11. Fejezet

Külön kérésre itt a kövi rész. Köszönöm megint a komikat! :D

ui: Zsófi remélem most örülsz! xd

Sarah. xx

Steffi szemszöge

-Elmész te a francba! Nem megyek sehova innen. Steffi mellett maradok!-ordította Louis.

-De hát nincs semmi baja! Teljesen jól van, fogalmam sincs, hogy miért tartják bent!-hallottam Adam hangját. Felültem az ágyra, és már indultam is volna ki, de valaki megfogta a kezem.

-Inkább maradj.-mosolygott rám Niall. Bólintottam, és visszamásztam. Közben észrevettem, hogy Liam és Zayn is itt vannak még.

-Hol van Harry, és miért ordítozik Louis?-néztem rá. Niall sóhajtott egy nagyot, aztán belekezdett.

-El kellene utaznunk Los Angeles-be pár napra, és Louis meg Harry teljesen kiakadtak. Louis nem fog itt hagyni, Harry meg Louis-t nem fogja itt hagyni.-magyarázta.

-És mióta tart?-húztam el a számat.

-Úgy tíz perce.-szólalt meg hirtelen Liam. Ha itt hagynak a kis Jacob-on kívül tényleg nem lesz társaságom. Basszus.

Pár perc múlva Louis lépett be elégedett fejjel, és levágta magát az egyik székre. Nyolc szempár kérdőn nézett rá.

-Nem megyünk sehova.-jelentette be ünnepélyesen. Életemben nem voltam még ilyen hálás senkinek sem. Ekkor kopogtak. Mr. Turner volt az. Azt mondta, hogy ha szeretnék holnap reggel haza mehetek. Jeee nem kell végre itt poshadnom. 

-Srácok én haza megyek átöltözni. Jön valaki?-állt fel Zayn. Harry, Niall és Liam utána mentek, Louis viszont maradt.

-Te nem mész?-néztem rá furán.

-Nem. Csak akkor megyek haza ha te is.-mosolygott rám, és felült az ágyra. Odabújtam hozzá, ő pedig átkarolt, és szorosan magához ölelt. A szívem majd kiugrott a helyéről. Most már teljesen biztos. Beleszerettem Louis Tomlinson-ba. Loui kissé eltolt magától, hogy lássa az arcomat. Rám mosolygott, és mélyen a szemembe nézett. A nyomrom görcsbe rándult, és alig kaptam levegőt a tekintetétől. Közelebb hajoltam hozzá, és megcsókoltam. Ezt a csodálatos pillanatot kopogás zavarta meg. 

-Gyere.-távolodtam el csalódottan Louis-tól.

-Megjötteeeeeeem!-rontott be Jacob. Ez a kis srác folyton megtud nevettetni.-Hát te ki vagy?-nézett furcsán Louis-ra.

-Ő a barátom Louis.-mosolyogtam rá.

-Szóval igazak a pletykák.-jött be vigyorogva Billie.

-Hát igen.-mosolyodtam el én is.

-Billie Joe Armstrong.-nyújtotta a kezét Louis fele.

-Louis Tomlinson.-ráztak kezet. Közben Jacob már az ágyon ült, és valami felettébb érdekes dologról magyarázott, ami a haverjaival történt. Nagyon aranyos kölyök. Imádom. Ő, Joseph (a bátyja), és Billie azok az emberek akikre bárhol, bármikor számíthatok. Ha Billie nincs karrierem sem lenne. Sajnos megint elzavarta őket a nővér (bezzeg a fiúkat nem zavarja el. talán ők lefizették a nővért?), úgyhogy nem tudtam velük sokat beszélni.

Már este fele járhatott mikor a szeretett menedzserem is betévedt. Kivételesen nagyon nem örültem neki.

-Hogy vagy Steffi?-nézett rám.

-Élek nyugodj meg.

-Most miért vagy ilyen?

-Hogy miért? Hogy miért vagyok ilyen? Elakartad vinni a srácokat mi tudom én mennyi időre, és akkor én mi a fészkes fenét csináltam volna itt egyedül?-háborodtam fel.

-Jó. Oké. Igazad van. Egyébként ti most Loui-val...?-nézett ránk arra célozva, hogy most mi van köztünk.

-Együtt vagyunk.-vágta rá gondolkodás nélkül Loui. Adam rám nézett, én pedig bólintottam, és nyomtam egy puszit Louis arcára. 

-Okés, csak ennyit akartam tudni.-mosolyodott el, és kiment.

Másnap arra ébredtem, hogy a One Direction-t akarja valaki. Vagyis valakik. Fel keltem, és kinéztem az ablakon. És abban a pillanatban el is léptem tőle, mert megvakultam.

-Öhm, srácok.-dörzsöltem a szememet.-Titeket akarnak.-mutattam az ablak felé. Tíz kérdő szempár nézett rám, aztán pedig egy emberként álltak fel, és léptek az ablakhoz. Hát ők is megvakultak. 

-Steffi öltözz. Indulni kéne.-jött be Adam a szobába. Fogalmam sincs, hogy hogyan akarta ezen a tömegen kijutni, de az ő dolga. A kezembe nyomott egy táskát amibe a cuccaim voltak. Gondolom. Ki tessékeltem a fiúkat, és becsuktam az ajtót. Éppen a pólómat akartam fel venni, mikor valaki kilépett a WC-ből. Egy szál melltartóban álltam előtte.

-Öhm. Bocs.-fordult meg Louis.-Egyébként sexy a melltartód.-röhögött.

-Kösz.-sziszegtem vörös fejjel.

Nem is figyeltem, hogy milyen pólót hoztak, csak felkaptam. Mikor Louis megfordult ránézett a pólómra, és elmosolyodott. Én csak kérdőn néztem rá.

-Én is szeretlek.-lépett hozzám, és megcsókolt.

-Is?-toltam el magamtól. Ő csak tovább vigyorgott, és rábökött a pólómra. A felsőmre az volt ráírva, hogy "Love Louis".

 

-Harry Styles neked annyi!-ordítottam el magamat. Odaléptem a táskámhoz, és szerencsére találtam még egy pólót, meg egy levelet is.

  Drága Steffi

Gondolom most tiszta ideg vagy amiért azt a pólót raktam be, de nem bírtam ki. Remélem azt veszed fel.

ui.: Azért nem vagyok én olyan gonosz. Tettem be még egy pólót, de ha nagyon szereted Louis-t az elsőbe mész le. Hidd el, jól fog neki esni.

     Puszi Harry.

Visszatettem a pólót, meg a többi cuccot a táskába, és odaléptem Louis-hoz.

-Bírom a haverodat.-néztem a szemébe, és megcsókoltam.

-Nem veszed át a pólót?-tolt el magától.

-Nem. Jó ez is.-öleltem meg. Mikor elengedtük egymást, kézen fogva kimentünk a váróba ahol Mr. Styles várt minket ördögi vigyorral a képén.

-Ezt még vissza kapod, de köszönöm.-öleltem meg, és elindultunk a kijárat felé. Paul és Adam már vártak minket.

-Jó napot Mr. és Mrs. Tomlinson.-hülyült Paul. Én csak kinyújtottam a nyelvemet rá. Bevártuk még Niall-t aki a büfében volt, aztán elindultunk ki.

10. Fejezet

Juj nagyon köszönöm a több mint 2ooo (!!!) megtekintést! :) És természetesen a kommenteket is. Nagyon jól estek! Itt a 10. fejezet. Remélem tetszeni fog. :D
Sarah. xx

Louis szemszöge

A doki (fogalmam sincs, hogy miért) hozzám lépett.

