41. Fejezet

Örömmel tapasztaltam, hogy az előző részhez 7 kommentet kaptam! Nagyoooon köszönöm. :) Egyébként meghoztam a harmadik évad első részét! :) Kissé rövidke lett, meg (szerintem) eléggé tré is, de azért remélem tetszeni fog. :D

Sarah. xx 

Steffi szemszöge

Másnap reggel. A tetőn ébredtem Justin-on. A fejem szörnyen fájt. Selena úgy fél méterre feküdt tőlünk. Lemásztam Justin-ról, és visszamentem az épületbe. Vagyis csak próbáltam, mert kétszer is elestem. A többiek is hasonló képen fetrengtek szanaszét. Louis-ba konkrétan felbuktam.
-Basszus.-sziszegtem.
-Reggel van?-nyöszörgött Louis.
-Azt hiszem.-tápászkodtam fel.
-Jócskán bebaszhattunk, mert semmire sem emlékszem.-ült fel a fejét fogva.
-Hidd el én se sokra csak arra, hogy...-kezdtem, és számhoz kaptam. Halványan elmosolyodtam, amit Louis is észrevett.
-Arra én is.-mosolyodott el ő is, és felállt. Közelebb lépett hozzám, és ráérősen megcsókolt.
-Mit látnak szemeim.-röhögött Justin. Louis elengedett, és az ujjait az enyéimre kulcsolta.
-Srácok, mindenki meg van?-hallottam Harry hangját valahonnan.
-Hol vagy Hazza?
-A szekrénybe szerintem.-kopogtatta meg a mellettünk lévő szekrényt, ami ki volt támasztva egy székkel. Louis odalépett, és elvette a széket.
-Kösz.-vigyorgott Harry. Louis még mindig fogta a kezemet, amit Harry is észrevett.-Megint együtt vagytok?-húzta fel az egyik szemöldökét.
-Ezek szerint.-mosolyogtam Louis-ra.
-Jól néz ki a terem.-állt meg mögöttünk Olly.
-Niall hol van?-néztem végig az ember tömegen.
-A tetőn biztos nincs.-mondta Justin.
-Mindjárt felhívom.-nyúltam a telefonomért, csak, hogy az sem volt meg.-De jó. A telóm is eltűnt.
-Itt van egy fényképező.-vette fel a földről a gépet Harry, és kikerekedett szemekkel nézte.-Akarjátok látni?-nézett ránk. Én rögtön mellé léptem, és elkezdtük nézegetni a képeket.

 

-Szerintem ezt a gépet én elrakom. Nem szeretnénk ha ez kikerülne a médiába.-tette el a gépet Harry.

-Az a baj, hogy ebből nem derült ki, hogy hol van Niall.-húztam el a számat.

-Lehet, hogy valamelyik kupac alatt van.-tűnődött Olly.

-Én megkeresem a telefonomat minden esetre.-sétáltam le az emelkedőről, és persze, hogy orra estem egy srácban. Pontosabban a DJ Malik-ban.-Bocs Zayn.

-Semmi gond.-fordult a másik oldalára, és aludt tovább.-Várjunk csak. Te mit keresel a szobámban?-ült fel nagyokat pislogva.-Ja, hogy nem a szobámban vagyok.-esett le neki.

-Jé, meg van a telóm.-nyúltam a készülékért, aminek kissé meg volt repedve a képernyője. Előkerestem Niall számát, és tárcsáztam. Pár méterre tőlem elkezdett rezegni a BlackBerry-je.

-Hát ezzel sem lettünk előrébb.-vette fel a telefont a földről Louis.

-Hello srácok. Jó volt a buli?-vigyorgott Niall.

-Aha, éppen téged keresünk.-bólogatott kómásan Harry, aztán leesett neki, hogy mit mondott.-Te meg hol voltál?

-Az utcán ébredtem, de meg ne kérdezzétek, hogy hogyan kerültem oda.-tárta szét a karját.

-Összesen van 39 nem fogadottam.-néztem a telómat.

-Nekem is van egy csomó, az tuti.-röhögött Harry.

-Szerintem én haza megyek.-tápászkodtam fel a földről.

-Nem segítesz takarítani?-nézett rám Harold.

-Öhm. Nem. Hiányolnak otthon.-néztem az SMS-eimet.-Majd hívlak.-nyomtam egy puszit Louis arcára, és elindultam a kijárat felé. Kiléptem az ajtón, és előkotortam a motorom kulcsát (ami hál' istennek meg volt). Felvettem a bukósisakomat, és felültem a motorra.

Fél óra múlva már otthon ültem az asztalnál egy pohár teával.

-Nagyon berúgtál?-röhögött Charlie.

-Szerinted? Egyébként Louis megbocsátott, úgyhogy megint együtt vagyunk.-vigyorogtam.

-Na, végre valami jó hír.-lépkedett be anyu a konyhába. 

-Remélem ma nem kell bemennem stúdiózni.-kortyoltam bele a teába.

-Felhívtam Lisa-t. Még nem sikerült helyrehozniuk a meghibásodást, úgyhogy max holnap.-mosolyogtt Charlie.

-Várj. Te segítettél nekem? Magadtól?-döbbentem le teljesen.

-Azért csak a kishúgom vagy.-puszilt bele a hajamba.

-Ezzel meg mi történt?-néztem anyura.

-Charlie, te mit szívtál?-húzta fel anyu az egyik szemöldökét.

-Levegőt.-röhögött a bátyám.

-Akkor csak egyszerűen rájött, hogy van egy húga.-nézett rám anyu. Elmosolyodtam ezen a mondaton. Charlie mindig is jó testvér volt (igazából csak szerintem volt jó testvér), és most is az. Ekkor éles fájdalom nyílalt a hasamba.

-Steffi, jól vagy?-ugrott oda hozzám anyu.

-Nem.-fogtam a hasamat, mert még mindig nagyon fájt.

-Hívd a mentőket.-nézett anyu Charlie-ra.