Díj :)

Na srácok, először is közérdekű közlemény, mert van két dolog amit feltétlen tudnotok kell. 
1. Nyakunkon a suli, és totáááááááááál elvagyok havazva (:@), így nagyon kevés időm jut blogot írni. 2. Kaptam már (ha jól számoltam) 7 díjat tőletek, amit nagyon köszönök, és bocsi de nem fogom mindet kirakni. :D
Tényleg nagyon sajnálom, de mikor van egy kis szabadidőm megígérem, hogy megírom a következő részeket. 

Köszönöm szépen a díjat a One Direction Tényeknek! :)

1.) Mindenkinek 11 dolgot kell mondania magáról!

2.) A jelölő mindegyik kérdésére válaszolni kell!

3.) 11 kérdést kell feltenni a jelölteknek!

4.) 11 embert meg kell jelölni és linkelni! (Nincs visszaadás/visszajelölés) 

1.)

1. Sára a nevem.

2. Imádok gitározni, énekelni, és zenét hallgatni.

3. A One Direction, a Green Day, és a Jedward a három kedvenc 'bandám'.

4. Imááááááádom a kutyákat. (:$)

5. A 14. életévemet töltöm.

6. Ez a második blogom.

7. Egyke vagyok, de van három uncsitesóm.

8. A kedvenc sorozatom az Így jártam anyátokkal.

9. Leginkább fiú haverjaim vannak.

10. Szegeden élek.

11. Leginkább csak külföldi előadók számait hallgatom.

2.)

1. Mikor és miért kezdtél el blogot írni?: Idén június elején, viszont azt már nem tudom, hogy miért o.O
2. Ez hányadik díjad?: Az első amit kiraktam, de már volt jó pár.
3. Olvasod valamelyik blogomat/blogunkat?: Mindet. :D
4. Ki a kedvenc énekesed?: Pillanatnyilag John Grimes.
5. Melyik a kedvenc bandád (1Dn kívül!) ?: Green Day
6. Mi a csengőhangod?: 1D - WMYB
7. Melyik a kedvenc zeneszámod?: Jedward - Under Pressure
8. Mit csinálsz éppen most?: Írok?!
9. Mi a hozzád legközelebb lévő piros dolog?: Párna.
10. Hol laksz?: Szeged.
11. Melyik híresség életét élnéd legszívesebben?: Úgy őszintén szólva egyikét se, mert nem hiszem, hogy bírnám a nagy nyüzsgést körülöttem, de ha muszáj lenne választani, akkor Edward Grimes életét élném. :D

3.)

1. Kedvenc együttes? (1D után)

2. Hol laksz?

3. Hány éves vagy?

4. Mióta vagy Directioner?

5. Játszol-e valamilyen hangszeren?

6. Melyik a kedvenc gyümölcsöd?

7. Voltál-e már valamilyen koncerten?

8: Ki a kedvenced az 1D-ből?

9. Van-e valamilyen háziállatod?

10. Melyik a kedvenc filmed?

11. Melyik a kedvenc sorozatod?

4.)

Díjazottak:

Julia

DreamerGirl 

AngelGirl

Barbi1D♥ 

LillaBukus

ItsTiii

Lindsie

Sajnálom csak ennyi jutott most eszembe. :D

Sarah. xx

44. Fejezet

Sziasztok! :) Nagyooooooooon sajnálom, hogy eltűntem pár napra, de nem volt se ihletem, se időm írni, így egy kis késéssel de itt a 44. fejezet. A következő rész valamikor jövőhéten lesz szerintem, mert most megyek majd nyaralni, és fene tudja, hogy lesz-e wifi, úgyhogy megint lesz egy kis kimaradás. Előre is bocsánat érte. :/

Sarah. xx

Steffi szemszöge

-Alex, menj el. Most.-állt fel anyu. Én csak döbbenten ültem az ágyamon, és megszólalni nem bírtam. Kicsivel több mint tíz év után újra láttam az apámat. A düh, és az öröm egyszerre keveredett bennem. Dühös voltam, mert szó nélkül eltűnt, és nem jelentkezett egyszer sem, viszont örültem, hogy újra láthattam. 