-Önök Miss Wernt hozzátartozói?-nézett a társaságunkra a doki. Egy emberként bólintottunk.-Dr. Turner vagyok, Miss Wernt orvosa. A hölgynek egy erősebb agyrázkódása van az erős ütéstől, így csak pár napig tartjuk bent. Megfigyelés képen.

-Be lehet menni hozzá?-nézett az orvosra Adam.

-Ma még csak egy ember mehet be hozzá.-mondta a doki. Adam indult volna befele, de Niall megfogta a vállát, és megrázta a fejét.

-Louis menjen be.-mondta a szőke haverunk. Adam rám nézett, és bólintott. Nagyon hálás voltam Niall-nek.

Bementem Steffi szobájába, és ahogy beléptem görcsbe rándult a gyomrom. Ott feküdt az ágyon, infúzióra kötve. Ez kép még egy kis ideig kísérteni fog szerintem. Odahúztam a széket az ágya mellé, és leültem. Azt hittem, hogy alszik, ezért megfogtam a kezét, de mikor megszorította elmosolyodtam.

-Megbocsátok Loui.-mosolygott rám.

-Steffi, én annyira sajnálom. Ha nem csókollak meg, ez az egész meg sem történik...-kezdtem magyarázkodni.

-Nem a te hibád volt.-mosolygott rám. Halványan elmosolyodtam, és nyomtam egy puszit az arcára.

-Szeretlek.-néztem a szemébe.

-Én is szeretlek.-mondta. Ekkor Adam lépett be a szobába.

-Louis mennünk kell.-húzta el a száját.

-Mégis hova?-néztem rá értetlenül.

-Négy óra van.-mondta rezzenéstelen arccal. Ha Steffi nincs ott komolyan neki megyek. Elszámoltam magamba tízig, nyomtam egy puszit Steffi szájára, és kimentem a váróba, ahol nyolc szintén ideges szempárral találkoztam. Hát igen, Harry-ék sem örültek annak, hogy menni kell a díjátadóra.

Steffi szemszöge

Az idő nagyon lassan telik. A fiúk a díjátadón vannak, bár tudják, hogy nem fogják őket beengedni, de azért azt mondták, hogy jönnek amint tudnak.

Éppen a TV-ben Green Day koncert ment, mikor felfigyeltem egy nagyon ismerős szövegre. Az én számomat adták. Mosolyogva hangosítottam fel az immáron meg zenésített dalt. Ekkor kopogtak.

-Gyere!-mondtam hangosan.

-Steffi!-kiáltotta Jacob. Hát igen, Jacob Armstrong nem a leghalkabb srác, viszont olyan mintha az öcsém lenne.

-Szia öcskös.-öleltem meg a kis srácot.

-Szia Steffi.-mosolygott rám Billie.-Hogy vagy?

-Fáj a fejem mint, a nem tudom mi (ezt jól megmagyaráztam), de túlélem.-mosolyogtam vissza. Még úgy tíz percig beszélgettünk a következő albumukról aztán kizavarta őket a nővér. De kedves, hogy elzavarja a társaságomat. Puszi neki.

Éjfél fele járhatott, mikor felriadtam. Hülye rémálmok. Ekkor vettem észre, hogy valaki fogja a kezemet. Louis volt ott mellettem, még ingben, és zakóban. Aludt, de mikor felriadtam, ő is felébredt.

-Mi a baj?-nézett rám kedvesen.

-Te meg mit keresel itt? Úgy volt, hogy nem engednek be.-néztem rá értetlenül.

-Mindenki itt van.-bökött a fejével a többi szék felé. Valóban, Harry, Niall, Liam, és Zayn ott aludtak ingben. Okvetlenül is elmosolyodtam. Még átöltözni sem mentek haza, rögtön ide jöttek.

-Olyan aranyosak vagytok!-suttogtam könnyezve, és megöleltem Louis-t.-Gyere, feküdj fel.-néztem rá arrébb húzódva, hogy felférjen. Louis levette a cipőjét, és felfeküdt az ágyra. Odahúzódtam hozzá, és megcsókoltam.

-Nagyon szeretlek Stephany Wernt.

-Én is téged Louis Tomnlison.-nyomtam egy puszit a szájára.

-Aludjunk.-mosolyodott el. Megfordultam, ő pedig szorosan magához húzott. Éreztem a szívverését, a lélegzését, a közelségét. Nagyon megnyugtató volt. Hirtelen erős fájdalom nyílalt a fejembe, így akaratlanul is felszisszentem.

-Jól vagy?

-Nem.-fogtam a fejemet. Már többször is volt ilyen, de nem ennyire erősen. Úgy éreztem, hogy szét robban a fejem.-Szólj a nővérnek, hogy hozzon fájdalomcsillapítót.-nyögtem ki nagy nehezen. Louis felpattant, és keresett egy nővért. Felültem, és elvettem a nővértől a gyógyszert. Kaptam egy pohár vizet, úgyhogy gyors bevettem. Visszafeküdtem az ágyra, és vártam a hatást. 

 Nagyon erős fájdalomcsillapító lehetett, mivel ki is ütött. Reggel kiabálásra ébredtem.

9. Fejezet

Steffi szemszöge

Felpattantunk Niall-al, és Louis után indultunk. Fogalmam sem volt, hogy hova megyünk, csak vakon követtem Lou-t. És meg is bántam, ugyanis egy majdnem függőleges csúszdához vezetett. Mikor lenéztem elkapott egy kisebb szívroham.
-Ugye nem gondoltad komolyan, hogy ezen le is fogok csúszni?-néztem Louis-ra riadtan.
-Nyugi, nem lesz semmi baj. Itt vagyok.-fogta meg a kezemet, mire totál elpirultam. Leültem, de nem mertem magamat elengedni.
-Nem merem.-szorítottam a csúszda szélét.
Ekkor valaki hátulról meglökött. Kisebb szívroham közepette, de élve bele placcsantam a medencébe.
-Louis William Tomlinson! Neked annyi!-ordítottam vissza az épp lecsúszó Louis-nak. Aki pont akkor landolt a vízben, teljesen lefröcskölve. Hirtelen nem láttam semmit sem, csak éreztem ahogy valaki megfogja a derekamat.
-Bocsánat.-mondta aranyosan Louis. Megfordultam, és ezáltal szemtől-szembe kerültem vele.-Megtudsz nekem bocsátani?-nézett mélyen a szemembe. Erős kényszert éreztem rá, hogy megcsókoljam, de nem tehettem. Túl sokan voltak. Botrány lenne belőle. Egyébként is Adam-nak azt mondtam, hogy nem kavarok vele. De Louis mintha olvasna a gondolataimban, egyre közelebb húzott magához, és végül megcsókolt. A csók nem tartott tíz másodpercnél tovább, de nekem egy örökké valóságnak tűnt. Hallottam, ahogy Niall, Harry és Liam mellettünk fütyülnek, és tapsolnak. Gyönyörű pillanat volt, de aztán egyszerre több dolog is történt. Ahogy elengedtem Louis-t, láttam úgy kb. tíz vaku villanást, és éreztem, hogy valaki elölről meglök, de nem láttam, hogy ki az. Neki estem a falnak, és innentől se kép, se hang.

Louis szemszöge

Ahogy elengedtem Steffi-t, egy lány rontott neki, és oda lökte a falhoz. Harry-ék megfogták a lányt, és kivitték, én pedig Steffit rántottam fel a víz alól. Nem volt eszméleténél.

-Zayn hívd a mentőket!-ordítottam a parton álló barátunknak. Nagyon megijedtem. Kivittem Steffi-t a vízből, és lefektettem az egyik napágyra.

Pár percen belül megérkeztek a mentők, és bevitték a kórházba. Leültem az egyik napágyra. Egy könnycsepp folyt végig az arcomon. Életembe nem voltam még ennyire ideges.

