerintem még álmában.
-Zayn, dél múlt.-nyitottam be.
-Mi van?-ült fel.
-Dél múlt.-ismételtem meg lassabban.
-Aha. És?-nézett rám furán.
-Kettőkor már el kell indulnunk a reptérre, és egyébként is. Ebéd van mindjárt.-csuktam be az ajtót. Ekkor Niall sántikált oda hozzám kómásan, és amikor megállt mellettem a fejét a vállamra hajtotta, és szerintem elaludt.
-Hé, szőkeség. Ébresztő. Nem vagyok én párna.-paskoltam meg az arcát.
-Én viszont álmos vagyok.-dörzsölte a szemét.
-Erre jó a kávé.-mosolyodtam el, és levágtam magamat az asztalhoz. Elővettem a telefonomat, és megnéztem, hogy mi újság. Hát Niall tuti nem normálisnak nézett, de nem érdekelt. Felpattantam, és elkezdtem ugrálni örömömben.
-Hé, Steffi. Minden oké?-fogott le Nialler.
-Be-köve-tett Ka-ty Perry.-dadogtam sokkolódva.
-Aha. Engem is, lassan féléve. És?-mosolygott.
-Ő a példaképem.-ordítottam rá.-Bocs, ez csak jött.-vakartam a tarkómat.
-Niall rosszabb volt, mikor először találkoztunk Justin Bieber-el.-ült le mellém Liam.
-Le lehet szállni rólam.-nyújtotta ki a nyelvét Niall. Lerakták elénk az ebédet (a pincér nő feje enyhén vörös volt mikor meglátta a fiúkat póló nélkül), és neki láttunk.
-Taitneamh as do bhéile.-tettem el a telefonomat.
-Aranyos vagy Steffi.-ölelt meg Niall, és megpuszilt. Elmosolyodtam, és nekiláttam az evésnek.

A további másfél-egy órát, azzal a töltöttem, hogy próbáltam mindenkit felébreszteni. Hát, kisebb nagyobb sikerrel, de indulás előtt Harry is felöltözött.
-Gyertek, mert elkésünk.-szaladtam le a lépcsőn.
-Lifttel gyorsabb lett volna.-jött utánunk Paul. Kapott pár 'eztmostnemmondodkomolyan?' fejet, és kiszaladtunk a taxihoz.
-Egyébként adunk valami ajándékot?-gondolkodott hangosan Zayn.
-Mi leszünk az ajándék te ész.-röhögtem.
-Ja, azt hittem, hogy odamegyünk, megnéz, azt cső jöhetünk.-nevetett Harry.
-Adtok egy kis koncertet, és szerintem ennyi.-vonta meg a vállamat.
-Egyébként, hogy hívják a csajt?-nézett rám Louis.
-Jennifer, és még kicsi. Négy-öt éves.-mosolyogtam.

29. Fejezet

Sziasztok! :) Többen is kértétek már, hogy lehetne naponta egynél több rész is. Szívem szerint én kettesével raknám fel a részeket, de félek, hogy megunnátok. :D Higgyétek elég napi egy rész. Egyébként sajnálattal tapasztaltam, hogy megint kezdünk visszaesni. Az elmúlt részeknél volt, hogy 5 komit kaptam, és a nézettségem is kevesebb lett. Talán rosszabbul írok?:o

Sarah. xx

Steffi szemszöge

Nem tudom, hogy mennyi idő telhetett el, de én bealudtam. Louis karjaiban ébresztett fel az egyik stewardess.

-Hé, Lou. Ébresztő. Leszállunk.-pusziltam meg a barátomat. Erre valahogy mindig felébred. Lehetett már 9-10 óra úgyhogy eléggé fáradtak voltunk. Bekapcsoltuk a biztonsági övünket, és leszállt a gép.

Másnap dél körül ébredtem fel. Louis már nem volt mellettem, ezért kómásan felültem az ágyamon. Kellett pár perc, amíg agyilag is felébredek, úgyhogy egy ideig csak ültem, és bambultam.

-Na, felébredtél?-lépett be a szobába Lou.

-Aha.-bólogattam kómásan.

-Öltözz fel, és gyere ebédelni.-puszilt bele a hajamba, és már ki is ment. Kivánszorogtam az ágyból, és bementem a fürdőbe. Elvégeztem a reggeli teendőimet, és felvettem a tegnapi cuccomat.