Louis csak értetlenül kapkodta a fejét, Sharon pedig rémülten bújt hozzám.

-Tíz év után ide állítasz, azzal az okkal, hogy látni akarod a lányodat? Ezt komolyan gondoltad? Ott hagytál minket, és most van képed ide jönni?-ordított anyu. A vita tovább folytatódott, amíg a biztonságiak meg nem jelentek, és el nem vitték apát.

-Esküszöm frászt kapok.-fogta a fejét Charlie.

-Charlie, nyugi. Elvitték.-nyugtatta anyu.

-Nem hiszem el, hogy képes volt ide állítani tíz év után.-vágta le magát az egyik székre. Charle még egy ideig fújtatott, aztán beállt a csend, amit pedig Louis telefonja tört meg.

-Niall az. Beszélsz vele?-nyújtotta felém a telefont. Szó nélkül elvettem, és a fülemhez emeltem.

-Hé, Lou. Hol a francban vagy dél előtt tíz órakor?-hallottam Niall hangját.

-Szia Niall.-kuncogtam.

-Steffi? Mit keres nálad Louis telefonja?-lepődött meg.

-Ne ijedj meg, nincs semmi baj, de betudnátok jönni a London Bridge kórházba? 399-es szoba.

-Húsz perc.-rakta le. Visszaadtam Louis-nak a telefont, aki kérdőn nézett rám.

-Most tuti azt hiszik, hogy te vagy kórházba.-röhögtem.

-Majd rájönnek, hogy nem.-húzta el a száját. Nem sokkal ezután anyu és Charlie is elmentek dolgozni, én pedig Sharon-t szórakoztattam. Louis csak csöndben mosolygott, és minket figyelt. Ekkor a fiúk törtek be lihegve az ajtón.
-Na jó. Mi folyik itt?-nézett ránk kérdőn Harry. Kínos az alsó ajkamba haraptam, és agyaltam, hogy mondjam el nekik.
-Daganat.-nyögte ki Louis.
-Louis ez nem vicces.-rázta a fejét Liam.-Mi történt?
-Nem viccelt.-húztam el a számat. A négy fiú döbbenten nézett ránk. Köpni-nyelni nem tudtak.-Holnap lesz a műtétem, utána meg kemoterápia.-mikor ezt kimondtam Sharon átölelt, mire én elmosolyodtam. Niall-en nagyon láttam, hogy a sírás határán van, ahogy Liam is. Louis megszorította a kezemet, és lehunyta a szemét.
-Akkor meg fogsz gyógyulni?-nézett rám Niall .
-Ha minden igaz, akkor meg.-mosolyodtam el halványan. Niall boldogan közelebb lépett, és megölelt.
-Huh. Ez kicsit sok volt.-csúszott le Harry a fal mentén a földig.
-Ja, egy kicsit, nagyon.-fogta a fejét Zayn.
-Az a lényeg, hogy meg fog gyógyulni.-vigyorgott Sharon.
-Tényleg csajszi. Hogy hívnak?-nézett kérdőn a lányra Liam.
-Sharon vagyok.-pirult el.
-Gondolom nem kell bemutatkoznunk.-ült le mellém az ágyra Niall.
-Nem.-rázta meg a fejét. Sharon meg Niall jól elbeszélgettek, addig meg Liam kérdezgetett még engem az állapotomról.
-De Louis, ugye tudod, hogy holnap megyünk Liverpool-ba?-nézett a barátomra Zayn.
-Én nem megyek.-jelentette ki határozottan Louis.
-Louis, menj el. A rajongók számítanak rád.-simítottam meg a vállát.
-Nem. Itt leszek mikor holnap felébredsz.-rázta meg a fejét.
-Az a baj, hogy Paul nem hiszem, hogy meg fogja engedni, hogy itt maradj.-húzta el a száját Niall.
-Nem érdekel.-állt fel Louis.-Kér valaki kávét?-indult el az ajtó felé. Senki sem kért semmit, úgyhogy Louis elment az automatához. Alig pár perc múlva kopogtak.
-Gyere.-mondtam kíváncsian.
-Bejöhetek?-kérdezte egy férfi hang.
-Nem biztos, hogy jó ötlet.-sóhajtottam.
-Sajnálom. Tényleg.-csukta be az ajtót maga mögött.
-Steffi, ki ez a pasas?-nézett rám Niall.
-Ő Alex. Az apám.-sóhajtottam.
-Kérlek Stephany. Engedd meg, hogy megmagyarázzam.-nézett rám bűnbánóan apu. Bizonytalanul bólintottam, mire ő odahúzott egy széket az ágyam mellé, és belekezdett a történetbe.