-Haver, nyugi. Minden rendben lesz.-ült le mellém Harry, és megölelt.

Már lassan két órája ülök a kórházba, és még mindig nem mondtak semmit sem. Nagyon aggódok Steffi miatt. Nem veszíthetem el. A fiúk is eléggé idegesek, ők sem mozdulnak mellőlem.

-Srácok, fel kéne hívni Adam-et.-szólalt meg hirtelen Liam. A neten már tuti fenn van, hogy Steffi kórházban van, nem értem, hogy Adam miért nincs itt. Bólintottam, és elővettem a telefonomat. Ugyanis csak nekem volt meg a száma. Kicsöng.

-Szia Adam. Figyelj, gáz van. Igen. Beverte a fejét, és eszméletét vesztette. Lenox Hill kórház. Jó, siess. Szia.-raktam le. Akkora gombóc volt a torkomban, hogy levegőt alig kaptam, de most erősnek kell lennem.

-Ki megyek levegőzni.-álltam fel, és kiindultam. A kórház egy forgalma út sarkán állt, de most az érdekelt a legkevésbé, hogy felismernek. A közelbe volt egy tea ház, gondoltam beülök. Egy tea jó fog tenni. Elindultam, de megállított egy lány.

-Szia Loui, bocsi a za.... Hé, jól vagy?-nézett rám kedvesen. Megráztam a fejemet, és elővettem egy tollat.

-Ha adsz egy lapot adok autogramot.-mondtam.

-Nem kell, köszi. Viszont nem tudom, hogy mi a baj, de remélem, hogy jobban leszel.-ölelt meg.

-Köszönöm.-mosolyogtam rá, és bementem a tea házba. Leültem az egyik asztalhoz, és kértem egy sima kamilla teát. Itt is biztos vagyok benne, hogy felismertek, csak nem akartak zaklatni.
Miután megittam a teát, sokkal jobban éreztem magamat, így visszaindultam a kórházba. Mikor beléptem, Adam már ott volt. Nagyon idegesnek tűnt, és magyarázatot várt. Tőlem.
-Louis mi a fene történt?-támadott le rögtön. Na köszi. Megint előjött a bűntudat. Leültem, lehajtottam a fejemet, és idegességembe beletúrtam a hajamba. Szépen elmeséltem Adam-nek a történteket, és mikor a végére értem a doki jött oda hozzánk.

8. Fejezet

Steffi szemszöge

Reggel arra keltem, hogy valaki nagyon a csengőn ül. De jó, hogy az én szobám van a legközelebb a bejárathoz. Levánszorogtam a lépcsőn, és kinyitottam az ajtót.

-Jó reggelt Miss Wernt! Meghoztuk a zongorát.-mosolygott rám a srác. Ahozképest, hogy reggel hét óra van eléggé fitt volt. Várjunk. Mi? Zongora? Azt csak holnap kellene hozniuk.

-De a zongorát holnapra kértük.-néztem rá értetlenül.

-Hát pedig ma van június 20.-a.-vigyorgott.

-Pillanat.-léptem el az ajtótól.-Harry, gyere már le!-ordítottam fel az emeletre.

-Igen?-jött le a lépcsőn egy szál alsógatyában. Nem zavartatja magát.

-Mikorra kértük a zongorát?-néztem rá.

-Asszem mára.-vakarta a tarkóját.

-Akkor hozzák be.-nyitottam ki a kétszárnyú ajtónak a másik oldalát is.

A nagy zörgésre Niall is felkelt, és szitkozódva jött le a lépcsőn.
-Miért nem hagytok aludniiii?-hajtotta a fejét a vállamra.

-Engem a csengő keltett, nyugi.-simogattam meg. Ekkor Louis bukdácsolt le a lépcsőn.
-Jobb reggelt.-nyöszörgött.
-Na amíg ezek szerelik a zongorát, én csinálok kaját.-pattant fel Niall. Gondolom eszébe jutott, hogy éhes. Én még egy kis ideig segítettem a srácnak, hogy hova rakja, meg hogyan, aztán én is csatlakoztam a reggelizéshez. Niall isteni rántottát csinált, aminek persze a nagyját ő ette meg, de mi is kaptunk. Mikor végeztünk a kajával a zongorás srác jött be a konyhába.
-Na a zongora a helyén, és be is hangoltam. Ha gáz van, itt a névjegyem.-nyomott a kezembe egy papírfecnit. Ki kísértem, és megköszöntem neki. Ami egyébként hülyeség volt, mert ez a munkája, és max azt tudtam volna neki megköszönni, hogy nem hagyott aludni. Na mindegy. Mikor visszatértem a nappaliba, Louis már a zongoránál ült. Fogalmam sincs, hogy mit játszhatott, de szépen szólt.
-Loui, tudod van az a vicces dallam. A drakulás filmbe volt asszem.-magyarázta Niall. Louis vette az adást, és lejátszotta neki. A kis koncert végén, Niall visszament aludni.
Kiskoromba én is tanultam zongorázni, úgyhogy leültem Louis mellé, és elkezdtem játszani egy négy kezes dallamot. Csak rám mosolygott, jelezve, hogy ismeri.
-Ez gyönyörű volt.-tapsolt Harry.
-Köszönjük.-hajoltam meg röhögve.
-Ma el kéne kezdeni az egyik számot.-mondta komolyan Louis.
-Jó akkor ma elkezdjük.-bólintottam, aztán elindultam felöltözni, ugyanis még mindig pizsiben voltam. Felvettem egy laza összeállítást, ami egy pólóból, és egy farmerből állt. Huh. Nem viszem túlzásba az öltözködést.

A srácok lenn a nappaliban tárgyalták, hogy el kellene menni strandra.
-Vagy csúszdaparkba!-vetette fel az ötletet Loui.
-Max holnap srácok. Ma hivatalosak vagytok díjátadóra.-lépett be Adam.
-Hát te meg, hogy kerülsz ide?-néztem rá furcsán.
-Az előbb jött. Egyébként kapunk díjat?-nézett Adam-ra csillogó szemekkel Louis.
-Nem, csak díszvendégek vagytok. És te is jössz Steffi.-nézett rám Adam. Jaj ne. Akkor báli ruhát kell felvennem! Bakker. Nem akarom.
-És mikor megyünk?
-Este.
-De akkor a délután a miénk!-döbbent rá Niall.
-Négyig szabadok vagytok. De jó lenne ha a számokat írnátok.
-Szeptemberig úgyis együtt leszünk, nem ráér?-néztem rá.
-Igaza van. Menjünk csúszdaparkba!-vigyorgott Harry.
-Állj. Steffi honnan tud arról, hogy egész nyáron együtt lesztek?-nézett mérgesen a fiúkra Adam.
-Öhm. Izé.-próbált improvizálni Niall. Hát nem jött össze.
-Adam. Én rángattam ki belőlük.-segítettem ki a srácokat. Adam pár másodpercig gondolkodott aztán bólintott.
-Akkor menjünk csúszdaparkba!-ugrált Louis. Ez teljesen meghibbant?
-Ha négyre itthon vagytok felőlem mehettek.-adott rá engedélyt Adam. Fél óra múlva már indulásra készen voltunk. Egyébként minek elmenni csúszdaparkba, ha a hátsókertben ott a medence? Na mindegy. Liam vezetésével elindultunk a csúszdaparkba, és röpke 10 perc alatt oda is értünk. Szerencsére kevesen voltak, így nem keltettünk túl nagy feltűnést. Kerestünk egy kissé árnyékos helyet, és oda letelepedtünk. Mindenki bekente magát, aztán a srácok már el is tűntek. Kivéve Niall, és Zayn.
-Hát ti miért nem mentek?-néztem rá a szőke srácra.
-Előtte kajálok.-mondta vigyorogva. Kérdőn néztem Zayn-ra.
-Nem tudok úszni.-húzta el a száját. Bólintottam, közbe viszont leesett, hogy Niall mit mondott.
-Biztos jó ötlet úszás előtt kajálni?-röhögtem. Ő erre csak megvonta a vállát, és megkínált eperrel, így most már ketten falatoztunk. Úgy 5 perc múlva Louis tért vissza csurom vizesen.
-Niall, Steffi gyertek! Ez nagyon állat.-fejezte ki magát Loui tömören.