Legnagyobb meglepetésemre már mindenki fenn volt, és az asztalnál ültek. Levágtam magamat Niall mellé, és megdörzsöltem a szememet.

-Bon appétit.-vigyorgott Louis.

-Nem úgy volt, hogy kínaiul mondod?-nézett rá kérdőn Zayn.

-Azt elfelejtettem.-húzta el a száját, és nekiláttunk a kajának. Fish and chips. Az egyik kedvencem.

-Na, amíg esztek akkor mondom a menetrendet.-vette elő a táblázatát Katy.-Most van az ebéd, akkor kettőig szabadok vagytok, de nincs kószálás. Háromtól hangpróba, az úgy egy, másfél óra. Utána vacsora, és még a banda hangol. Aztán koncert, és este megint szabadok vagytok.-hadarta el az egész délutánunkat Katy. Mi szorgosan bólogattunk még mindig a kaját falva.

Miután végeztünk az ebéddel, én előkotortam a laptopomat, mivel volt még egy szabad óránk.

-Mi jót csinálsz?-vágta le magát mellém Niall.

-Twitter.-mondtam fel sem nézve a gépből. A srác előkapta a telefonját, és valamit nyomkodott rajta.

@NiallOfficial 'Wazzaaaaaaaaaa @StephanyOfficial'

Ahogy ezt megláttam, hülye fejet vágva ránéztem, mire ő elkezdett röhögni.

@StephanyOfficial 'Te nem vagy kerek... @NiallOfficial'

Lecsuktam a macbook tetejét, mert nem akartam röhögőgörcsöt kapni, ha valami hülyeséget írna vissza.

-Te mindig így kommunikálsz?-néztem rá.

-Aha. Liam-el egyszer nem tudtunk aludni, és egész este twitteren hülyültünk. Do you speaka to the munkays?-vigyorgott.

-Mi bajod?-röhögtem.

-Ez volt az egyik értelmes megnyilvánulásom akkor este. Aztán, volt még a sleepa. Jól elvoltunk.-nevetett a szőke srác.

-Aha. Értem.-bólogattam.-Nincs kedved filmet nézni? Már megakartam nézni a Project X-et.-álltam fel.

-Oké.-bólintott mosolyogva. Beszaladtam a szobámba, és előkotortam a bőröndből a DVD-t. Betettem a lejátszóba, és bekapcsoltuk a TV-t.

-Srácok, film?-ordítottam el magamat. A négy fiú rögtön ott termett. 

Sajna nem tudtuk végig nézni, mivel indulnunk kellett a hangpróbára. 

Mindjárt hat óra van, és kezdődik a koncertünk. Két külön helyen, úgyhogy én most egyedül vagyok. Nem nyugtat senki, hogy 'minden rendben lesz', vagy valami. Adam valahol a telefonokat intézi, én pedig a mikrofont szorongatom. Mivel hamarabb fogok végezni, mint a fiúk, ezért átmegyek a másik helyszínre, és a végén elénekeljük a közös számunkat.

-Stephany, gyere.-mondta egy ismeretlen srác, és kitessékelt a színpadra.

-Hello Los Angeles!-szóltam bele a mikrofonba. Minden idegességem, és kétségem elszállt, ahogy megláttam a táblákat amit a rajongóim csináltak. Szinte könny szökött a szemembe. A 'We love you Steffi!', és a 'Louis loves you, don't forget!' feliratokon át, minden volt. Elkezdtem énekelni az első számot, és teljesen felszabadult voltam. 

Megköszöntem a rajongóknak, hogy eljöttek, és lementem a színpadról. Az előtérben úgy ötven rajongó kezdett el sikítozni, mikor megláttak. Mosolyogva odasétáltam hozzájuk, és aláírtam pár füzetet. Kissé meglepődtem, mikor egy korombeli srác lépett elém, hogy képet akar velem csinálni, így mellém állt.

-Ez így olyan...snassz.-húztam el a számat.-Felugorhatok a hátadra?-néztem rá. Kicsit meglepődött, de bólintott. Ez a kép már sokkal jobb lett. 