43. Fejezet

Steffi szemszöge

Ezután még csomó vizsgálaton kellett átesnem, és mit ne mondjak, a legtöbb nem volt túl kellemes. Átakartak tenni másik szobába, de ragaszkodtam hozzá, hogy Sharon-al együtt maradjak. Legalább ezt sikerült elérnem. Nagy eséllyel majd műtéti úton eltávolítják a daganatot, és utána kemo lesz...

Este már leszálltak rólam a dokik, így az ágyamon feküdve bámultam a plafont. Időközben Sharon megint átjött az ágyáról, és befeküdt mellém.

-A szüleid hol vannak?-néztem rá.

-Dolgoznak. Alig tudják fizetni a kemoterápiát, így folyton dolgoznak.-magyarázta.

-Figyelj, Sharon. Ha legközelebb bejönnek a szüleid mond meg nekik, hogy átvállalom a kemoterápiádnak a költségeit.-mosolyogtam.

-Micsoda?-kérdezett vissza zavarodottan.

-Jól hallottad.-simítottam meg a vállát.

-Köszönöm Stephany.-ugrott a nyakamba.

-Semmiség.-pusziltam meg.

Sharon lassan elaludt, és már majdnem én is, mikor kopogtak.

-Gyere.-mondtam, úgy, hogy lehetőleg Sharon ne ébredjen fel.

-Szia Steffi.

-Hé, Justin. Szia.-mosolyogtam.

-Louis mondta, hogy mi történt. Egyenlőre csak nekem meg Selly-nek szólt, mert mi holnap megyünk haza.-ült le az egyik székre.-Hát ez a kis lány?-nézett Sharon-ra.

-Szobatársam. Nem rég aludt el.

-Értem. És, hogy vagy?

-Hogy lennék? Ma vagy ötvenszer megvizsgáltak, és majd valamikor műtenek, de nem mondanak sok jót.-húztam el a számat.

-Kihez beszélsz Stephany?-nyöszörgött Sharon.

-Egy barátom van itt. Aludj csak.-mosolyogtam rá, mire ő úgy fordult, hogy lássa, ki van itt.

-Képzelődöm, vagy tényleg Justin Bieber van itt?-dörzsölte a szemét.

-Nem képzelődsz.-vigyorgott Justin. Sharon döbbenten bólintott, és felült.
-Selly hol van, amúgy?-tereltem a témát.
-Mindjárt jön. A srácoknál volt azt hiszem.-magyarázta.-És téged hogy hívnak?-nézett a mellettem ülő kislányra.
-Sharon vagyok.-mosolyodott el.
-És Sharon. Te Belieber vagy?
-Igen.-bólogatott Sharon.
-Melyik a kedvenc számod?-faggatta tovább Justin.
-Never say never.-vigyorgott továbbra is Sharon, mire Justin elkezdett énekelni.Pár perccel később Selly is megérkezett, úgyhogy én addig vele beszélgettem. Sajnos hamar el kellett menniük, mert lejárt a látogatási idő, így egyedül maradtam Sharon-al. A telefonomat lenémítottam estére, mert így is egész nap hívogattak.
-Stephany.-szólalt meg hirtelen Sharon.
-Igen?-mosolyogtam rá.
-Énekelsz nekem?-nézett rám.
-Persze. Mit énekeljek?
-Firework.-bújt hozzám még jobban. Átöleltem, és lehunytam a szememet.
-Do you ever feel like a plastic bag drifting throught the wind wanting to start again?-énekeltem halkan, aminek meg is lett a hatása. Sharon elaludt mellettem.