7. Fejezet

Köszönöm szépen az 500 megtekintést! :) Nagyon arik vagytok! Mivel kigyűlt a 4 komi ezért itt a hetedik fejezet. :D Remélem tetszeni fog. Sarah xx

Steffi szemszöge

-Na srácok, indulás. Még ma oda kéne érni.-mondta Katy.

-Steffi nem jön?-tette fel a költői kérdést Louis. 

-Én mégis mit dedikáljak?-néztem rá értetlenül. Most Loui komolyan ennyire sötét, vagy csak megjátsza?

-Te is jössz Steffi, ne aggódj. Csak te fotózásra, úgyhogy vegyél fel valami csini ruhát.-lépett be Adam. Ez nem fair. A dedikáláshoz nem kell kiöltözni. Felmentem a szobámba, és kerestem valami "csini" ruhát, ahogy Adam mondta. Hozzá tenném, hogy én nem vagyok az a nagyoooooooooooon nőies fajta, szóval szoknyát, max a díjátadókon lehet rám aggatni. Kiválasztottam egy fekete pólót, egy rövid farmert meg egy full cap-et. 

Leindultam a nappaliba, de éppen Adam jött fel a lépcsőn.

-Azt mondtam csinit.-nézett rám fájdalmasan.

-Jó ez is. A csini az nem én vagyok.-vitatkoztam. Adam csak bólintott, hogy igazam van, és elindultunk ki. A fiúk már vártak ránk a kocsiba.

-Héé! Lenyúltad a sapimat?-nézett rám durcásan Niall, akin szintén full cap volt.

-Bocsi.-nevettem. 

A fiúk kiszálltak az egyik csarnoknál, én pedig mentem a fotózásra. Hurrá.

-Adam. Hova megyünk?-néztem rá.

-Fotózásra.-válaszolt egyszerűen. Ja, azt hittem, hogy úszni megyünk.

-De milyen fotózás?

-A Twist Magazine fotózására. Lesz egy poszter fotód, és majd a dedikálás után a fiúk is jönnek, úgyhogy címlap fotó is lesz.-magyarázta. CÍMLAP és POSZTER fotózás?!? Wow! Sosem voltam még magazin fotózáson. nagyon izgulok. Remélem jók lesznek a képek.

Már két órája lehettünk az épületben, mikor megjöttek a fiúk. A fotós srác rögtön elkezdett dirigálni, hogy hogyan kellene pózolni.
-Oké, jó lesz srácok. Harry, ne hajolj be annyira. Na ez szuper.-kattogtatta a gépet.-Na akkor most úgy álljatok be ahogy szeretnétek!-vette el az arca elöl a gépet. A fiúk összenéztek, és hirtelen Louis felkapott. Olyan volt az érintése, mint egy kisebb áram ütés. Most már kétségtelen. Beleszerettem. Közben Harry-re ráugrott Niall, Zayn, meg Liam pedig rajtunk röhögtek. Viccesen nézhettünk ki. Még csináltak pár képet, aztán leültünk a laptop elé, és elkezdtük nézni őket. Először a rólam készült képek közül válogattunk. Végül nem is én, hanem a fiúk választották ki a képet. Azt választották, amelyiken éppen ugrok. Eléggé hülyén nézett ki, de hát mindenkinek az tetszett. Kivéve nekem. Na mindegy.
-És akkor most jöjjenek a csoportképek.-nyomkodta a laptopot a srác. Ezt szerencsére közösen választottuk ki, mert lett pár eléggé égő kép. Enyhén szólva. Végülis az lett a "szerencsés" kép amelyiket mi állítottuk be.
Haza fele úton beugrottunk a Nando's-ba Niall kedvéért, így mikor végeztünk már este volt. Mindenki elment lefeküdni, csak én csináltam még magamnak kaját a konyhában. Igaz, hogy nem rég ettem, de az nem volt elég. Megnyitottam a csapot, hogy kezet mossak, de a víz forró volt, így leforráztam a kezemet.
-Basszus!-ordítottam fel.
-Mi történt?-esett be a konyhába Lou.
-Leforráztam a kezemet. Rohadtul fáj.-ráztam a mancsomat. Louis előkapta az elsősegély dobozt, és bekötötte a kezemet.
-Fáj még?-kérdezte komolyan.
-Eléggé, de így már jobb, valamivel.-mosolyogtam.-Köszönöm.-néztem rá. Akartam neki adni egy puszit, de elfordította a fejét, így a szájára ment, és végül csók lett belőle.
-Bocs.-vigyorgott.
-Semmi baj. Őszintén szólva élveztem.-pirultam el. Úristen. Miért mondtam ezt? Louis nem szólt semmit, csak tovább vigyorgott. Elém lépett, és megsimította az arcomat. Teljesen kirázott a hideg. Megint megcsókolt. Hosszan, és szenvedélyesen.
-Ha ez kiderül ebből botrány lesz, ugye tudod?-tolt el magától.
-Nem érdekel.-csókoltam meg újra. Ekkor Harry jött le félkómásan a lépcsőn.
-Mit csináltok ti itt ilyenkor?-nézett ránk furcsán.
-Ő... Leforráztam a kezemet, és Louis bekötötte.-emeltem fel a jobb kezemet.
-Aha. Láttam meg is köszönted neki.-röhögött. Én csak elhúztam a számat.
-Harry. Lécci. Ne mond el senkinek.-néztem rá mérgesen.
-Jójó. Nyugi. Tartom a számat. Lou viszont te fizess.-tartotta Harry a kezét Louis elé. Lou a zsebébe kotorászott egy ideig, aztán a kezébe nyomott 10 dolcsit. Mikor Harry felment, én kérdőn néztem rá.
-Fogadtunk, hogy meddig bírom ki.-röhögött.
-Hát bebuktad.-nevettem ki.-Menjünk aludni.
-Oké. Jóéjt.-mosolyodott el, és egy puszit nyomott a számra.

6. Fejezet

Köszönöm szépen a megtekintéseket, és a kommenteket! :) Nagyon jól estek. Viszont a kövi részt csak akkor hozom ha legalább 4 kommentet kapok. :D Itt a kövi rész. Remélem tetszeni fog. jó olvasást. xx ♥

Steffi szemszöge

-Louis William Tomlinson.-indult meg Loui felé Katy, egy újságot tartva a kezében.-Alig három napja jöttünk meg, és már címlapon vagy?! Louis ne kavarj itt nekem!-ordítozott a menedzserük.

-Katy. Nyugodj meg. Vegyél mély levegő. Ülj le szépen, és meséld el, hogy miről van szó.-nyugtatta Liam. Katy leült a kanapéra, és hoztunk neki vizet.

-Szóóóóóval. Miről van szó?-ült le mellé Louis. Katy csak a kezébe nyomta az újságot. Louis pár másodpercig csak nézte, aztán kitört belőle a röhögés.-Steffi ezt muszáj megnézned!-dugta az orrom alá a magazint. Pletyka lap. Sejthettem volna. Viszont mikor megláttam a címlapot, hát. Én is röhögőgörcsöt kaptam. "Louis Tomlinson és új barátnője" ez állt a címlapon. Oké, hogy a kávézóba azt hitték, hogy járunk, mert megfogta a kezemet (bocsánat, a csuklómat), de ez már kissé gáz. Annyi látszik, hogy beszállok Loui kocsijába.