Még csináltam pár fotót (azok is ilyen őrültek lettek), és már siettem is a fiúkhoz. Még volt két számuk hátra, úgyhogy Katy be rakott az első sorba, hogy onnan nézzem őket addig. Hát ez kicsit másképp történt, mint ahogy ő tervezte, ugyanis a What Makes You Beautiful elején Louis kiszúrt, és felrángatott a színpadra, úgyhogy velük énekeltem. Mikor véget ért a szám, minden elsötétült, és a fiúk hátra futottak (mivel Louis fogta a kezemet, ezért engem is hátra rángatott), hogy átöltözzenek.

-Már csak egy szám van.-mosolygott Zayn felvéve az ingét. 

-Gyere.-nyomott a kezembe Lou egy másik mikrofont, és rákulcsolta az ujjait, az enyéimre. Hát ezek szerint mennem kellett velük énekelni.

A színpad közepén egy asztal állt öt főre megterítve, gyertyákkal meg mindennel. Louis és Liam az asztal előtt álltak meg, mi pedig mögötte. Niall a gitáros srác mellé lépett, és valamit nagyon sutyorogtak.

-Eltudod játszani gitáron az I want-ot?-állt meg mellettem a szőkeség.

-Aha. Miért?-néztem rá furán. Niall nem válaszolt, csak intett a gitárosnak, aki mellém lépett, és átadta a gitárt (?).

-Hajrá csajszi.-mosolygott.

-Kösz tesó.-intett a srácnak Niall. Mivel a szám zongorával kezdődött, ezért vártam. A dobos (azt hiszem Josh) elkezdett, játszani, mire ránéztem. Bólintott, hogy kezdhetem, én pedig elkezdtem. Louis mellém lépett, és előre tolt a közönség elé. A lányok sikítozásban törtek ki, amin elmosolyodtam.

A szám végén odasétáltam ahhoz a sráchoz aki adta a gitárt, és a nyakába akasztottam.

-Köszönöm.-mosolyogtam rá, mire ő csak bólintott. A fiúk közben megint vissza mentek öltözni, de én most nem mentem. 

-Hello Directionerek!-szóltam bele a mikrofonba.-Nagyon köszönjük, hogy mind eljöttetek a fiúk koncertjére, ezért készültünk még egy meglepetéssel. Gondolom tudjátok, hogy már egy jó ideje a srácokkal dolgozunk az új számokon, és most előszeretnénk adni az egyiket.-mondtam. A fiúk kisétáltak a színpadra, és elkezdődött a zene.

Életembe nem voltam ennyire felszabadult. A számnak egy részénél majdnem rám jött a röhögőgörcs, mikor Niall lekezdett táncolni, de valahogy kibírtam, szóval a végén hatalmas tapsvihar volt.

A koncertjük végén valamilyen terembe mentünk ahova a falra fel volt aggatva a ONE DIRECTION felirat. Gondolom itt lesz a fotózkodás. Ide most nem pofátlankodtam be (azért ne lógjak állandóan a nyakukon), had élvezzék a rajongók. Egyébként nem csak én szeretek viccesen pózokban képeket csinálni. A fiúk is mindenféle pózt kitaláltak, és olyan arcok voltam, hogy sírtam a nevetéstől.

-Steffi gyere már egy képre, mint rajongó.-nézett rám Harry.

-Miért én Directioner vagyok?-indultam el feléjük.

-Annak számítasz lassan.-puszilt bele a hajamba Louis, és felkapott. Hát ez is vicces kép lett. Még kiosztottak a fiúk pár autogramot, és már léptünk is.

-Kész, végem. Hulla vagyok.-terültem ki a kocsiban.

-Ügyes voltál a koncerteden?-játszott a hajammal Louis.

-Remélem.-nevettem.-Ha visszaértünk a szállásra, én beülök egy kád forró vízbe.-jelentettem ki, mire Harry arcára kiült az a perverz vigyora. Ezen már csak röhögni tudok.

-Valaki nem akar felvinni?-állt meg a kocsi.

-Ez az utolsó.-nézett rám Louis, és kiszállt, én pedig odacsúsztam az ülés szélére, hogy kibírjon venni. Adam, Katy, meg Paul már nem fértek be a liftbe, ezért csak mi utaztunk. Beszálltunk a liftbe, ami elindult. Aztán egyszer csak megállt.

-Mi történt?-nézett ijedten ránk Niall.

-Még nem lehetünk fent.-riadtam meg én is. A lift elkezdett nyikorogni, amitől még jobban megijedtem. Aztán leoltódtak a fények.