Másnap reggel. Mikor felébredtem, Louis már az ágyam mellett volt. Sharon még javában aludt, ezért  átmentem az ő ágyára.
-Hogy vagy?-nézett rám Louis.
-Most, hogy itt vagy sokkal jobban.-mosolyogtam. Lou is elmosolyodott, és megölelt. Ekkor a doki nyitott be, és valamit állítgatott az infúziómon, aztán kiment.
-Egyébként behoztam a laptopodat.-vette elő Louis a laptoptáskát.
-Valamit mondani kéne, hogy miért vagyok bent.-húztam el a számat.
-Ha nem akarod, nem muszáj.-simította meg a karomat. Bekapcsoltam a laptopot, és rögtön felmentem twitterre. A rajongók ezerrel írogattak, hogy mi van velem, meg kaptam pár linket is. Hát kissé meglepett, hogy miket ki nem találtak. Volt olyan is, hogy terhes vagyok (?!).
-Jó reggelt.-ült fel a szemét dörzsölve Sharon.
-Neked is.-mosolygott Louis.
-Hány óra van?-kérdezte kómásan.
-Nyolc múlt. Amúgy a fiúk mikor jönnek be?-néztem Lou-ra.
-Még nem tudják.-harapott bele az alsó ajkába.
-Meg sem kérdezték, hogy hova mész nyolc órakor?-csuktam le a laptopom tetejét.
-Nem voltak még ébren, de szerintem kilenc óra körül majd hívogatni fognak.
-Akkor majd hívd be őket.-nyomtam egy puszit az arcára. Louis bólintott, közben pedig Sharon átmászott arra az ágyra amin én ültem. Valamiért nagyon kötődik hozzám.
Valamikor kilenc óra fele a doki megint bejött, és közölte, hogy holnap után lesz a műtétem. Még magyarázott egy csomó mindent, hogy hol kell aláírnom, stb., aztán már ment is a dolgára.
-Lemegyek büfébe. Hozzak valamit?-állt fel Louis.
-Valami ehető kaját.-nevettem.
-És neked Sharon?-nézett a kislányra.
-Olyan dobozos kakaókat kaphatok?-mosolygott Sharon.
-Persze. Sietek vissza.-indult ki a szobából Louis. Amíg Louis a büfében volt anyu is megérkezett, de most Charlie nélkül.
-Hogy vagy?-mosolygott rám.
-A doki azt mondta, hogy holnap után műtenek, és még alá kell írom valami papírt. Amúgy meg vagyok.-mosolyodtam el én is.-Charlie?
-Mindjárt jön ő is, csak bénán parkolt le a kocsival.-nevetett anyu. Már válaszra nyitottam volna a számat, mikor kintről ordítozást hallottunk, és egy 40 év körüli férfi rontott be a szobába.
-Alex, tűnj el innen. Senki sem kíváncsi rád.-lépett be Charlie a szobába.
-Csak látni szeretném a lányomat.-ordított a pasas. Valahonnan nagyon ismerős volt.
-Apa?-döbbentem le teljesen.

42. Fejezet

Sziasztok! :) Előre is elnézést kérek, hogy ez kissé szomorú rész lett, de ilyen is kell néha. :D Azért remélem elnyeri a tetszéseteket.