-Ez azért nem kifejezetten vicces.-fonta össze a karját maga előtt Katy.

-Steffi, Louis hagyjátok abba.-szólt ránk Adam. Nem bírtam. Végem volt. Az elmúlt két napban olyan híreket közöltek velem, hogy ezen már csak röhögni tudtam. És szerintem Louis is.

Tíz perc múlva már levegőt is alig kaptam, ezért valahogy abba kellett hagynom a röhögést. Nem nagyon ment. Hoztak nekem vizet, hátha attól sikerül abba hagynom. Ez valamennyire bejött. A fotelban ülve kortyolgattam a vizet mosolyogva. Valahogy a mosolygást nem bírtam abba hagyni. Nem tudom, de valamiért ez az egész olyan abszurdnak tűnt. Én és Louis? Képtelenség. Nekem bejön Louis, talán túlzottan is, de valahogy nem tudnám elképzelni velem, vagy nem tudom.Lehet, hogy beleszerettem Louis-ba?

Louis szemszöge 

A kanapén ültem, és még mindig mosolyogva figyeltem Steffi-t. Nem azt mondom, hogy nem esett jól, hogy a barátnőmnek nevezték, csak ez az egész kissé furcsa volt. Alig két napja ismerem, és máris megy a kavarás. Először ez a kávézós sztori, most meg ez. Nem kifejezetten érdekel, de ahogy Katy rám támadott, az egy kicsit aggasztó volt. Most ez tényleg ennyire fontos? Vagy csak én fogom fel ilyen lazán? Nem tudom, hogy Steffi ezt most hogyan fogta fel. Lehet, hogy igazából neki is jól esett, mint nekem? Ezt a röhögőgörcsét se nagyon értettem. Én azért röhögtem el magamat, mert ez képtelenség. Én és Steffi? Ez lehetetlen.

Reggel 8 óra van. Alig aludtam, egész éjjel azon gondolkoztam, hogy hogyan bírtam beleszeretni Steffi-be pár nap alatt. Ekkor valaki belépett a szobámba, és leöntött egy vödör vízzel.
-Mi a..?-ugrottam ki az ágyból.
-Jó reggelt.-röhögött Steffi. Valahogy nem bírtam rá haragudni.
-Most ezt miért kaptam?-néztem rá aranyosan.
-Mert a többiek már ébren vannak.-röhögött még mindig. Éjszaka sokszor szomjas szoktam lenni, ezért mindig van az ágyam mellett egy más fél literes üveg. Ami tele volt most is vízzel. Megfogtam és ráöntöttem.
-Na most már jobb.-röhögtem én is.
-És én miért kaptam?-nézett rám csípőre tett kézzel.
-Mert jól esett.-mosolyogtam.-Reggeli?
-Mindjárt, csak megszárítkozom.-indult ki a szobámból.
-Minek? Majd megszáradsz.-mosolyogtam.
-Végülis.-vonta meg a vállát. Lementünk reggelizni. Harry ült az étkezőben, egy szál alsógatyában. Ilyenkor még teljesen kómás.
-Jó reggelt.-ültem le mellé.
-Neked is.-válaszolt álmosan. Szerintem fel sem tűnt neki, hogy Steffi is itt van. Vagy csak nem érdekelte, hogy egy szál alsógatyában látja.
-Mi a kaja?
-Rántotta.-rakta le elénk a két tányért Steffi. Miután megreggeliztünk indulni kellett az interjúra. Meg kellett mondanunk a rajongóknak, hogy Steffi nem a barátnőm. Őszintén szólva, én nem akartam azt mondani, hogy nem az. Valahol jól esett, hogy azt hitték, hogy együtt vagyunk. Nem tudom miért.
-Vége a reggelinek. Öltözzetek indulunk. Steffi és Louis ti meg szárítkozzatok meg.-jött be a konyhába Katy.
-Neked is jó reggelt.-bólogatott Harry. Szerintem ezt álmában mondta.
-Hazza ébresztő. Interjú lesz, és te még egy szál alsógatyában ülsz a konyhában.-próbáltam felkelteni.
-Felviszel?-nézett rám aranyosan. Felálltam az asztaltól, és egy kicsit lehajoltam, hogy felbírjon ugrani a hátamra.
-Na gyere.-néztem rá. Felugrott a hátamra, és nagy nehezen felvittem. Steffi közben dőlt a röhögéstől. Nem csodálom. Gyorsan átcseréltem a ruhámat, és már indultunk is. Volna. Csak Steffi még a haját szárította.
-Steffi elkésünk!-ordított fel az emeletre Adam.
-Jövök már, jövök. Na.-szaladt le a lépcsőn Steffi. Gyönyörű volt mint mindig.
Elindultunk az interjúra. Egész végig totál ideges voltam, pedig nem ez az első interjúm. Nem is értem miért izgulok ennyire. Csak annyit kell elmagyaráznom, hogy Steffi nem a barátnőm. De ez miért ilyen nehéz?

Végülis túlestünk rajta. Megmondtuk a rajongóknak, és a sajtónak, hogy Steffi NEM a barátnőm. Fájt. Nagyon fájt. Nem is értem, hogy miért. Louis, ne is reménykedj. Ha lenne is valami, és rosszul sülnének el a dolgok? Akkor meg jó pocsék nyarad lesz. Most melyik a jobb? Na jó. Ezt a kérdést nem tettem fel.
Mikor hazaértünk fáradtan rogytunk le a kanapéra. Hosszú volt ez a más fél óra kérdezgetés.
-Srácok, ne nagyon lazuljatok el. Egy óra múlva dedikálás lesz.-jött be Adam a nappaliba, kezében egy tálcával amin 6 üveg limonádé volt. Mindenki döbbenten nézett Adam-ra. Más fél órán át ültünk egy szobában, és kérdezgetek minket, és még dedikálás is lesz?-Ne nézzetek rám úgy, mint aki nem normális. Nem én találtam ki.-tette fel a kezét védekezés képen, aztán kiment.
-Én ezt már nem bírom, ezt már nagyon unom, lapos az életem, valaki vigyen innen el.-mondta Steffi énekelve. Nem bírtam tovább, elröhögtem magamat.
-Ez meg mi volt?-röhögött Niall.
-Egy magyar számnak egy részlete.-nevetett Steffi is.

5. Fejezet

Louis szemszöge

-Igen?-vette fel Steffi. Hatalmas kő esett le a szívemről.

-Úristen de jó, hogy felvetted. Ugye jól vagy?

-Igen, persze. Csak izééé. Ellopták a kocsimat. De miért baj van?

-Majd személyesen. Érted megyek. Hol vagy?-elmondta a címet. Mikor letettem a fiúk kérdőn néztek rám.-Jól van, csak ellopták a kocsiját. Gondolom az karambolozott.-mondtam. Látszott rajtuk, hogy nagyon megkönnyebbültek. Nem csodálom. Elindultam Steffi-ért. Megálltam a pláza előtt, és vártam. Próbáltam nem túl feltűnő lenni. Steffi-t egy csapat rajongó üldözte, ezért gyorsan bepattant a kocsiba, és már indultunk is haza.

-Bakker, szerinted Adam nagyon fog haragudni?-nézett rám.

-Engem nem kifejezetten érdekel most a kocsi, csak az, hogy jól vagy.-mosolyogtam. Nem tudom, valami nagyon megfogott Steffi-ben. Talán a gyönyörű kék szemei? Vagy a szép barna haja? Louis ébresztő! Bilibe lóg a kezed. Mit álmodozol itt? A gondolat menetemből Steffi zökkentett ki.

-Louis! Hahó. Hogy érted, azt, hogy jól vagyok? Mikor eljöttem akkor is jól voltam. Mi történt amiről tudnom kéne?-nézett rám komolyan. Úristen azok a szemek!

-A híradóban volt, hogy a kocsidat összetörte valaki, és a felismerhetetlenségig égett.-magyaráztam. Steffi csak lesokkolódva nézett rám. Nem tudom, hogy miért.

-Vé-gem-van.-fejelte le a műszerfalat.

-Az a lényeg, hogy neked semmi bajod.-simítottam meg a vállát. Ahogy hozzá értem, olyan furcsa érzés fogott el. Mintha áramütés ért volna egy pillanatra. Érdekes.

Ahogy haza értünk Adam rohant elénk, és megölelte Steffi-t.

-Úristen, de örülök, hogy jól vagy.-mondta kissé idegesen. Kicsit furcsa volt látni, hogy egy menedzser ölelgeti az énekesét, de gondolom náluk ez normális. Katy (a mi menedzserünk) nem ölelget minket. Talán jobb is. 

Bementünk a házba, és mindenki átölelte Steffi-t, és közölte vele, hogy nagyon örül, hogy jól van.

-Srácok, elég lesz az ölelésből. Meg fogtok fojtani.-röhögött Steffi. Ezen én is elmosolyodtam. Mindenki elvonult a szobájába elfoglalni magát, csak én ültem a nappaliban, és bámultam a TV-t. Csöngettek.

-Hagyd majd én. Biztos a pizza.-indult meg az ajtó felé Adam.-Louis szólnál a többieknek, hogy vacsora?-jött be a nappaliba.

-Persze.-álltam fel. Felmentem az emeletre, és Harry szobája felé vettem az irányt. Benyitottam, neki szaladtam, és ráugrottam.

-VACSORA!-röhögtem.

-Jól van te idióta. Leszállhatsz rólam.-röhögött ő is. A többieknek már kulturáltabban szóltunk, ami azt jelenti, hogy csak szimplán elordítottam magamat minden ajtó előtt, hogy vacsora. Az étkező közepén egy nyolc személyes asztal volt. Én Steffi és Harry közé ültem be. Muszáj volt. Ha nem Harry mellé ülök megsértődik és addig nem hajlandó megbocsájtani, amíg azt nem mondom, neki, hogy 'szeretlek'. Mindenki elvett egy szelet pizzát (kivéve persze Niall-t, aki kapásból hármat vett.), és neki láttunk. Steffi folyton a sajttal bajlódott, mivel még meleg volt a pizza. Akaratlanul is de elmosolyodtam rajta. Olyan aranyos volt. Louis mi a franc ütött beléd? Ma már másodjára csinálod ezt. Steffi nagyon tetszik. Lehet, hogy beleestem? 

-Adaaam.-szólalt meg hirtelen Steffi.-Ugye nem haragszol a kocsi miatt?-húzta el a száját. Adam csak halványan elmosolyodott.

-Örülök, hogy jól vagy. Majd a héten kapsz egy új kocsit.

-Szerintem teljesen felesleges.-vágott közbe Liam.-Itt van három kocsi. Pont elég egyenlőre.

-Egyet értek.-bólogatott Harry. Mindenki egyet értett abban, hogy nem kell Steffi-nek külön kocsi. Majd használja vagy az enyémet, vagy Harry-ét. A kajálás után leültünk sorozatot nézni. Niall választott, a Két pasi meg egy kicsit néztük. Nagyban röhögtünk egy poénon, mikor Katy rontott be az ajtón.

4. Fejezet

Louis szemszöge

-Nem egészen.-kezdtem.
-Lou, ezt Adam-nek kell elmondani.-tette a vállamra Harry a kezét.
-Fiúk ne szórakozzatok.-állt fel Steffi.
-Bocs Steffi, de ezt nem nekünk kell elmondanunk.-húzta el a száját Niall.
-Csesszétek meg!-mondta könnyezve majd felrohant az emeletre. Gondolom kicsit sok volt neki, hogy nem mehet haza már idén, és még mi sem mondjuk el a neki a többit.
-Louis, miért kellett belekezdened?-nézett rám dühösen Zayn.
-Előbb utóbb úgyis meg kell tudnia.-indultam fel az emeletre.
-Louis, ha elmondod neki, lehet, hogy lőttek a duettnek!-kiáltotta utánam Liam.
-Milyen duett?-jött ki a fürdőből Steffi.
-Na ki mondta el?-néztem Liam-re.-Steffi az van, hogy Adam, és a mi menedzserünk kitalálta, hogy szeptemberig együtt koncertezünk.-mondta ki. Steffi kikerekedett szemekkel nézett ránk, aztán elröhögte magát. Most mi vicceset mondtam?
-Ennyi?-nézett ránk még mindig röhögve.
-Ja. Azt hiszem.-nézett rá Zayn.
-Srácok, ez nem baj. Nagyon bírlak titeket, és ez csak jó hír. Legalább nem leszek egyedül.-mosolygott.-Egy ideig.-tette hozzá. Kissé meg könnyebbültem mikor kimondta, de még ott volt Adam is, aki ha megtudja, hogy elmondtuk neki, leveszi a fejünket. Na mindegy. Legalább Steffi nem haragszik.
-Egyébként, hátul van egy medence. Nem megyünk fürdeni?-kérdezte hirtelen Harry.
-Oké. Előkotrom a bikinimet, és mehetünk.-vigyorgott Steffi, és felszaladt az emeletre. Aztán egy hangos sikítást lehetett hallani. Rögtön felrohantam az emeletre, egyenesen Steffi szobájába.
-Mi történt?-estem be.
-IMÁDOM A SZOBÁMAT!-nézett rám.

-Minden oké?-jött be Harry.
-Persze, csak tetszik neki a szobája.-vigyorogtam.
-Tényleg nézzük már meg a sajátunkat.-nézett rám Harry. Elindultunk a házba megkeresni a saját szobánkat. Szerencsére minden ajtóra fel volt írva, hogy kié, vagy, hogy mi van az ajtó mögött. Kivéve Harry-ére. Az övére az volt írva, hogy "Szuper szexi vagyok". Ezen elröhögtem egy ideig aztán bement. Hát eltalálták az ízlését. Ahogy a többi szobának is. Mindenki olyan szobát kapott amilyet akart, vagyis a személyiségéhez illőt. Miután átkutattuk a házat, kimentünk a medencéhez. ÓRIÁSI medencénk volt.
-Bombaaaaa!-ugrottam bele ruhástól, mivel lusta voltam megkeresni a fürdőgatyámat.
-Hé Lou mit találtam?-jött ki a teraszra Niall egy répával a kezébe.
-Imádlak Nialler.-másztam ki a medencéből.
-Mr. Répa nem kéne átöltözni?-röhögött Steffi a vízből.
-Ja. Majd, egyszer. Megeszem a répát, és utána.
-Akkor te ma már nem öltözöl át.-nézett rám Harry.
Igaza volt. A napon ülve, répával a kezembe röhögtem rajtuk, ahogy a vízben hülyéskednek. Hirtelen Steffi kijött a vízből, és felment átöltözni.
-Srácok, elmegyek a plázába. Bejáratom kicsit az új autót.-vigyorgott.
-Oké!-mondtuk kórusban. Közben észre sem vettem, de szinte teljesen megszáradtam.