Sarah. xx

Steffi szemszöge

Kórház. De utálom ezt a szót. Meg persze magát a helyet is. Mentővel hoztak be, mint a szél, de fogalmam sincs, hogy miért. A fájdalom már enyhült, de senki nem mond semmit se. Charlie most is itt van velem, de ő is hallgat. Csak fogja a kezemet, és gondolkodik. Fogalmam sincs, hogy mi van.
-Felhívjam Louis-t?-szólalt meg hirtelen Charlie.
-Biztos csak a tegnapi pia hatása még. Ezért nem kell ide hívni.-mosolyogtam.
Ezután nem beszéltünk többet. Fél óra múlva vettek tőlem vért, később pedig valamilyen gépbe kellett befeküdnöm. Eléggé irritáló hangja volt, meg a frászt hozta rám párszor, de tűrnöm kellett.
-Van valami eredmény?-néztem a dokira.
-Még semmi sem biztos.-mondta komoran, és ott hagyott. Ez fura volt.
Most kivételesen nem kaptam saját szobát, hanem egy kis lánnyal kerültem egy szobába. Körülbelül 7-8 éves lehetett, de nem volt haja. Kemoterápia... De miért raktak egy szobába egy daganatos kislánnyal?
-Hogy hívnak?-mosolyogtam rá.
-Sharon.-mondta félénken.-Te Stephany Wernt vagy, az énekes.
-Igen.-bólintottam.
-Miért kerültél be?-ült fel az ágyán.
-Görcsölt a hasam, de szerintem semmi komoly.-ültem fel én is. Ekkor Louis rontott be az ajtón. Eléggé idegesnek látszott. Igazából nem is értettem, hogy miért, hisz csak görcsölt a hasam. Nem?
-Steffi.-ölelt át.
-Hé, nyugi. Nincs semmi bajom. Csak a tegnapi buli sikerült túl jól.-nevettem.
-De akkor miért vizsgálnak ki?-tolt el magától.
-Fogalmam sincs. A többiek élnek?
-Zayn eléggé kész van, meg Niall is, de amúgy igen.-ült le a mellettem lévő székre.
-Niall legalább jól érezte magát.-mosolyodtam el. Louis közelebb hajolt hozzám, és megakart csókolni, de a mutatóujjamat a szájára helyeztem.-Kis korú is van köztünk.-suttogtam vigyorogva.
-Nem érdekel.-rázta meg a fejét.
-Engem viszont igen.-nyomtam egy puszit a szájára, és eltávolodtam tőle.
-Louis.-rángatta meg Sharon a srác pólóját.-Adsz egy autogramot?-pislogott aranyosan.
-Persze. Van nálad egy papír?-mosolygott Louis. A kis lány a kezébe nyomta a papírt meg a tollat, Lou pedig aláírta.
-Köszönöm szépen.- mosolyodott el halványan Sharon.
-És az ölelés hol marad?-vágott durcás képet Louis. A kis lány széttárta kezét, Lou pedig megölelte. Mindig is jól bánt a gyerekekkel. Halványan elmosolyodtam, ekkor viszont a doki lépett be, és megkérte Louis-t, hogy menjen ki.
-Van eredmény?-néztem a dokira.
-Van, de nem szolgálhatok jó hírrel.
A doki elmondta, hogy mi a bajom. Egy világ omlott össze bennem. Nem. Ez nem történhet meg. Most, hogy minden helyre jött, megint rossz történik.
Sharon leszállt az ágyáról, és átjött hozzám. Megölelt. Tudta, hogy mit érzek. Nagyon jól tudta.
-Sajnálom.-mondta a doki, és kiment. Sharon még mindig engem ölelt, így megsimítottam a hátát. Letöröltem az arcomat, és erőt vettem magamon.
-Stephany.-nézett rám Sharon.
-Igen?-mosolyodtam el halványan.
-Hidd el, minden jóra fog fordulni.-ölelt át megint.
-Remélem igazad lesz.-pusziltam meg. Ekkor Louis visszajött, és látszott a szemén, hogy sírt.
-Nem hiszem el.-mondta szomorúan, és megállt mellettünk. Sharon még mindig az ágyamon volt. Nem tágított mellőlem.
-Hidd el én se.-szipogtam.-Anyuék?-tereltem a témát.
-Anyukád eléggé ki volt akadva, ezért Charlie hazavitte, de ő majd még visszajön azt mondta. Egyébként egy csomóan várnak rád az épület előtt.-mondta Louis halvány mosollyal az arcán.
-Mindjárt írok nekik twitteren.-nyúltam a telefonomért.
@StephanyOfficial "Hé srácok. Kérlek menjetek el a kórház elől, mert úgy néz ki, hogy egy jó ideig nem fogok kimozdulni innen. Sajnálom. xx"
Nem fogok nekik hazudni, de nem is mondom el nekik még. Nem akarom, hogy be pánikoljanak. Elég egyenlőre ha a család pánikol.
-Egyáltalán nem értem, hogy ez, hogy történhetett. Hisz totál egészséges vagy. Sportolsz rendesen meg minden.-akadt ki Louis.
-Lou. Nyugi. Mély levegő.-nyugtattam.
-Nem akarom elhinni.-fogta a fejét, és szerintem megint a sírógörcs kerülgette.
-Louis, figyelj.-engedett el Sharon, és leszállt az ágyamról.-Látod, nekem nincs hajam.-mutatott a kislány a csupasz fejére. Louis kíváncsian bólintott.-Ez azt jelenti, hogy a gyógyulás útján vagyok. Stephany is meg fog gyógyulni, akárcsak én.-mosolygott a kislány.
-Te egy tündér vagy Sharon.-ölelte át Louis.
-Nem lesz könnyű, de sikerülni fog. Érzem.-tapsikolt Sharon.
-Remélem tényleg ilyen egyszerű ez az egész.-sóhajtottam.
-Húgi.-lépett be Charlie a szobába, és hozzám futott. Szorosan átölelt.
-Kérlek Charlie. Most nyugodtam le.
-Semmi baj. Minden rendben lesz. Kezelhető. Meg fogsz gyógyulni.-magyarázta Charlie, de szerintem inkább magának, mint nekem.
-Nem hinném, hogy a daganat ilyen egyszerű dolog...

41. Fejezet

Örömmel tapasztaltam, hogy az előző részhez 7 kommentet kaptam! Nagyoooon köszönöm. :) Egyébként meghoztam a harmadik évad első részét! :) Kissé rövidke lett, meg (szerintem) eléggé tré is, de azért remélem tetszeni fog. :D

Sarah. xx 

Steffi szemszöge

Másnap reggel. A tetőn ébredtem Justin-on. A fejem szörnyen fájt. Selena úgy fél méterre feküdt tőlünk. Lemásztam Justin-ról, és visszamentem az épületbe. Vagyis csak próbáltam, mert kétszer is elestem. A többiek is hasonló képen fetrengtek szanaszét. Louis-ba konkrétan felbuktam.
-Basszus.-sziszegtem.
-Reggel van?-nyöszörgött Louis.
-Azt hiszem.-tápászkodtam fel.
-Jócskán bebaszhattunk, mert semmire sem emlékszem.-ült fel a fejét fogva.
-Hidd el én se sokra csak arra, hogy...-kezdtem, és számhoz kaptam. Halványan elmosolyodtam, amit Louis is észrevett.
-Arra én is.-mosolyodott el ő is, és felállt. Közelebb lépett hozzám, és ráérősen megcsókolt.
-Mit látnak szemeim.-röhögött Justin. Louis elengedett, és az ujjait az enyéimre kulcsolta.
-Srácok, mindenki meg van?-hallottam Harry hangját valahonnan.
-Hol vagy Hazza?
-A szekrénybe szerintem.-kopogtatta meg a mellettünk lévő szekrényt, ami ki volt támasztva egy székkel. Louis odalépett, és elvette a széket.
-Kösz.-vigyorgott Harry. Louis még mindig fogta a kezemet, amit Harry is észrevett.-Megint együtt vagytok?-húzta fel az egyik szemöldökét.
-Ezek szerint.-mosolyogtam Louis-ra.
-Jól néz ki a terem.-állt meg mögöttünk Olly.
-Niall hol van?-néztem végig az ember tömegen.
-A tetőn biztos nincs.-mondta Justin.
-Mindjárt felhívom.-nyúltam a telefonomért, csak, hogy az sem volt meg.-De jó. A telóm is eltűnt.
-Itt van egy fényképező.-vette fel a földről a gépet Harry, és kikerekedett szemekkel nézte.-Akarjátok látni?-nézett ránk. Én rögtön mellé léptem, és elkezdtük nézegetni a képeket.