Steffi már két órája elment. Beültünk a fiúkkal a nappaliba TV-t nézni. Nem volt semmi értelmes benne, csak nyomkodtam az adókat.
-Menj vissza.-mondta idegesen Harry. Vissza kapcsoltam a híradóra. Egy narancssárga BMW karambolozott, kb más fél órája. A kocsi árokba csúszott, és kigyulladt. A felismerhetetlenségig égett. Mindenki döbbentem bámulta a TV-t. Előkaptam a telefonomat, és tárcsáztam Steffit.

3. Fejezet

Stephany szemszöge

Úristen. Ez tuti Adam. Oda lopakodtam az ajtóhoz, és hallgatóztam. Semmi. Még egyszer csöngetett. Mély levegőt vettem, és kinyitottam az ajtót. És szembe találkoztam a szeretett menedzseremmel. Adam-al. Aki nem túl kedvesen nézett rám.
-Steffi. Ne csináld ezt kérlek. Az elmúlt egy órában majdnem tíz interjút akartak veled csinálni. Mit kavarsz Louis-al?-mondta egyáltalán nem idegesen, hanem inkább aggódva.
-Először is. Interjúra szívesen megyek. Ezt te is tudod. Másodszor. Nem kavarok Lou-val. Csak épp a Starbucks-ban ittam a kávémat, mikor úgy 30 sikítozó lányka szó szerit berontott a kávézóba, és Louis megragadta a csuklómat, hogy nehogy eltapossanak. Egyáltalán nem a kezemet fogja, mint ahogy az azon az idióta videón látszik.-közöltem idegesen, és levágtam magamat a kanapéra.-Miért kell pletykálni?-néztem rá.
-Ne rám nézz. Én csak láttam a videót. Nem én találtam ki.-ült le mellém.-Viszont ezt hivatalosan is közölni kéne a néppel.
-Aha. Majd. Talán. Vagy pletykáljanak amit akarnak.-vonta meg a vállamat. Nem kifejezetten érdekelt ez az egész hülyeségük.
-Tudom, hogy nagyon nem érdekel ez az egész, de muszáj interjút adnod a fiúkkal. És legfőképp Louis-al.-nézett rám Adam.
-Jó lehet róla szó. Valamikor. De akkor kapok egy kis haladékot a dalokkal.
-Attól függ hány interjút adsz.-vigyorgott. Nem szeretem az a vigyorát. Ezután mindig valami rossz jön.-Ha adsz négy interjút kapsz rá két hetet.
-Megegyeztünk.-nyújtottam a kezemet. Adam-ban azt szeretem, hogy nem olyan komoly, és mindig laza. Szerintem nagyon nagy mázlim van vele.

Másnap reggel. A költözés napja. Kivételesen nem a vekker ébresztett, hanem Adam. De hogy a francba jutott be?
-Steffi. Ébredj.-rángatta a vállamat.-Na végre. Öltözz indulunk.-tapsolt kettőt. Kivánszorogtam az ágyból, és gyorsan felöltöztem ahogy Adam kérte. Smink, gyors hajvasalás, és már mehetünk is. A cuccaimat már rég levitette szerencsére. Ahogy leértünk a kocsiba, és elaludtam. Mikor megérkeztünk Adam ébresztett. Ismét.
-Hé királylány. Ébredj. Megjöttünk.
-Jó jó fenn vagyok.-pislogtam nagyokat. Ahogy kiszálltam a kocsiból, ezernyi vaku villanást láttam. Aztán rájöttem, hogy a másik oldalon kellett volna kiszállnom. Így megint visszaültem a kocsiba, és átvánszorogtam a másik oldalra. Ahol egy gyönyörű kertes ház várt. Ahol lakni fogok. De minek nekem ekkora ház?
-Na befele.-tolt beljebb Adam.-Nem egyedül fogsz ebben a házban lakni, hanem a...
-VELÜNK!-ugrottak elő a semmiből a fiúk. Igen a One Direction volt az.
-Aha. Jó. Szuper. Mehetek aludni?-néztem Adam-ra kómásan.
-Nem. Még van valami. Gyere.-rángatott be a garázsba, ahol egy gyönyörű élénk narancssárga kocsi állt.-Anyukád küldi. Elő születésnapi ajándék.
-De a szülinapom egy hónap múlva lesz, és két hét múlva haza utazok.-értetlenkedtem.
-Sajnálom Steffi, de nem. Idén már nem utazol haza.-mondta Adam. Várjunk. Június van, és idén már nem utazok haza?!?
-Tessék?-néztem rá döbbenten.
-Sajnálom királylány.-veregette meg a vállamat Adam, és elment. Vissza mentem a fiúkhoz, akik úgy néztek rám, mintha szellemet látnának.
-Basszus Steffi, jól vagy?-jött oda hozzám Loui.-Teljesen le vagy fehéredve.
-Le kell ülnöm.-nyögtem ki nagy nehezen. A fiúk leültettek a kanapéra, és hoztak vizet.
-Mi történt?-nézett rám a szőke.
-Idén már nem mehetek haza.-mondtam.
-Mi is szeptemberig itt leszünk. Veled.-mondta a göndör.
-Velem? De hát csak most írok nektek pár számot, aztán meg nem lesz több közös munkák. Vagy én tudom rosszul?-néztem rájuk.
-Nem egészen.-kezdte Louis.

2. Fejezet

Stephany szemszöge

-Futás.-pattant fel a csíkos pólós elsőnek, és megragadta a csuklómat. A hátsókijárat felé kezdtünk el futni. Hát be volt zárva. A folyosón volt még egy ajtó. Oda gyorsan bementünk, mielőtt még a tömeg utolér minket. Totál sötét volt a szobában.
-Huh ezt megúsztuk.-dőlt neki a szőke az ajtónak.
-Hát ja ez meleg volt.-értett egyet a göndör hajú.
-Elmentek?-kérdeztem. Oké én is valamennyire híres vagyok, de azért annyira nem, hogy sikítozó lány tömeg kergessen.
-Ja, azt hiszem.-hallgatózott a szőke.-Egyébként hol vagyunk?
-Valaki kapcsoljon villanyt.-mondta a csíkos. Elkezdtem tapogatózni a falon. Szerencsére megtaláltam a villanykapcsolót. A raktárban voltunk.
-Köszi.-mosolygott rá.
-Mennem kellene.-húztam el a számat.-Még el sem kezdtem a dalaitokat.
-Nem baj, majd segítünk.-ajánlotta fel a csíkos. Hát ez egy kicsit meglepett. Eddig egyik banda/énekes sem ajánlotta fel a segítségét. Mindig egyedül dolgoztam.
-Hát nem is tudom. Eddig mindig egyedül írtam a dalokat. Bár itt most zenésíteni is kéne, és már nagyon régen gitároztam, zongorázni meg még régebben.-mondtam. Utoljára talán 13 éves koromba játszhattam bármilyen hangszeren. Mivel eddig úgy kérték a dalokat, hogy volt a dallam, és arra írtam szövege, az meg úgy könnyű. De a kettő együtt már nehéz.
-Én tudok gitározni.-nézett rám a szőke.
-Én meg valamennyire zongorázni.-mondta a csíkos.
-Oké, lehet róla szó, de csak holnap. Holnap költözök át abba a lakásba, ahol a zongora van, gitárom meg nincs. Viszont tényleg mennem kell.-mentem ki az ajtón. Már éppen kiléptem a hátsó kijáraton, mikor valaki utánam szólt.
-Steffi! A karkötőd.-nyomta a kezembe a kedvenc karkötőmet a csíkos pólós.
-Köszi...-néztem rá.
-Louis. Louis Tomlinson.-mosolygott.
-Köszönöm, Louis.-néztem bele a szemeibe. Nagy hiba. Mivel el is vesztem bennük. Gyönyörű zöldes-kék szemei voltak.
-Éppen menni készültél, nem?-mosolygott, még mindig a szemembe nézve.
-Ja, igen. Akkor holnap hívlak titeket. Valamikor.-beszéltem össze-vissza.
-Meg van a számunk?-csodálkozott. Ja igen. El kellett volna kérnem.
-Nem még nincs. Megadod a tiedet?-néztem rá. Megadta a telefonszámát, és már rohantam is haza. Igazából fogalmam sincs, hogy miért akartam hazaérni ennyire gyorsan. Lerogytam a kanapéra, és bekapcsoltam a tévét. És magammal találtam szembe magamat. De jó. Megint pletykálnak. Csak egy rövid videó volt, amikor Louis megfogja a csuklómat, és elkezdünk szaladni. Ez oké. De a videón úgy néz ki mintha a kezemet fogná! Adam megfog ölni. Tuti, hogy kinyír. Áhh! Miért kell ezeknek ebbe beleavatkozni? Ekkor csöngettek.