 

-Szerintem ezt a gépet én elrakom. Nem szeretnénk ha ez kikerülne a médiába.-tette el a gépet Harry.

-Az a baj, hogy ebből nem derült ki, hogy hol van Niall.-húztam el a számat.

-Lehet, hogy valamelyik kupac alatt van.-tűnődött Olly.

-Én megkeresem a telefonomat minden esetre.-sétáltam le az emelkedőről, és persze, hogy orra estem egy srácban. Pontosabban a DJ Malik-ban.-Bocs Zayn.

-Semmi gond.-fordult a másik oldalára, és aludt tovább.-Várjunk csak. Te mit keresel a szobámban?-ült fel nagyokat pislogva.-Ja, hogy nem a szobámban vagyok.-esett le neki.

-Jé, meg van a telóm.-nyúltam a készülékért, aminek kissé meg volt repedve a képernyője. Előkerestem Niall számát, és tárcsáztam. Pár méterre tőlem elkezdett rezegni a BlackBerry-je.

-Hát ezzel sem lettünk előrébb.-vette fel a telefont a földről Louis.

-Hello srácok. Jó volt a buli?-vigyorgott Niall.

-Aha, éppen téged keresünk.-bólogatott kómásan Harry, aztán leesett neki, hogy mit mondott.-Te meg hol voltál?

-Az utcán ébredtem, de meg ne kérdezzétek, hogy hogyan kerültem oda.-tárta szét a karját.

-Összesen van 39 nem fogadottam.-néztem a telómat.

-Nekem is van egy csomó, az tuti.-röhögött Harry.

-Szerintem én haza megyek.-tápászkodtam fel a földről.

-Nem segítesz takarítani?-nézett rám Harold.

-Öhm. Nem. Hiányolnak otthon.-néztem az SMS-eimet.-Majd hívlak.-nyomtam egy puszit Louis arcára, és elindultam a kijárat felé. Kiléptem az ajtón, és előkotortam a motorom kulcsát (ami hál' istennek meg volt). Felvettem a bukósisakomat, és felültem a motorra.

Fél óra múlva már otthon ültem az asztalnál egy pohár teával.

-Nagyon berúgtál?-röhögött Charlie.

-Szerinted? Egyébként Louis megbocsátott, úgyhogy megint együtt vagyunk.-vigyorogtam.

-Na, végre valami jó hír.-lépkedett be anyu a konyhába. 

-Remélem ma nem kell bemennem stúdiózni.-kortyoltam bele a teába.

-Felhívtam Lisa-t. Még nem sikerült helyrehozniuk a meghibásodást, úgyhogy max holnap.-mosolyogtt Charlie.

-Várj. Te segítettél nekem? Magadtól?-döbbentem le teljesen.

-Azért csak a kishúgom vagy.-puszilt bele a hajamba.

-Ezzel meg mi történt?-néztem anyura.

-Charlie, te mit szívtál?-húzta fel anyu az egyik szemöldökét.

-Levegőt.-röhögött a bátyám.

-Akkor csak egyszerűen rájött, hogy van egy húga.-nézett rám anyu. Elmosolyodtam ezen a mondaton. Charlie mindig is jó testvér volt (igazából csak szerintem volt jó testvér), és most is az. Ekkor éles fájdalom nyílalt a hasamba.

-Steffi, jól vagy?-ugrott oda hozzám anyu.

-Nem.-fogtam a hasamat, mert még mindig nagyon fájt.

-Hívd a mentőket.-nézett anyu Charlie-ra.