1. Fejezet

Stephany szemszöge

Reggel nyolc óra. Már kora reggel a vekkerrel bajlódom. Miért nem hallgat el?! Áhh inkább kiveszem belőle az elemet, és kész. Szörnyen aludtam. Egész éjjel az új dalszöveget írtam. Nem értem, hogy Billie Joe Armstrong-nak minek tőlem dalszöveg, mikor ő maga is ír? Jó ezt majd Adam megmondja. Vagy nem. Kimentem a fürdőbe, és nagyjából összeszedtem magamat. Felvettem egy csőfarmer, és a kedvenc angol zászlós pólómat. Egy kis lakásban élek, New York-nak az egyik legeldugottabb környékén. Talán nem is baj. Így a rajongók nem találnak meg olyan könnyen. Átfutottam még egyszer utoljára a dalszöveget (hiszen végül is a Green Day-nek írtam!!), aztán már indulhattam is a stúdióba. Naponta írok dalszövegeket, és találkozom hírességekkel, de most kissé izgultam. Nem tudom, hogy miért.
Éppen időre estem be a stúdióba.
-Na, már azt hittem, elfogsz késni.-jött oda hozzám üdvözlésképpen Adam.
-Hát a reggeli kapkodás. Tudod.-mosolyogtam, és átnyújtottam neki a dalszövegeket. Gyorsan átfutotta.
-Ez ritka jó lett.
-Köszi.
-Gyere Billie már vár rád.-indult be az ajtón. Ugyanis még az előtérben ácsorogtunk. Billie nagyon régóta ír dalszövegeket, és kíváncsi voltam a véleményére. Kivette Adam kezéből a lapokat, és átolvasta, aztán még egyszer. Nem tudtam hirtelen, hogy most ennyire rossz lett, vagy mi van?
-Steffi, ez nagyon jó lett.-nézett rám Billie. Kész, itt végem volt. Egy profi dalszöveg írónak tetszik a munkám?!
-Köszönöm.-pirultam el.
Ezután még beszélgettünk kicsit, aztán Billie-nek mennie kellett, de megígérte, hogy ezt az egyik koncertjükön előadják. Hát mit ne mondjak, nagyon örültem! Mikor Billie elment Adam csak átölelt. New York-ban nem régóta élek, max 2 hete. Adam úgy néz rám mintha a lánya lennék. Ez jól esik meg minden, de néha kissé idegesítő.
-Ügyes voltál.-mosolygott rám.-Figyelj, van a héten még egy megbízásod. A One Direction-nak kellene írni 3 dalt. Zenével.-mondta, én meg totál lefagytam. Nem, nem amiatt, hogy a One Direction-nak kell dalt írnom. Hanem, mert hármat (!!!!!) megzenésítve, egy hét alatt.
-Mi van?!? Ezt nem mondhatod komolyan.-fakadtam ki.
-De sajna, ez van. Holnap átköltözöl egy nagyobb lakásba, ahova már berakattam egy zongorát. Meg majd kapsz egy gitárt is.-indult ki a stúdióból. Már éppen utána akartam kiáltani, de megelőzött.-Tudom, hogy tudsz mind a kettőn játszani.-kiáltotta vissza. Ez nem igaz. Hogy tudnék három számot megírni, és megzenésíteni egy hét alatt? Már mindenki elment a stúdióból. Csak én őrlődtem ott magamban. Most mi a francot csináljak? Ezekkel a szép gondolatokkal indultam haza, összecsomagolni. Ugyanis holnap költözik, ahogy azt Adam megmondta. Még szerencse, hogy nem szerettem meg annyira ezt a kis lakást.
Mire kész lettem, még csak dél volt. Gondoltam lemegyek a Starbucks-ba. A kávézó előtt hatalmas tömeg állt. Gőzöm sincs, hogy miért. Nagy nehezen átfurakodtam magamat. Leültem az egyik asztalhoz, és vártam a pincért. Vajon Adam most csak megakar szívtani eléggé rendesen, vagy ez egy komoly megbízás? Bár nem ismerem a One Direction-t, nem láttam róluk képet sem. Viszont az egyik számukat hallottam már, a One Thing-et, azt hiszem. Egy biztos, nem kis tehetség szorul beléjük. A gondolat menetemből a pincérhölgy zökkentett ki. Kértem egy jó erős kapucsínót (a reggeli kávém elmaradt, és olyan kómás voltam, hogy azt hittem elalszok). Mellettem öt srác ült, akik hangosan fel-fel röhögtek. Egy idő után kezdett nagyon zavarni.
-Hé srácok, nem lehetne kicsit halkabban? Valaki még fel sem ébredt.-szóltam rájuk.
-Akkor majd tőlünk felébredsz.-röhögött a göndör. Ki a francnak képzeli ez magát?
-Haha. Oltári vicces.-forgattam a szememet. Gyorsan megittam a kapucsínómat, és már indultam is kifelé. Vagyis indultam volna kifelé. De nem bírtam, mert a hatalmas tömeg beállt az ajtó elé, és nem lehetett kijutni. Na szuper. Idegesen vissza ültem a helyemre.
-Na valami baj van szöszi?-nézett rám a göndör megint.
-Csak annyi, hogy nem tudok kijutni. Egyáltalán mi ez a nagy ember tömeg?-néztem rá értetlenül.
-Gondolom rájöttek, hogy itt vagyunk.-mondta a szőke.
-Miért ti kik vagytok?-néztem rájuk kérdőn. Ciki, nem ciki halvány lila fogalmam sem volt arról, hogy kik ők.
-Nem tudod, hogy kik vagyunk?-döbbent le teljesen a fekete hajú srác. Most ez tényleg ennyire alap?
-Nem. Tudom kellene?-nevettem el magamat kínomban.
-Mi vagyunk a One Direction!-mondta a csíkos pólós. Ja oké. Most már ezt is tudom.
-Akkor nektek kell majd három számot írnom a héten.-fejeltem le az asztalt, mert megint eszembe jutott, hogy mennyi munka lesz azzal.
-Stephany Wernt?-nézett rám a göndör. Ezek szerint már ők ismertek. Hurrá.
-Igen. Én vagyok.-mondtam. Ekkor az a nagy tömeg ami az ajtó előtt állt, hirtelen belökte a kétszárnyú ajtót, és elkezdtek a fiúk felé rohanni.

Bevezetés

Stephany egy 19 éves angol énekes lány, aki dalszögeket is ír. Ideiglenesen New York-ban él, hogy kiadja első kislemezét. Adam a menedzsere apja helyett is apja akar lenni, de Stephany ezt nem szeretné. Édesanyja Londonban él. Stephany-nak van egy bátyja aki az anyájval lakik. Az apja még mikor kicsi volt eltűnt az életéből, és azóta nem jelentkezett.
Remélem tetszeni fog a történet! :D